A társasági adóról szóló törvény optimalizálható adókötelezettséget biztosít a vállalkozások részére, amennyiben a tervezett beruházásokra előzetesen tartalékot képeznek. Az ún. fejlesztési tartalék a lekötésekor a társasági adó alapját csökkenti. Ha az adózó a fejlesztési tartalék felhasználásával beruházást valósít meg, akkor a beruházás értékének megfelelően a lekötött fejlesztési tartalék feloldható. De ki dönt a fejlesztési tartalék lekötéséről és feloldásáról? A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tao-tv. ) 7. § (1) bek. Most mindent megtudhat a fejlesztési tartalék képzésének szabályairól - Adózóna.hu. f) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkenthető a fejlesztési tartalékkal, melynek összege nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50 százalékát, illetve adóévenként az 500 millió forintot. Fejlesztési tartalékként azt az összeget lehet figyelembe venni, amelyet az adózó az adóévben az eredménytartalékból a lekötött tartalékba átvezet, feltéve, hogy az átvezetett összeg az adóév utolsó napján is lekötött tartalékként kerül kimutatásra.
Az üzleti év fordulónapi, december 31-i főkönyvi kartonon, főkönyvi kivonaton és az éves beszámolóban a képzett fejlesztési tartalék összege elszámolásra, bemutatásra került. A beszámoló részét képező kiegészítő mellékletben és a saját tőke elemeket részletező kimutatásban külön kiemelésre, bemutatásra került a fejlesztési tartalék. A 2006. évben a fejlesztési tartalék képzés tárgyévi különbözete (tárgyévi feloldás és tárgyévi képzés) került külön átvezetésre a lekötött tartalékba az eredménytartalékból, mivel nyitó tétel már volt a főkönyvi számlán. A 2007. évben a kisebb összegű volt a tárgyévi fejlesztési tartalék képzés, mint a nyitó egyenleg, ezért a különbözet feloldása történt meg. A könyvelés tehát nettó módon történt. Helyesen vettük-e figyelembe 2006-2007. években társasági adóalap csökkentő tételként a tárgyi évi fejlesztési tartalék képzések összegét?
A terven felüli értékcsökkenés összegszerű megállapításánál az 53. § (2) bekezdésében foglaltakat figyelembe kell venni, tényleges nagyságát a mérlegfordulónapi értékelés keretében, az értékelési […]
Könnyű azonban belátni, hogy a legszélesebb körű összefogás csak rendkívüli helyzetekben, általában külső támadások esetén, akkor is csak rövid időre szokott megvalósulni. Természetes dolog, hogy a többmilliós társadalmakban számtalan gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális ellentét alakul ki. A magyar társadalom azonban az elmúlt évszázadok során ezeket általában képes volt véres konfliktusok nélkül megoldani – vagy legalább együtt élni velük. Nyugodtan megfeledkezhetünk tehát a turáni átok legendájáról: történelmünket egyáltalán nem az örökös belső küzdelmek jellemzik. Politikai és kulturális széthúzás ugyan manapság is tapasztalható, akárcsak más országokban, de kizárólag rajtunk áll, hogy csökkentsük és elviselhetővé tegyük. Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon Próba kvízjátékban! A "TURÁNI ÁTOK". Mind a 13 pontot csak egy igazi történelemzseni szerezheti meg! Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Rubicon Történelmi Magazin közreműködésével jött létre. Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért!
Sokan a mitológia ködös és varázslatos világába utalják a turáni átok témáját. Tegyék, ha ahhoz tartja kedvük! Én azonban nem így tapasztalom, ha a múltunkra visszatekintek. Szerintem van abban valami, amit ez a mágikus aktus megfogalmaz. Kiemelt kép: Koppány lefejezése Először vegyük sorra, kik milyen bűn elkövetésével vádolják valamelyik felmenőnket a turáni átok kapcsán! Turáni átok legendája teljes. Mindenképpen egy olyan eseményt kell keresni, amelytől kezdve történelmünkben egyértelműen fellelhető a megosztottság, a széthúzás, a viszály, a szakítás, a lázadás, a pártoskodás, a rivalizálás, a klikkesedés, a békétlenség, az acsarkodás, az árulás, a cselszövés, imígyen az összetartás hiánya. Nos, történelmi kútfők írják, hogy a turáni népekről – tehát őseinkről –, hogy mindenki vezér akart lenni közöttünk. A hatalom megkaparintása, az uralkodási vágy, a vezérség, az irányítás… valahogy mindig ott munkált e marsikus lelkületű nép keblében. A legismertebb mítoszok és történetek két testvér, vagyis többnyire egy hercegi rangú ikerpár csetepatéjáról, hatalmi játszmáiról szól.
A XIX. századi magyar történelemben sor került politikai küzdelmekre, forradalomra és szabadságharcra – polgárháborúról azonban nem beszélhetünk. A nagyvilágban viszont polgárháborúra került sor Argentínában, Chilében, Svájcban (1847), Kínában (1851–64), Kansasben (1854–58), Mexikóban (1854–61) és Japánban (1868–69, 1877). Az amerikai polgárháborúban (1861–65) a polgári áldozatokkal együtt pedig több mint egymillió ember halt meg. A XX. században Magyarország története távolról sem tekinthető sikersorozatnak. Olyan véres polgárháborúkra azonban mégsem került sor, mint Oroszországban (1917–21, 15 millió áldozat), Kínában (1928–36, 2 millió áldozat; 1946–49, 1, 2 millió áldozat) vagy Spanyolországban (1936–39, félmillió áldozat). Létezik a turáni átok, vagy nem is olyan széthúzóak a magyarok? - Rubicon Intézet. Ha pedig figyelembe vesszük a görög polgárháborút (1946–49, több mint 16 000 halott), Észak- és Dél-Korea ellentétét, valamint más államok számtalan nagyobb, belső konfliktusát, akkor el kell ismernünk, hogy a világ országainak jelentős részével összehasonlítva a magyar társadalom az elmúlt századok folyamán inkább békésnek és összetartónak bizonyult.