Babits Mihály Emlékház – Szekszárd Szekszárd főteréről rövid sétával érhető el a Babits Mihály utcában, a Séd patak kanyarulatánál a Babits Mihály Emlékház, a költő szülőháza. 1780 körül épült copfstílusban, és ma is eredeti állapotában áll. Babits nagyapja, Kelemen József 1855 körül vásárolta meg, közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították az épületet. Az első kiállítás 1967-ben nyílt a földszinten. 1983-ban, a költő születésének 100. évfordulójára, szülőháza teljes egészében múzeummá vált. 2001-ben a Dienes Valéria Emlékszobával gazdagodott a gyűjtemény, 2005-ben pedig Baka István költő hagyatéka kapott helyet a múzeumban. Babits Mihály (1883-1941) költő, író, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő, a 20. század eleji magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja Szekszárdon született 1883. november 26-án. A szülőház, a szőlődombokkal körülvett város és a mediterrán hangulatú pannóniai táj számos művének ihletője volt. Babits Mihály életének első hat évét töltötte a szülői házban.
Fent középen Babits Mihály egy 1911-es verskézirata látható. A vitrin mellett jobbra a fotókon és 1910-20 közötti időszakot mutatjuk be. Babits tanári diplomájának megszerzése után 1905-11 között vidéki városokban tanított. Az egyik fotón szegedi diákjai körében látható. 1911-től Budapesten, a fővárosban élt. Az ablaktól jobbra áll Babits Mihály dédapjának íróasztala. Az asztal felett Babits nagyregényének a Halálfiai nak keletkezéstörténetét idézzük fel. Középen Babits Mihály és ifjú felesége Tanner Ilona, írói nevén Török Sophie, házasságkötésük idején, 1921-ben készült fotója látható. Az ajtó után jobbra a költő életének betegségekkel teli utolsó korszakát mutatjuk be. A következő vitrinben versesköteteit és a Halálfiai című regényének első kiadását láthatjuk. Ugyan itt helyeztük el a kézi csengőt, melyet Babits gégeműtétje után, 1938-ban használt, amikor nem tudott beszélni. A csengő mellett látható a költő kislányának, Ildikónak készült autogram-gyűjtemény, melyben a magyar művészeti élet számos egyéniségének aláírása megtalálható.
Habár az otthoni munkavégzés leggyakrabban előforduló változata a távmunkavégzés vagy a home office, bedolgozói munkaviszony keretében is lehetőség van az otthoni, nyugodtabb körülmények közötti feladatellátásra. Az cikke. A bedolgozó munkavállaló egy mennyiségileg meghatározható, általában szaktudást nem igénylő tevékenységet lát el, tipikusan a saját eszközeivel és saját otthonában, díjazását pedig az előállított mennyiség mértéke alapján kap. A bedolgozói munkaviszony tehát – hasonlóan a távmunkavégzéshez, illetve a home office-hoz – szintén atipikus munkavégzési forma, amely során a munkavállaló nem a munkáltató által biztosított helyen, nem a munkáltató szervezetébe integrálódva dolgozik. Amíg azonban távmunkavégzés esetében a számítástechnikai eszköz használata, addig bedolgozói munkaviszony esetén az ellátott munka jellege teszi lehetővé azt, hogy a munkavállaló ne egy hagyományos munkahelyen, hanem távolról, és állandó munkáltatói irányítás, illetve felügyelet nélkül végezzen munkát.
A bedolgozói munkaviszony azonban egy rendkívül rugalmas, a munkavállaló és a munkáltató konkrét igényeihez igazodó megoldást nyújt, ugyanis a törvény sok helyen utal a felek eltérő megállapodásának lehetőségére. A felek tehát közös megegyezésükkel a törvény legtöbb szabálya tekintetében akár a munkavállaló hátrányára is eltérhetnek. Így habár általában a munkavállaló lakóhelye minősül munkahelynek, a felek ettől eltérhetnek, a munkáltató kiszervezheti a munkavégzést például egy közösségi házba is, ezzel ugyanis saját maga számára időt takarít meg, hiszen nem kell valamennyi munkavállaló lakóhelyéről egyesével begyűjtenie az elkészített termékeket, a munkavállaló pedig nem teljesen egyedül dolgozik, hanem közösségben lehet. Ugyanígy, főszabály szerint a munkavállaló munkarendje bedolgozói munkaviszony esetén kötetlen, de ettől eltérően is megállapodhatnak a felek, amely esetben megállapodásuk lesz az irányadó. A fenti példa vonatkozásában, ha a munkáltató kiszervezi a munkavégzést a munkavállaló lakóhelyétől eltérő helyre, akkor a munkavégzés idejének természetesen igazodni kell a munkavégzési hely nyitvatartási idejéhez.
