A kutyatenyésztés történetében először fordult elő, hogy egy eb ára egy kisebb vagyonnak felelt meg: egyetlen skót juhászkutyáért 1000 angol fontot (akkor 2400 dollárt! ) fizettek ki. Ekkoriban kezdtek törekedni az egyre elegánsabb megjelenés kialakítására. Skót juhászkutya. Ehhez állítólag orosz agarakat és gordon szettereket használtak, de ez nem bizonyított. Az ősi "collie" fajtából több mai kutyafajta alakult ki: [új ablakban nyílnak] a hosszú szőrű skót juhászkutya a rövid szőrű skót juhászkutya (elsőre nagyon fura lesz! :) a szakállas (bearded) collie (kicsit kilóg a sorból) a border collie (sokak szerint a legokosabb kutyafajta) a shetlandi juhászkutya / sheltie (a "miniatűr skótjuhász") a kelpie, az ausztráliai collie A skót juhászkutya megjelenése: A színe vagy tricolor (fekete, vörös és fehér), vagy bicolor (vörös és fehér), vagy blue-merle (kékesszürke alapon fekete foltos).
S ha kölyökként nem szocializálódik rendesen, nem foglalkoznak vele és nem szoktatják, vagy pedig bántják, akkor nem mindennapi érzékenységéből kifolyólag félénk és ijedős felnőtt kutya válik belőle. Jól tűri a hideget, és a meleg időjárást is jól viseli. Átlagon felüli értelmének köszönhetően sokan a világ legokosabb kutyafajtájának tartják. Skót juhászkutya fajta bemutató - Petissimo Magazin. A feladatokra megtanítva – melyeket igen hamar elsajátít –, önállóan is képes dolgozni, emberi közreműködés nélkül. Terelőkutyaként egyedülálló módon, szinte hipnotizőrként a szemével terel, s csak az erre a fajtára jellemző, jellegzetes osonó, becserkésző testtartásával parancsol tekintélyt. Mély, a gazdája legapróbb mozdulatát is fürkésző tekintetével megbabonáz, aminél fogva úgy érezhető, hogy a gondolatainkat is olvassa, hiszen azonnal kitalálja, mit szeretnénk, amit aztán örömmel végre is hajt. Ismertető jegyei, megjelenése, adatai és egyéb jellemzői (Border Collie Standard FCI 297): Izomzata, testfelépítése erős, sportos, alakja karcsú, egyenes végtagjai párhuzamosak, felül széles s orrnál elkeskenyedő feje arányos.
Akinek volt már valaha kutyája, bizonyára gyakran hallotta azt a kijelentést, miszerint "fontos, hogy a kutya jól szocializált legyen". No de mit is jelent tulajdonképpen a "szocializáció", miért fontos az, hogy a kutya "jól szocializált" legyen, és hogyan lesz kutyánk "jól szocializált"? A szocializáció jelentése "A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart. A szocializáció nem más, mint a "társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. " ( forrás) Tehát a szocializáció olyasvalami, amit a kutya tanul, és egy életen át tart. Hétköznapi nyelven megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a kutya megismeri, felfedezi közvetlen és távolabbi környezetét, és megtanulja, hogy annak elvárásai szerint tudjon benne élni. A szocializáció folyamata Egy kiskutya számára a szocializáció tulajdonképpen már akkor kezdődik, miután nem sokkal a születését követően rátalál az anyukája cicijére, és elkezd szopizni – megtanulja, hogy a cici szívásával valami finom dolog fog a pocijába kerülni.
Bono egy hihetetlen stabil, végtelenül okos kutya volt, általa ismertem meg milyen típusú kutyákat szeretnék tenyészteni. Kennelalapító szukámnál nem a küllemi tényezők játszottak szerepet, hanem az egészség és a kiváló karakter. Emellett Yasha – Kissed by an Angel of the Holy Mountain - volt az első amerikai vonalú, illetve CEA hordozó kutya az országban. Tőle született meg az első minden mentes kutya Magyarországon a kennelünkben CEA, PRA, IPD, DM, MDR1 genetikai mentes, és HD – ED, és minden létező szembetegségre klinikai mentes szuka, Afterhero Lady Lilith. Az állományom alapvetően energikusabb pörgősebb kutyusokból áll, a karaktert és az egészséget mindennél fontosabbnak tartom, de néha azért megmutatkozunk kiállításokon is, bár a közös sportokat agility, terelés, obedience, trükkök tanulása, és a nagy sétákat, bandázásokat sokkal jobban élvezzük a kiállítások világánál. Kennel tartásban nem hiszek, kutyáink bejárhatnak a házba, családtagjaink, legjobb barátaink. Gyakran ismételt kérdések Fontos leszögezni, hogy inkább családi kutya, nem pedig munka, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne alkalmas különböző sportokra, vagy terápiás kutyának.
