A nevek dala (The Song of Names), rendező: François Girard, szereplők: Tim Roth, Clive Owen, Catherine McCormack, kanadai-angol-német-magyar filmdráma, 113 perc, 2019. (12) Bús Brothers Részben Magyarországon, magyar szakemberekkel forgott a film, melynek talán nincs is olyan jelenete, ami itt játszódott volna. Szomorú történet, szomorú színészekkel, szomorú zenével, szomorú nézőknek. Melankólia uralta poszt holokauszt mozi, mely küldetését részben teljesítve emlékeztet, ugyanakkor kevésbé marad emlékezetes. Valamivel Lengyelország lerohanása előtt a Rapoport család a hegedűvirtuóz Dovidl fiúkat (Luke Doyle) egy londoni zenetanár gondjaira bízza. Gilbert (Stanley Townsend) a fiút sajátjaként szereti, ami kezdetben igen komoly rivalizáláshoz vezet vér szerinti fiával, a tehetséges zongorista Martinnal (Misha Handley). A háború eléri Londont is és mikor a varsói zsidók sorsa felől egyre aggasztóbb hírek érkeznek, Rapaporték egyszer csak nem adnak több életjelet magukról. A két fiút (Jonah Hauer-King és Gerran Howell) a háborús élmények közelebb hozzák, de Martinnak be kell érnie azzal, hogy Dovidl árnyékában nő fel.
A sztori középpontjában Tim Roth unalmas és érdektelen karaktere áll, szemben a Clive Owen által játszott meg nem értett zsenivel, és ez az egész filmre rányomja a bélyegét. Nem Martin, hanem Dovidl karaktere az érdekes, valami rejtélyes okból mégis az utóbbiból csináltak mellékszereplőt, jó eséllyel a keretül szolgáló, sajnos egyáltalán nem túl izgalmas nyomozás-szál miatt. Dovidl története tényleg megérdemelne egy filmet, de A nevek dala sajnos Martin sztorijára fókuszál. 113 perc, kanadai-magyar Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó cikkek: Gemini Man
Az ötvenes évek elején Gilbert vagyonát és hírnevét kockáztatva koncertet szervez fogadott fiának, aki nem csak az előadáson nem jelenik meg, de örökre eltűnik az életükből. Évtizedekkel később Martin (Tim Roth) még mindig abban bízik, hogy megtalálja őt (Clive Owen) és amikor egy tehetségkutatón ismerős mozdulatot fedez fel, újra felcsillan a remény. A fél világot beutazza, ezalatt rengeteg emberrel ismerkedik meg és a múltat is át kell értékelnie. A nevek dala egy olyan holokausztfilm, ami az események utáni történésekkel foglalkozik (és igen, másokhoz hasonlóan én sem hagynám ki az Akik maradtak című hazai alkotás megemlítését), a kívülálló Martin szemén keresztül láttatva a Dovidl családjának és népének kálváriáját. A túlélők a halottak neveit dalba foglalták, hogy soha ne feledjék őket és a felőlük érdeklődő rokonok, barátok, ismerősök – akár több évtized távlatából is – bizonyosságot szerezzenek sorsukról. Martin, mint egy jó igazi nyomozó, apró jelekből következtet a történésekre és teszi meg a következő lépést.
Egy angol és lengyel zsidó fiú évtizedeken átívelő, mély barátságáról szól A nevek dala, de ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy ennél sokkal többet rejt magában François Girard filmje. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Kétséget sem hagy, hogy François Girard kedveli a zenei témájú filmeket, többször rendezett is a Metropolitan Operában. Különösen a zenész virtuózok világa izgatja: készített filmet Glenn Gouldról és Peter Gabrielről is, akinek koncertfilmjéért Grammy-díjat kapott. Emellett mélyen vonzódik a kalandos utat bejáró hegedűkhöz, melyeket a történelem viharai szippantanak magukba, hogy aztán évszázadokat és kontinenseket átszelően egészen más helyen bukkanjanak fel ismét. Az 1681-ben Cremonában készített A vörös hegedű (Le Violon Rouge, 1998) útja négy évszázadot és öt országot ölelt fel, hogy 1997-ben Montrealban kössön ki. A zenekritikus Norman Lebrecht díjnyertes regénye alapján készült A nevek dala című filmben az 1735-ben készült Gagliano-mesterhegedű útjának csupán két földrészen és fél évszázadon kellett átívelnie, hogy két fogadott testvér életét újra összekösse.
