Ipari és lakossági vízkezelő rendszerek gyártása és forgalmazása Az Euro-Clear Kft. 2007-ben alakult 100%-os magyar tulajdonban lévő vízkezelő szakcég, mely ipari és lakossági vízkezelő berendezések gyártásával és nagykereskedelmével foglalkozik. A háztartási víztisztító, vízlágyító készülékektől a több 100m 3 /h kapacitású rendszerekig tervezünk, gyártunk ivóvíz és technológiai vízkezelő berendezéseket. A mögöttünk álló, több mint egy évtizedben elvégzett munkáink és megszerzett tapasztalataink alapján, elmondhatjuk magunkról, hogy hazánkban az elmúlt években cégünk gyártotta a legtöbb háztartási, kisipari vízlágyító, vízkezelő berendezést. Készülékeink kiváló minőségét mutatja, hogy termékeink hazánkon túl Európa jelentős részén is megtalálhatók. Euro magyarország kft 2021. Fő tevékenységünk az ipari vízkezelés, víztisztítás, vízkezelő berendezések gyártása, főegységek és alkatrészek forgalmazása. A vízkezelési iparban eltöltött hosszú évek tapasztalata alapján alakítottuk ki termékportfóliónkat az ipari és lakossági igényeknek megfelelően.
Ennek nyomán 1943 januárjában a Donnál megsemmisült a kiküldött II. magyar hadsereg. Több mint 120 ezer katona halt meg, tűnt el vagy sebesült meg. A magyar diplomácia ezt követően megkísérelt kiugrani a háborúból, azonban nem járt sikerrel, Németország pedig 1944. március 19-én megszállta vonakodó szövetségesét. Ezután, ahogy Fóris Ákos fogalmazott tavalyi cikkében, "a magyar közigazgatás aktív közreműködésével megkezdték Európa legnagyobb, megmaradt zsidó közösségének gettósítását és deportálását". Törvényes megszállás | Eszmélet. A második világháború évei alatt a világ zsidóságának több mint harmadát, közel hatmillió embert pusztították el, akik közül 500-550 ezer volt magyar állampolgár. A civil lakosságot az is súlyosan érintette, hogy 1944 áprilisában megindultak az első – akkor még angol–amerikai – légitámadások is Magyarország ellen, amelyek mérhetetlen károkat okoztak a hazai iparban és közlekedésben, továbbá számos emberéletet is kioltottak. Szeptember 23-án a szovjet Vörös Hadsereg átlépte a trianoni Magyarország határát, ezzel hazánk is hadszíntérré vált.
Az iratok a maguk monoton ismétlődésükkel együtt, de attól függetlenül, önállóan is sokatmondóak, a korszak levegőjét árasztóak, a reveláció (dermesztő) erejével, máskor kisszerűségükkel, megint máskor nevetségességükkel hatnak. Torokszorító példa: 1944 októberében Encsencs községben egy, a felesége megbecstelenítését megakadályozó férfi megölte az erőszakoskodó orosz katonát, s ezért nemcsak őt tartóztatták le, hanem 105 falubélijét is. Könyv: "Törvényes" megszállás (L. Balogh Béni). A szovjet hadbíróság – bármilyen hihetetlen – elismerte a "jogos önvédelmet", a férjet szabadon engedte, a 105 férfi viszont túsz maradt. A községi főbíró és jegyző ezután a hozzátartozók – 450 ártatlan nő és gyermek – nevében alázatos hangú levélben kérvényezte az "elhajtottak" hazaengedését, már csak az őszi termés mielőbbi betakarítása érdekében is. Az elhurcoltak sorsa a kiadványból már nem derül ki. Hátborzongató az utókori olvasó számára a balassagyarmati közkórház osztályos szülész főorvosának 1945. februári levele is, amelyben lélektelen demográfus szakértőként azt javasolja a nógrádi alispánnak, hogy az orosz katonák által megerőszakolt nőknek, lányoknak továbbra se engedélyezzék terhességük megszakítását, merthogy: "nemzetgazdasági szempontból is fontos lenne, hogy fajtánk – ha ilyen nem kívánatos módon is –, de szaporodjon".