198. § (1) bek. ]. A bedolgozói munkaviszony lényege, hogy a munka jellege lehetővé teszi az önálló munkavégzést, amelynek az eredménye mennyiségileg mérhető, ezért a munkavállaló munkabére teljesítménybérként kerül meghatározásra. Fontos azonban, hogy a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező [Mt. 138. § (6) bek. Tehát az alapbér felének megfelelő mértékű bérre garantált bér jogcímén akkor is jogosult lesz a munkavállaló, ha a teljesítménye alapján ennél kevesebb teljesítménybérre lenne jogosult. Bedolgozói munkaviszony esetén, a felek eltérő megállapodásának hiányában a munkavállaló lakóhelye minősül munkahelynek, a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására terjed ki, és a munkavállaló a feladatát a saját eszközeivel, kötetlen munkarendben végzi [Mt. 198. § (3) bek., 199. (1)-(2), (4) bek. Tipikusan bedolgozói munkaviszonyról van szó, amikor az otthonülő összeszerelő munkás a saját eszközeivel és a saját időbeosztása szerint naponta meghatározott számú terméket szerel össze, amit a nap vagy a hét végén a munkáltató összegyűjt.
Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL. M., Dr. Farkas Márton | 2019. 11. 28 | Munkajog A Munka törvénykönyve által szabályozott atipikus foglalkoztatási formák közül meglehetősen széles körben ismert és alkalmazott a bedolgozói munkaviszony, ennek ellenére számos tévhit és félreértés terjedt el a munkáltatói gyakorlatban a bedolgozói munkaviszony szabályait, a bedolgozót megillető jogokat illetően. Jelen cikkünkben a helyes munkáltatói gyakorlat kialakításának elősegítésére a bedolgozókkal kapcsolatos specialitásokat vesszük sorra. A bedolgozói munkaviszony az Mt. hatálybalépését megelőzően egy olyan speciális foglalkoztatási forma volt, melynek szabályait külön jogszabály – a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24/1994. (II. 25. ) Kormányrendelet – rendezte, és markáns különbséget jelentett a többi foglalkoztatási formához képest, hogy társadalombiztosítási jogviszonyt csak abban az esetben keletkeztetett, ha a felek olyan rendszeres munkavégzésben állapodtak meg, amelynek teljesítése esetén a bedolgozó díjazása legalább a kötelező legkisebb munkabér 30%-át elérte.
Hogy hétköznapi értelemben mi fán terem a távmunka, arról mindenkinek van már valami fogalma. A legtöbben örvendetes módon azt is tudják, hogy a távmunka nem szakma, hanem munkaszervezési forma – hasonlóan a részmunkaidőhöz -, és hogy csak bizonyos foglalkozásoknál megvalósítható. Arról azonban már kevesebbet beszélünk, hogy egyben munkavállalási formáról is van szó, méghozzá olyanról, ami az úgynevezett atipikus munkavégzés nagyobb halmazába illeszkedik. A távmunka meghatározása A Munka Törvénykönyve ( 1992. évi XXII. törvény, 192/C, D, E, F, G. §, 193. §, 193/A. §) a távmunkát meglehetősen szűken értelmezi, kizárólag munkaviszonyban, külön megállapodás és szerződés alapján rendszeresen a foglalkoztató székhelyén, telephelyén kívül végzett munkát jelölve meg ezzel a kifejezéssel. A szabályozás természetesen mindezeket az információtechnológiai és informatikai eszközzel végző, és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállalóra vonatkoztatja. Tehát az összes, elektronikus eszközökkel, (például) otthonában dolgozó személy közül csak az egy adott munkáltatóval munkaviszonyban álló, annak rendszeresen otthonról munkát végzők minősülnek távmunkásnak – abban az esetben, ha a távmunkázás tényét és feltételeit szerződésük tartalmazza.