A meghaláshoz érteni kellett, ezért bizonyos kornál kisebb kölköket sosem hoztunk ide, jobbára csak ketten jöttünk, a húgom meg én. Ha hozzánk csapódott valamelyik kis koszos vagy akár egyszerre több is, addig masíroztunk velük a felmagzott, nagy füvek között, mígnem elfáradtak, elpityeredtek, leszakadtak rólunk. Mi voltunk az igazi meghalók. Eleinte beértük annyival, hogy csak heverünk lehunyt szemmel, és aki előbb kinyitja, az vesztett. Meg lehetett kísérelni persze, hogy leskelődünk, de többnyire lebukott az ember. Általában rögtön megéreztem, ha a húgom kinyitotta a szemét, és én is gyorsan kinyitottam, hogy rajtakapjam, mielőtt még újra becsukja. Lackfi János: Szerettünk meghalni (novella). Néha persze gyorsabb volt nálam, mire kinyitottam a szemem, már lehunyta, de rögtön ki is nyitotta, hogy lebuktasson engem. Ilyenkor aztán mocskos szavakkal vádoltam, hogy csalt, de hiába volt kisebb, jól felvágták a nyelvét, prüszkölt rám és ő is megvádolt engem, aztán halálunkat meghazudtoló fürgeséggel felpattantunk, egymásnak ugrottunk, és lihegve pofoztuk egymást a fénykévékben felhőző por közepette.
A papírt később összegyűjtik, begyújtáshoz használják, a pixelek szétrajzanak és új rendben összeállnak, jön valaki, és ír valami egészen mást, sokkal frissebbet, sokkal divatosabbat, amit megint letöröl valaki vagy begyújt vele, mire megint valaki más valami egészen mást ír, ugyanabból a negyvenelemű karakterkészletből tömörülnek össze világhírű és ismeretlen művek, dilettantizmus és zsenialitás. Bizony mondom néktek, nincs semmi hiábavalóbb dolog, mint az írás, nincs semmi hiábavalóbb az ég alatt és a föld felett.
A kis történetek színes lánccá állnak össze. Az érzelmesebb hangulatokból rémálmok zökkentenek ki, és hol fantasztikus, hol abszurd helyzetekbe kerülünk. A folytonosan változó elbeszélő néha nagyon vonzó, máskor épp taszító, majd egészen távoli dolgokról szól, mégis nagyon ismerősen – az életünkről mesél. A könyv hátszövegéből kölcsönvéve a kifejezést, egyfajta rejtélyes hullámvasútra ültet bennünket a szerző, ahol, ha mást nem, azt szédülve is megtapasztaljuk, hogy az élet furcsaságokkal teli. Olvass bele! Ínycsiklandozásként idézhetnék sok mindent, hogy kedvet csináljak a könyv olvasásához, de legjobb talán, ha néhány történetkezdetet emelek ki: "Holtig szeretem Izoldát, hiába mondja, hogy ő nem Izolda, hanem Zsanett, értsem már meg, és szálljak le róla, szeretné a mobiljára felvett Justin Bieberjét hallgatni. " Másutt: "Van ez a helyi menő figura. Hogy hívják, na… Valami digó névvel pöffeszkedik… Nem római császár, nem is velencei kalmár. Naná, majd a pisai ferde torony! Limuzinnal grasszál itt a lakótelepen, selyemingben jár, csöpög a zselé a hajáról, és ha belép a bárba, a vécétől a biliárdteremig mindenkit gyomorszájon üt a parfümje.
Ébredezik Tanárnéni, Ijedten órára néz, Hiszen minden tanár álma A hajnali felkelés. – Hej! – sóhajtja – alhatok már, Ameddig csak akarok, De szép is volt álomkóros Diákok közt a robot! Visszaalszik Tanárnéni, De álmában felkel, és Az iskola felé indul, Munka várja, nem kevés. – Hej! – kiáltja – köszöntelek Titeket e reggelen! S körülötte tíz… húsz… harminc… Több száz diák megjelen. Aulában Tanárnéni Elbeszéli sebesen, A múlt héten aranyérmet Ki nyert s milyen versenyen. A diákság lökdösődik, Sugdolózik meg vihog, Tanárnéni erre várt csak, Tetszik neki a dolog. Hiszen épp ez a zsibvásár Ősidőktől otthona, Ez a zengő embererdő Kész templomi orgona! Ezután a tanáriban Adminisztrálásba fog, S nem tudván, hogy mindez álom, Alszik egyre, s mosolyog…
Ami jó is, meg rossz is. De lássuk, miről is szól Az átkelés madarai, és hová kelnek át azok a madarak. Történetesen egy sivatagi klánt ismerünk meg, ahol a szép Zaidát, a matriárcha, Ursula lányát kerek egy éves önkéntes elzártság után egy furcsa körtánc keretében nővé avatják, és ekkor kéri meg a lány kezét a klánhoz csak lazán kapcsolódó fiatal és magabiztos Rapayet, aki ezzel rögtön vét a hagyományok ellen. A wayuuknál ugyanis minden fontos ügyet küldöncök, közvetítők útján intéznek, és ezek a nagyra becsült idős férfiak beszélik meg az érintettekkel a kényes kérdéseket. Az átkelés madarai (2018) | Mozipremierek.hu. Ursula rendkívül magas árat szab meg hozományként, a férfi pedig félvér barátjával belevág abba az üzletbe, ami igazán jövedelmező lesz: marihuánát ad el ipari mennyiségben az amerikaiaknak, amihez egy hegyvidéki klán segítsége is kell, akikhez rokoni szálak fűzik. Minden remekül is megy, hősünk elveheti a lányt, akire vágyott, ám a félvér barát kezelhetetlennek bizonyul, megvadul a hatalomtól és a sok pénztől, és mindez olyan tragédiasorozatot eredményez, amelyet a klasszikus görög királydrámák is megirigyelhetnének.
01. 17. → Díjak, jelölések: Motovun Filmfesztivál — FIPRESCI-díj, és 6 egyéb nemzetközi fesztivál-jelölés → IMDb adatlap
". Akkortájt háború a koreai háború dúlta fel az állam rendjét, és az számos ember életet követelt meg, ezért is vált ez a hippiknek ez a szlogen az egyik legismertebbjévé. A film forgatókönyvét Maria Camila Arias, valamint Jacques Toulemonde Vidal írták. A drogok által kínált pokol, a kolumbiai farmereknek magát a paradicsomi létet jelentette, ugyanis hatalmas profitot termeltek mindebből. Közülük is a legleleményesebbek voltak azok, akik sokat nyertek a fiatalokon, ugyanis lényegében a legjövedelmezőbb iparággá vált, a marihuánatermelés és -terjesztés. Az átkelés madurai. A farmerek ezzel becstelen üzletemberekké váltak. A történet emellett még bemutatja, a Guajira-félszigeten élő wayuu indián törzset, és annak hagyományait. A történet kezdetén a talpraesett Raphayet, megkéri a fiatal Zaida kezét a nagy tiszteletben álló klánvezetőtől, ami valljuk be nagy, és merész vállalkozás részéről. Ahhoz, hogy a hozományt teljesíteni tudja, Raphayet a forrófejű, és törzsön kívülálló különös barátjával társul, és ketten együtt hamarosan mindent elérnek, amiről addig álmodni sem mertek.