2020. április 4. | | Olvasási idő kb. 6 perc Minden bizonnyal azok, akik a rendszerváltás előtt kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat, jól emlékeznek a címbeli dalra és az április negyedikei iskolai ünnepségekre, amelyeken ezt mindig el kellett énekelni. A fiatalabbaknak már csak a történelemórákról lehet ismerős a dátum, amikor a szovjet hadijelentések szerint a Vörös Hadsereg kiűzte Magyarországról az utolsó német katonai egységeket. Április negyedikén Magyarország felszabadulását ünnepelték 1989 előtt, de napjaink történészei – és ennek nyomán az iskolai történelemtankönyvek – már szovjet megszállásról beszélnek. Mi történt 1945 tavaszán? A kérdésnek Szőts Zoltán Oszkár történész, az Ú főszerkesztője, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója járt utána. – Hogyan került Magyarország a második világháborúba? Magyarország 1941. Buda-Déltől Recskig. június 27-én lett hadviselő ország, miután hadat üzent a Szovjetuniónak. Ez a lépés az első világháborút lezáró békeszerződésekre vezethető vissza, amelyek inkább tekinthetők diktátumoknak – súlyos feltételeiket tekintve.
A kelet-közép-európai térség, ezen belül Magyarország sorsa Churchill, Sztálin és Roosevelt második világháború alatti találkozóin dőlt el. Ahogy Mitrovits Miklós is rámutatott, már az 1943. november 28. és december 1. között megtartott teheráni értekezleten eldöntötték a legfontosabb kérdéseket, amelyet az 1945. februári jaltai, majd július-augusztusi potsdami találkozókon megerősítettek. E találkozók differenciálás nélkül a szovjet érdekszférába utalták a térség országait, amelyet a Szovjetunió biztonságpolitikai szempontokkal magyarázott. Szovjet katonák, 1945. Magyarország, Budapest, VIII. József körút – Forrás: Fortepan/VÖRÖS HADSEREG Hogyan vették át a kommunisták a hatalmat? Vannak történészek, akik szerint Sztálin fenn akarta tartani a demokratikus berendezkedés látszatát ebben a régióban, ezért csak a Truman-doktrína és a Marshall-terv meghirdetése után adta ki a parancsot a szovjetizálásra. Mások – köztük én is – úgy gondolják, hogy már a kezdetektől ez volt a szándékuk. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014 óta működő, közös Vidéktörténeti Kutatócsoportja tanulmányköteteiben bizonyította, hogy a szovjet csapatok megjelenésével egy időben szerveződő nemzeti bizottságok zöme nem valódi, alulról szervezett csoport volt, hanem a kommunista párt olyan egységei, amelyek már kezdettől a közigazgatás irányításának átvételére készültek, és azt is, hogy az 1945 tavaszán, frissen alakuló pártokban mindenhol ott ültek a kommunisták ügynökei.
106. alatt (nem nehéz azt feltételeznünk, hogy zsidó tulajdonosa volt – de erről akkor ilyen eufemizmussal beszéltek –, Kelemen meg hazatolta, mert akkor ez volt a rendszer). Azt is hozzáfűzték, a zongorát rendszeresen hangolni kell. Hasonló "apróságokról" a kötet utolsó, ötödik részében olvashatunk, mely a megszállás mindennapi életének dokumentumait hozza. Az első rész egyébként a szovjet csapatok bejövetelének, első intézkedéseinek dokumentumait tartalmazza; a következő további tevékenységeiket, kapcsolattartásukat a magyar hatóságokkal veszi számba; a harmadik a lakossággal való érintkezésekről, az atrocitásokról szóló dokumentumokat (nyilván ez a legmegrázóbb); a negyedik a gazdasági károkozásokról, rekvirálásokról szólókat. Utóbbit sem leányálom olvasgatni, de legalább nem emberéletekről van szó, hanem állatállományról, leszerelt gépgyárakról stb. – ez volt akkor a keleti nyitás… L. Balogh Béni tanulmányából kiderül, a kádári átkosban is jelentek meg forráskiadványok, és ilyenkor csak-csak becsúszott egy-egy olyan dokumentum, amiből kiderült, akadtak túlkapások, sőt – még ha az adott kötetben ott is volt a vörös farok.
Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 között; Kunt Gergely: Kipontozva... Nemi erőszak második világháborús naplókban). A szerző ezen belül részletesen szólt a szovjet katonák által elkövetett erőszaktevésekről. A tényszerűen és hosszasan sorolt nevek, dátumok és megrázó idézetek alapján az olvasó pontos képet tud alkotni a magyar nők – háborús bűncselekménynek számító – megerőszakolásának mibenlétéről. Az aprólékos leírást követően a szerző – Kunt Gergely kötetéhez kapcsolódva – egy bekezdés erejéig kitér a megszálló magyar katonák által, a szovjet polgári lakossággal és a nőkkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetekre is.