Megtekintések száma: 140 Volt egyszer egy király s annak három szép lánya. Ez a király egyszer, mikor a vásárra ment, kérdezte a lányaitól: – No, lányok, mit hozzak nektek a vásárról? Azt mondta a legidősebb: – Hozz nekem, édesapám, aranyruhát. Azt mondta a középső: – Nekem pedig ezüstruhát. – Hát neked mit hozzak? – kérdezte a legkisebbiket. – Nekem, édesapám – mondta a legkisebb királykisasszony –, szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot. – Hm – csóválgatta fejét a király –, még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, lányom. Elment a király a vásárra, s vett is mindjárt aranyruhát a legidősebb lányának, ezüstöt a középsőnek, de szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem talált, pedig végigjárt minden boltot. Búsult a király, hogy éppen a legkedvesebb lányának nem teljesítheti a kívánságát. "No – gondolta magában –, csak érjek haza, kihirdettetem az országban, hogy akinek van szóló szőlője, mosolygó almája, csengő barackja, csak hozza az udvaromba, annyi aranyat adok érte, hogy holtig úr lesz abból. "
– Nézd – mondja az ifjú -, ott az a barackfa. Csengő barack terem rajta! Hej, megörült a királykisasszony, azt sem tudja, sírjon-e, nevessen-e nagy örömében. – Látod – fordult hozzá az ifjú -, van az én kertemben szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, amit te kívántál. Itt maradsz-e, leszel-e a feleségem? Nem kérdette másodszor a királykisasszony, nyakába borult a szép ifjúnak, s azt mondta: – Itt maradok biz én, ásó-kapa s a nagyharang válasszon el tőled. Az ifjú aztán elbeszélte neki, hogy ő királyfi volt, de egy gonosz tündér disznónak varázsolta, s azzal átkozta meg, hogy mindaddig az maradjon, míg nem akad egy leány, aki szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot kíván. Még aznap hírül adták a királykisasszony apjának, hogy csak jöjjön egész udvarával a lakodalomra. De bezzeg csaptak is hét országra szóló lakodalmat. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Mesék: Benedek Elek: Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack Volt egyszer egy király, s annak három szép leánya. Ez a király egyszer, mikor a vásárra ment, kérdezte a leányaitól: – Na, leányok, mit hozzak nektek a vásárról? Azt mondta a legidősebb: – Hozz nekem, édesapám, aranyruhát. Azt mondta a középső: – Nekem pedig ezüstruhát. – Hát neked mit hozzak? – kérdezte a legkisebbiket. – Nekem, édesapám – mondá a legkisebb királykisasszony -, szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot. – Hm – csóválgatta fejét a király -, még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, leányom. Elment a király a vásárra, s vett is mindjárt aranyruhát a legidősebb leányának, ezüstöt a középsőnek, de szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot nem talált, pedig végigjárt minden boltot. Búsult a király, hogy éppen a legkedvesebb leányának nem teljesítheti a kívánságát. "No – gondolta magában -, csak érjek haza, kihirdettetem az országban, hogy akinek van szóló szőlője, mosolygó almája, csengő barackja, csak hozza az udvaromba, annyi aranyat adok érte, hogy holtig úr lesz abból. "
Minden mire vágytál, a tiéd már régen, nekem egy vágyam van, légy a feleségem! Így szólott a legény, és a királylányka, igennel válaszolt, s borult a nyakába. Itt maradok bíz én, nem választ el mától, ásó és nagyharang, nem szólva kapáról. A legény meg ekkor elkezdett mesélni. Miért kellett neki disznóbőrben élni. Mert egy gonosz tündér átka vált valóra: Disznó legyen addig, míg nem üt az óra, míg nem akad egy lány aki azt kívánja, szőlője beszéljen, s nevessen almája, és a csengő barack mind az Övé legyen és ha megkívánja, egy jó ízűt egyen. S mert te ezt kívántad, megtörted az átkot. Szép nagy lagzit csapunk, hívom a családod. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. Még ma is mulatnak, hacsak meg nem haltak. Aranyosi Ervin © 2009-12-17. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Ahogy ezt éppen így elgondolá, nagyot zökken a hintaja, s úgy megragad a sárban (mert nagy sár volt ám! ), hogy a paripák meg sem tudtak mozdulni. Eleget rittyegtetett, pattogtatott, káromkodott a kocsis, de a paripák úgy állottak egy helyben, mintha odacövekelték volna. Mérgelődött a király, de nagyon. De hogy is ne mérgelődött volna, mikor a paripái máskor kis híja volt, hogy lerúgták a csillagot az égből, s most ezt a könnyű hintót sem tudták megmozdítani. Nosza, emberekért küldött a faluba, s szaladt is a falu népe lovastul, ökröstül, kutyástul, macskástul annak hírére, hogy elakadt a király hintaja. De bizony hiába csődült össze a falu, meg sem tudták mozdítani a hintót. Egyszerre csak, amint ott kínlódnának, odasompolyodik egy disznó, s mondja a királynak: – Röf-röf-röf, felséges királyom, add nekem a legkisebb leányodat, s egyszeriben kiszabadítlak lovastul, hintóstul, mindenestül. Szeme-szája elállt a királynak a nagy álmélkodástól: hát ez aztán mi az isten csodája! De mit gondolt, mit nem, azt mondta a disznónak: – Jól van, hadd lám, mit tudsz.
"Megállj – gondolta magában a király -, majd küldök én neked leányt. " Nagy hirtelen felöltöztettek egy parasztleányt szép aranyos ruhába, s leküldték a disznóhoz. De hiszen nem volt ez olyan feje lágyára esett disznó! Felröfög a királynak: – Röf, röf, röf, felséges királyom, ez nem a te leányod. Hej, még csak most bánta meg igazán a király, hogy olyan nagy bolondot csinált, s még kezet is adott egy koszos disznónak. Hát még a kicsi királykisasszony! Úgy sírt, úgy jajgatott, hogy zengett belé a palota, s azt mondta, inkább szörnyű halált hal, semhogy disznónak legyen a felesége. De hiába sírt, hiába jajgatott, a földhöz is hiába vágta magát, a király azt mondta keserves könnyhullatások közt: – Már hiába, édes leányom, neki ígértelek, menned kell. Hanem közben megint gondolt egyet a király, felöltöztette a leányát rongyos, piszkos ruhába, s úgy küldötte le. Hátha így majd nem tetszik a disznónak. No hiszen, ezt ugyan rosszul gondolta! A disznó, mikor meglátta a királykisasszonyt, majd kiugrott a bőréből nagy örömében.