A Trisztán és Izolda egy kellemes hangulatú romantikus kalandfilm, ami a klasszikus történetet újraértelmezve és kissé megváltoztatva dolgozta fel. Sztori A sötét középkor korai éveiben az írek az egymással marakodó angol törzsek közti viszályt fenntartva uralkodtak. Amikor az angolok megpróbáltak egymással szövetkezni, az írek kegyetlen megtorlással válaszoltak – így árvult el Trisztán is, akit szülei halála után a cornwalli király, Mark saját fiaként nevelt fel. Az események úgy alakulnak, hogy Trisztán, Mark és Mark fiatal felesége, az ír Izolda között szerelmi háromszög jön létre… Trisztán és Izolda A Trisztán és Izolda messze nem a legmélyebb romantikus dráma és nem is a klasszikus legenda legpontosabb adaptációja. Viszont mégis egy szerethető film, köszönhetően a remekül eltalált hangulatának és a decens színészeknek. Az atmoszféra az alkotás legerősebb részét jelenti: Kevin Reynolds rendező, Arthur Reinhart operatőr és Anne Dudley zeneszerző tökéletesen eltalálták az arányokat, amelynek eredménye egy gyönyörű audiovizuális élményt nyújtó, ám nem hivalkodó alkotás lett.
És mit tesz vajon Lorda Marke, aki az egyik szerelmes fiatal felé atyai érzéseket, a másik felé pedig őszinte szerelmet érez... a "fiú", a feleség és a politika. Mikor lesz a Trisztán és Izolda a TV-ben? A Trisztán és Izolda című műsor jelenleg egyetlen TV csatornán sem lesz a közeljövőben. Ha értesülni szeretnél róla, hogy mikor lesz ez a TV műsor, akkor használd a műsorfigyelő szolgáltatást!
A kiállításon mintegy 350 műalkotás - a képző- és iparművészet, ipari formatervezés, film- és plakátművészet segítségével - mutatja be az 1958 és 1968 közötti évtizedet: a keretek működésének mechanizmusát és a keretek között alkotó művészeket. A korszak olyan jelentős mestereivel találkozunk, mint Berki Viola, Csernus Tibor, Gruber Béla, Gyémánt László, Kokas Ignác, Kondor Béla, Korniss Dezső, Kurucz D. István, Mácsai István, vagy Somogyi József. Keretek között – A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-1968) – ISBN books+gallery. 1958-tól az 1968-as prágai tavaszig tekinti át a hazai művészeti élet alakulását az MNG november 17-én nyílt kiállítása – a még éppen létező szocreál agitatív tartalmú ábrázolási konvencióitól a valóság természetére provokatívan rákérdező törekvésekig. A keretek működésének mechanizmusáról Petrányi Zsolttal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk. Miért 1958? Talán egyértelműbb viszonyítási pont lett volna '56. Azért választottuk 1958-at, mert erre az évre két fontos nemzetközi megjelenés is datálható: az egyik a Brüsszeli világkiállításon való részvétel, a másik pedig a Velencei Biennále magyar pavilonjának az újraépítése, illetve az első kiállítás.
A köztéri munkákon, az igényes könyvillusztrációkon, vagy a megfizethető áron hozzáférhető sokszorosított grafikákon keresztül a magyar közönség mégiscsak egy változatosabb, és sok esetben nagyon magas színvonalú művészettel találkozott. A kiállítás hetedik egysége ezeken keresztül mutatja be a korszak általános vizuális kultúráját. A kiállítás kurátora: Petrányi Zsolt
Ebben a két enteriőrben nagyon markánsan megragadható az a szemléletbeli váltás, ami már a kultúrpolitikát is áthatja, és amiben a szocialista realizmus néhány éve után a modernizmus újraéledése figyelhető meg. Nem túl népszerű korszak. Már ami a műtárgypiaci megítélését és az ismertségét illeti. Abszurd szerkezet - Vasárnapi hírek. Az, hogy ezek a művek nem annyira ismertek, abban nagy szerepet játszik az is, hogy ma a nemzetközi művészeti színtéren a hatvanas évek második felének magyar neoavantgárd művészete nagyon népszerűvé vált. Mintha át lenne ugorva közben a nehéz, ellentmondásos időszak. De Bernáth Aurél is jó kiindulópont – ő például nagyon nagy hatással volt a következő generációra, többek között Csernus Tiborra, Lakner Antalra. Tőle egy szocreál képet mutatunk be egy néhány évvel később készült munkájával együtt, hogy éreztessük, hogyan mozdul el valaki a szigorú ábrázolástól a kicsit lazább felé. Ezeknek a pedagógusszemélyiségeknek a vállán állva tudott az akkor induló új generáció egy szabadabb szemléletű képi világgal kísérletezni.
