Lázár az ezredfordulón a Magyar Helsinki Bizottság börtön- és fogdamegfigyelő programjának tagjaként büntetés végrehajtási intézeteket látogatott, többek között járt a szegedi Csillag börtönben is. Lázár János a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi megfigyelője volt, és az elítéltek jogainak érvényesülését ellenőrizte - számolt be a. Az 1989-ben alapított, az emberi jogok védelmével foglalkozó Magyar Helsinki Bizottság 2000 áprilisa és 2001 januárja között kilenc magyarországi büntetés végrehajtási intézetben vizsgálódott. A börtönlátogatások eredményéről egy kötet is megjelent "Kettős Mérce - Börtönviszonyok Magyarországon" címmel. A kötet az első Orbán-kormányban is belügyminiszteri posztot betöltő Pintér Sándor irányítása alatt működő börtönök belső viszonyait elemezte kritikus hangvételben. A közreműködők között feltűnik Lázár neve is. Lázár pálfordulása Az utóbbi időben azonban Lázár János a civilek ellen fordult, mert, állítása szerint, azok külföldi pénzből az ellenzék politikai céljait támogatják.
A Helsinki Bizottság kerekasztalánál helyet foglaló összes "szakértő" szerint a fő probléma a túlzsúfoltság, azonban azt kénytelenek voltak elismerni, hogy 2010 óta annak a mértéke folyamatosan csökken. Joga van büntetőpolitikát csinálni a kormánynak A rendezvényen több olyan felvetés is elhangzott, miszerint a börtönbüntetés a szabadság, és nem a méltóság elvesztése. Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság ügyvédje végig azzal érvelt, fontos, hogy a visszailleszkedés lehetősége is biztosítva legyen az elítéltek számára, mert csak nagyon kevés olyan elítélt van, aki élete végéig a rács mögött marad (Ebből persze nem következik, hogy a visszailleszkedést az államnak kártérítésekkel kellene segíteni, ezt mi tesszük hozzá). Azt elismerte az ügyvéd, hogy a kormányzatnak valóban van joga büntetőpolitikát csinálni, ezen a területen teljes az állami szuverenitás. A Helsinki Bizottság rendezvényén kiderült, valóban létezik a börtönbiznisz Fotó: Szabó Gábor - Origo Az ügyvéd szerint a sajtó hamis összegeket közölt a börtönbizniszről, de állítását konkrét számokkal nem támasztotta alá.
A börtöntelefon tarifája meg a kiétkezés árai" – utalt gúnyosan a kormány elítéltek, ügyvédek és jogvédők elleni gyűlöletkampányára Boldizsár. Nehéz ezzel vitatkozni. A pocsék telefonhelyzet mellett a "kiétkezést" központilag úgy oldották meg, hogy senki nem kaphat kívülről semmiféle élelmiszercsomagot, vásárolni csak a börtön kantinjában és büntetés-végrehajtás webshopjában lehet. Ott pedig – a volt elítéltek szerint – a piacinál jóval magasabb árakon. Így a raboknak és a családtagjaiknak is sokba kerül az egyhangú és rossz börtönkoszt kiegészítése. A járvány mint a romlás katalizátora Gáspár arról is beszámolt, hogy még a járvány előtt a nagymamáját "leválasztották róla" és eltiltották a beszélőtől, mert képtelen volt elfogadni, hogy nem érintheti meg az unokáját, és megölelte őt. Mindenféle testi kontaktus mindenféle beszélőn évek óta tiltva van. Ezért sokan már nem is viszik be a kisgyerekeket, mert ők nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, és gyakran sírva fakadnak. Az ölelés, puszi, érintés tiltását a büntetés-végrehajtás az illegálisan becsempészet tárgyakkal indokolta.
Idén nyáron is csak azt nézték a híradóban, hogy vajon mikor oldják már fel a korlátozásokat, amikor a szabad életben már mindent lehetett. De az elítéltek csak a legvégén kerültek sorra, és a nyitás után sem állt vissza minden. Élő kapcsolatok nélkül nincsen változás "Nem vagyok egy ma született bárány, de mint mindenki, én is szeretetre vágyom. Nekem is szükségem van ölelésre, de legalább arra, hogy lássam a családtagjaim arcát, és beszélhessek velük" – mondta Gáspár. Erre gyakran az a reakció, hogy "nem kellett volna bűnözni". És ezt az egykori elítéltek sem vitatják. Csakhogy a szeretteikkel való kapcsolattartás szükségtelen korlátozása nem csak a rabokkal kiszúrás, hanem a családjukkal és gyerekeikkel is, akik nem követtek el bűnt, és nem lettek elítéltek. Gyerekek tízezrei nem találkozhatnak az apjukkal vagy anyjukkal lassan több mint másfél éve. Arra pedig kriminológusok figyelmeztetnek, hogy azoknál a fogvatartottaknál, akik ápolják, ápolhatják a megfelelő családi kapcsolataikat, kisebb a visszaesés és bűnismétlés esélye.
