Számomra az egyik legfontosabb üzenete az volt az estének, hogy ezeket az érzéseket, fájdalmakat nem kell elnyomni. Sokan, köztük én is arra vágytam és vágyok most is, hogy azzal, hogy felismerem, hogy hol és mikor ért trauma, azzal el is végeztem a munkát és élhetek boldogan. De az emberi elme és lélek nem így működik. Nem arra kell törekednünk, hogy a traumát elnyomjuk, megsemmítsük, hanem, hogy helyet csináljunk neki magunkban. Nézzük meg, mit tanulhatunk belőle, és hagyjuk, hogy a rossz érzések is dolgozhassanak bennünk. Engedjük meg magunknak, hogy dühösek legyünk vagy éppen szomorúak, hiszen ezek az érzések is hozzánk tartoznak. Nem lehetünk mindig csak és kizárólag boldogok, még akkor sem, ha már az önismereti utunk egy jelentős szakaszát megtettük. Dr máté gábor szétszórt elmék. Mindig vannak mélypontok, amikor úgy érezhetjük, hogy visszaestünk. Ez normális, ez is az emberi lét velejárója. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris sokkal kevesebb dolgon tudunk szorongani. Felemelő érzés volt, ahogy együtt tudtam sírni egyes mondatokon a körülöttem lévőkkel, de egy percig sem éreztem úgy, hogy valami szektagyűlésen vagyok.
Azáltal, hogy egy ilyen film születik, csatlakoznak a világszinten egyre nagyobb tábort nyerő csoportokhoz, akik nyíltan mesélik el fájdalmas történeteiket, s ezáltal közösen rendítik meg a traumát övező tabuk falait. Ez egyfajta társadalmi érzékenyítés, amely egy támogatói közeget kezd felépíteni. Általa a sebezhetőségünk elfogadottabbá válik mások és saját magunk számára is. Megérthetjük, hogy a fizikai és a mentális állapotunk nem választhatóak el egymástól, hanem egységként kezelendők. Könyv: A család ereje (Dr. Máté Gábor - Dr. Gordon Neufeld). Egy ilyen közegben elismerhetjük szégyenérzetünket, fájdalmainkat és kielégítetlen, szerető közeg utáni vágyunkat gyermekkorunkban. Hatására kihívásainkat, nehézségeinket és szükségleteinket sem fojtjuk el. Traumáink tudatossá tétele révén olyan viselkedés- és gondolkodásbeli változások történhetnek, amelyeknek társadalomformáló ereje van. A film premiere 2021 júniusában volt, amit több, mint 4 millióan követtek a világ 227 országából. Az egyhetes világpremieren a film megtekintése mellett lehetőség volt bekapcsolódni az élő beszélgetésekbe is olyan szakmai óriásokkal, mint Esther Perel, Peter Levine, Dan Siegel, Stanislav Grof és az énekesnő, Sia.
A magyar származású kanadai orvos, addiktológus, író szerint bár a gazdaság fejlődik, egyre betegebbek vagyunk. A készített interjút dr. Máté Gábor Kanadában élő, magyar származású pszichiáterrel, több sikerkönyv szerzőjével. Máté Gábor egyebek mellett arról beszél, hogy a modern nyugati társadalmakban vírus módjára terjednek a krónikus betegségek: miközben a gazdasági fejlődés folyamatos, egyre betegebbek vagyunk. Olyan civilizációs jelenségekre kell gondolni, mint az autoimmun betegségek, a gyerekkori mentális- és figyelemzavarok, a függőségek. Úgy látja: a mai világban alig van olyan ember, aki ne lenne traumatizált, ennek elsősorban a modern társadalmak folyamatos atomizálódása az oka. "Hosszú évezredeken át az emberek vándorközösségekben éltek; és persze az is sok egzisztenciális bizonytalansággal járt, de a gyerekek mindig a felnőttek körül voltak, soha nem maradtak magukra sem a csecsemők, sem az idősek. Dr máté gábor a test lázadása pdf. Jelenlegi társadalmi berendezkedésünk ezzel szemben az egyéni érvényesülést jutalmazza – ennek nyomában a magányosság, ahogy a szorongásos betegségek, járványként terjed.
És ez az abszurditás, ami nekem kurvára bejött ebben a filmben, hogy megtalálta azt a határt, amivel ki tudta fikázni a sok B-kategóriás horrort, és semmi nem öncélú. Javasolnám a Trancsírák c. filmet, egy az egyben ugyanez a kategória, szerintem ott egyértelmûen megérted, mire gondolok:)
"Mindent belepakoltak, amit a tipikus B-s tini horroba szokás. Tették ezt viszont kizárólag azért, hogy kifigurázzák az egész mûfajt. Rendben, de mitõl lett ez poénosabb, komolyan venni kívánt társainál? Haz az erdo melvyn . Ha neked nem jött át, akkor feleslegesen kommentelgetünk itt, ismételni tudom önmagam: mert egy görbe tükör. Attól poénosabb, ahogy kifiguráz, maga ahogy teszi, ahogy a film során az a bizonyos cég felfedi, hogy minden kultúrának megvan a maga sablonos horrorja (a japán van asszem benn pluszban a filmben rendesen), amihez hozzátartozik a kötelezõ hülyítõgáz, stb, és ez a cég képviseli a filmben minden "tipikus horrorfilm" alkotóját. Vagy a lepattant benzinkutas, aki figyelmezteti õket, de le se szarják. Ha megnézed az eddig készült horrorok tömkelegét, 90%-ban mind egy kaptafa, csak a szörny más, ahogy a filmben is randomban kisorsolgatták, aztán lehetett fogadni rá. Már az ötlet is elég abszurd, hogy embereket rabolnak/csalnak el/irányítanak oda, hogy rájuk eresszenek valami dögöt a sok száz közül, és a háttérben röhögve szurkoljanak valamelyik szereplõnek.