Olyan művek is megtalálhatók a tárlaton, melyeket a múzeumba kerülése óta eltelt 50-60 évben nem láthatott a közönség. A jól tematizált kiállítás Előzmények szekciójában bemutatott művészek – többek közt a Bauhaust képviselő Bortnyik Sándor és az orosz avantgardizmust reprezentáló Uitz Béla – stílusjegyei a hatvanas években is továbbgondolhatónak számítottak. A Művészet és világpolitika a politikus művészet nemzetköziségét mutatja be, nyugat-európai alkotók művein keresztül. Picasso, Guttoso vagy a keletnémet Willi Sitte alkotásain kívül láthatók annak a Bernard Buffet-nek "szálkás" stílusú festményei, akinek albumát Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmjében lapozgatja az egyik szereplő. Keretek között a hatvanas évek művészete magyarországon 1958 1978 relative. A kiállítás egyik legizgalmasabb része A tiltott zóna és határvidéke, melyben olyan, ki nem mondható tabutémák ábrázolása is megjelenik – 1956, az utána emigráló magyarok, a nyugati fogyasztói társadalom szabadsága vagy a párt kritikája –, melyek jócskán kívül estek a támogatott kereteken. Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
A mintegy 350 mű – festmények, szobrok, grafikák, könyvek, plakátok, valamint iparművészeti alkotások – jelentős része nem állandó kiállítási anyag, köztük számos alkotást a múzeumba kerülése óta eltelt öt-hat évtizedben még soha nem láthatott a közönség. További képgalériák Az 1960-as évek, pontosabban az 1958 és 1968 közé eső évtized a magyar művészet egyik legellentmondásosabb korszaka volt. Még éltek az elmúlt évtized szocreáljának hamisan heroikus, agitatív tartalmú ábrázolási konvenciói, de már érlelődtek a valóság természetére provokatívan rákérdező neoavantgárd törekvések is. Keretek között a hatvanas évek művészete magyarországon 1958 1988 عربية. A művészi mozgástér behatárolt volt, a művészi korszerűség igényét csak bizonyos önkorlátozásokkal vállalhatták az alkotók. A nyílt beszéd helyett ekkor alakult ki igazán a kettős beszéd, a sorok között olvasás, a kódolás és dekódolás rafinált kommunikációs kultúrája: a "három T" által meghatározott keretek manipulatív, a korábbinál engedékenyebb, ám a "határsértések" esetében nagyon is keményen megtapasztalható világa.
A negyedik szekció a korszak magyar művészetének egyik egyetemes metaforáját, az "építés" gondolatát állítja középpontba. A hivatalos ideológia szerint a dolgozó nép a szocializmust építette, s ezáltal az optimistán elképzelt jövő is "épült". A gondolat már az 1945 utáni újjáépítés során is gazdag szimbolikus tartalommal telítődött. Az 1958 utáni nagy lakótelep-építések, ipari beruházások pedig mindennapi élménnyé tették az állványerdők, daruk, gépek látványát. Az építés konkrétan ábrázolt motívumai mellett ugyanakkor ebben a tematikus keretben éledt újjá a klasszikus avantgárd konstruktivista öröksége, s ezzel együtt a megtűrt vagy olykor tiltott absztrakt, geometrikus művészet lehetősége is. Keretek között a hatvanas évek művészete magyarországon 1958 1966 عربية. A kiállítás ötödik nagy egységének címe A modernizmus újrafelfedezése. Az 1956 után berendezkedő rendszer annyiban örököse maradt a megszűnt, sztálinista diktatúrának, hogy a művészettel szemben ez az új rezsim is határozott elvárásokat támasztott. Elvárásai nem voltak annyira dogmatikusak, de a keretek, vagyis a szocialista építés, a szocialista humanizmus, a szocialista erkölcs eszméit kifejező művek iránti elvárás, mégis világosak voltak.