Kedves Olvasó! A DOT for You blog a közeljövőben olyan vendégszerzők bejegyzéseivel bővül, akik a legkülönfélébb területen alkotnak, közel állnak a szívünkhöz és az érzékszerveinkhez, vagányak, profik, imádják a munkájukat, és úgy hozzák le nekünk a csillagokat nap mint nap, hogy csak nézünk. Az első vendégbloggerünk Horváth Alexandra, az Egy csipet torta alapítója. 27 éves, lendületes, kifinomult cukrászmester és közgazdász, álomszép és különleges édességek megalkotója, aki az IRKA határidőnaplója nélkül egy lépést sem tesz. Az Egy csipet torta 2 éve startolt és egy olyan hiánypótló vállalkozássá nőtte ki magát, amiben a megrendelő nem pusztán különleges gasztronómiai örömöket kap, hanem egy életre szóló élményt. Fogadjátok szeretettel ezt a csipetet Horváth Alexandrától. Nagyon megörültem, amikor Erika megkeresett az ötletével, hogy új rovat indul a Dot for You blogon, ahova különböző területeken alkotó vendégszerzők írnak majd a munkájukról, mindennapjaikról. Remek, végre egy platform, ahol leírhatok mindent, ami foglalkoztat – gondoltam.
Anyum ma 55 éves. A torta neki készült, így megpróbáltam egy kicsit jobban odatenni magam. Úgy tűnik, sikerült, legalábbis az ünnepeltnél szemmel láthatóan bejött a próbálkozás. Szeretem ezt a receptet, mert nagyon gyors, ugyanakkor mégis finom és mutatós torta lesz az eredménye. Igaz, nem a legmelegebb nyári napokra való, de amikor kiagyaltam, még szürke és borongós volt az idő, és nem néztem a hétvégi előrejelzéseket. :) Az újítás a bevonat volt, mert általában csak sima tejszínhabbal fedem, némi csokireszelékkel, néhány szem meggybefőttel díszítve. Néhány nappal korábban elkészítettem a bevonathoz a fondantot és a virágokat is megformáztam, hogy legyen idejük megszáradni máig. Persze nem tették, de sebaj, legközelebb majd talán több lesz a ráfordítható időm. Tegnap 7 tojásból sima kakaós piskótát sütöttem. Ehhez a tojások sárgáját cukorral fehérre kevertem, majd lisztet, kakaóport és sütőport adtam hozzá. Egy csipet sóval keményre vertem a fehérjéket, összeforgattam a kakaós masszával és sütőpapírral bélelt formában megsütöttem.
A tej felét a vaníliarúd kikapart magjaival és hüvelyével együtt feltettem melegedni. A tojásfehérjéket felvertem, majd a cukor felét is a kemény habba dolgoztam. A tej másik felében elkevertem a lisztet, tojássárgákat és a maradék cukrot, majd a meleg tejhez kevertem. Folyamatosan kevergetve teljesen besűrítettem, a végén gépi habverővel keverve, hogy minél homogénebb krémet kapjak. Ezután beleforgattam a tojáshabot is. A beáztatott mazsolát lecsepegtettem. Egy tortatányérra helyeztem a sárga piskótalapot, majd hozzáigazítottam az állítható tortakeretemet. A lapot meglocsoltam a rumos cukorsziruppal, majd megkentem a krém harmadával. (A szirupot nem szoktam harmadolni, én éppen csak meglocsolom-átkenem a piskóta felületét, ugyanis nagyon nem bírom a szétázott piskótájú somlóit, de természetesen ez ízlés kérdése. ) Megszórtam darált dióval és a mazsola felével. Erre került a kakaós piskótalap. Megismételtem az előző műveletet (szirup, krém, dió, mazsola), végül ráborítottam a diós lapot.