A nevek dala (12) - Hivatalos magyar nyelvű előzetes - YouTube
Már hosszú évek óta azt mondják nekem Olyan vagyok, mint egy kisgyerek Belátom, így igaz, én nem lettem komoly Úgy mint más emberek Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim Rossz szemmel nézik oly sokan Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék És megtennék boldogan Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút Új mesék nem várnak reánk Van mégis csillagfényű álomvilág De azt gyermekünk álmodja tovább Változnak napjaink, mert minden változó Nem marad ugyanaz senki sem Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán Mégis így jó nekem De azt gyermekünk álmodja tovább
Gelencsér Márk Geló 2016 óta foglalkozik komolyabban a zenével, de az első hivatalos dalára és videoklipjére egészen mostanáig várni kellett. Az Idegen című dal egy veszekedés és szakítás történetét eleveníti fel, amihez Geló a mindennapjaiból vette az ihletet. " Donatellával gyerekkori barátok vagyunk. Ő volt az, aki mindig bátorított, hogy ne csak a 'fiókomnak' írjak, hanem merjem megmutatni mindenkinek a szerzeményeimet. Ezt a dalomat is jól ismerte, és mikor megkérdezte, hogy miért nem csinálunk belőle valamit, akkor én is elgondolkoztam, hogy tényleg... "Múlnak a gyermekévek...". lehetne belőle egy videóklip" – meséli a rapper, aki úgy érzi a barátai segítették megvalósítani az álmát. "Mindig is tudtam, hogy Márknak az az álma, hogy zenész, rapper legyen. Gyerekkorom óta ismerjük egymást, de a dolog érdekessége, hogy csak később, szinte már felnőttként kerültünk ennyire szoros barátságba. Mindig megmutatta a zenéit, én meg mindig biztattam, hogy lépjen vele a nagyközönség elé. Most, hogy belevágott egyet kért: legalább egy pár kocka erejéig szerepeljek a klipben.
Imádta a családját, az embereket és az életét. Mindig jókedvű és vidám volt, ahogy Cserháti Zsuzsa mondta: "kissé bohókás a Gábor, de imádom Őt". Nagyon súlyos, hosszú, kíméletlen betegség és végtelennek tűnő szenvedések után 1989. június 29-én hunyt el. Halálát szívinfarktus okozta, a boncoláskor kiderült, hogy kezdődő csont- és tüdőrákja volt. / Fotó:
11750 Ihász Gábor: Szerelmes a lányom Kislányom nagyra nőtt, lassan nyolcadikba jár, álmait-vágyait csak ritkán mondja el ma már. Esténként leveleket ír és órákig álldogáll a tükör előtt, és minden délután egy fiú 11232 Ihász Gábor: Egyszerűen Szeretem a nap sugarát, Hisz meleget ad nekem. Szeretem a tiszta ruhát, Mert az egyszerű dolgokat úgy szeretem: Olyan tisztán és egyszerűen. Tisztán és egyszerűen. Szeretem ha esik a 11060 Ihász Gábor: Te és én Harminc év Akárhogy számolom is: harminc év Ma már csak anyám szólít úgy, hogy kisfiam De a gyerekek közül bácsiznak sokan Te és én Egy kissé megváltoztunk, te és én Igaz, m 10951 Tudod mi az a MOODLYRIX? Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. Mulnak a gyermekevek dalszöveg. i