Ne ismernénk a vé kony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos? Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fog tál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam. Gyakorlatilag ennek az egy versnek a megismeréséért megérte elmenni magyar faktra. NEMES NAGY ÁGNES: ISTENRŐL Hiánybetegségeink legnagyobbika Lásd be Uram, így nem lehet. Ilyen tojáshéj- Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
Előadásának címe ez volt: "Ki küldött vajon vigaszul? " – Közvetítő lények Nemes Nagy Ágnes költészetében. Az idézet a Lovak és az angyalok című versből való. Hernádi Mária kifejtette, hogy ha angyalokat emlegetünk, a vallásos vagy istenes költészet jut eszünkbe. De vajon létezett-e ilyen Nemes Nagy Ágnes korában? – tette fel a kérdést. Egy életmű vagy vers nem attól lesz transzcendens, hogy a költő megszólítja Istent, leírja a nevét, hanem attól, hogy megjelenik benne az Istenhez fűződő eleven tapasztalat, amire az olvasó ráismer mint saját tapasztalatára. Ha ez hitelesen van közvetítve, akkor másodlagos a tematika, hogy a vers kiről vagy miről szól, Istenről, lovakról, fákról vagy madarakról. Nemes Nagy Ágnes költészete attól töltődik szakrális tartalmakkal, hogy van ilyen nyitottsága. Ez két dologból fakad. Az egyik, hogy számára a költészet lényege a közvetítés. Vallotta: "A költészet nem egyéb, mint egy felfelé nyújtott kéz. " A közvetítés attitűdje az, ami teljes egészében meghatározza az ő költői hitvallását.
Ekkor jelennek meg Nemes Nagy Ágnes költészetében a közvetítő lények, az angyalok, a madarak, a lovak, a fák. Az istenhiányra érkeznek vigaszul, nincs megnevezve, hogy ki küldte őket, de lehet tudni, hogy Ő küldte. Nem Isten helyett vannak jelen ebben a költészetben, hanem Felé mutató mozdulatokként, utakként, egyúttal a távolság enyhítői. Hernádi Mária rajzokon keresztül érzékeltette a közvetítő lények szerepét Nemes Nagy Ágnes költészetében: középen van az ember, körülötte angyal, fa, ló, madár – különös rendben, rendszerben függenek össze egymással. Négy lélekszimbólum, mind a négy segítő; az imént említett hazafelé vezető utat rajzolják ki ezek a közvetítő lények, de a lélek más-más vetületeit jelenítik meg: mondható, mondhatatlan, Ég, Föld. Van egy vertikális és egy horizontális tengely, ami kiad egy keresztet – mutatott rá az előadó. A ló Nemes Nagy Ágnes egész költészetében végig jelen van, de a korai verseiben különösen erőteljesen. A ló az a lény az ő számára, amely hordozza és kimenekíti a nehéz helyzetekből.
grafitka-deactivated20210810: Istenről, Nemes Nagy Ágnes Hiánybetegségeink legnagyobbika Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem?
Model Nemes Nagy Ágnes: Istenről | Lizzie's becoming quaintrelle Hiánybetegségeink legnagyobbika Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űr- be, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba - felfog- hatatlan büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértékvesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyö- möszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi kép- telenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feté- telezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vé- kony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem?
[2011. július] HIÁNYBETEGSÉGEINK LEGNAGYOBBIKA Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űr- be, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfog- hatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyö- möszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi kép- telenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet felté- telezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vé- kony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség?
Tudod-e, hány Wattos fényerővel tündöklik a gyilkos? Úsztál folyóban? Ettél citromalmaát? Fog- tál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam
2018. május 07. hétfő, 10:37 - május 08., 00:00 Címkék: Hevesi Sándor Művelődési Központ - Nagykanizsa, Kiállítás, Nagykanizsa 2018. május 7. 14:15 Felkészítők: Horváthné Tóth Györgyi és Maczkóné Laskai Julianna Hevesi Sándor Művelődési Központ 8800 Nagykanizsa, Széchenyi tér 5-9. 06 (93) 311 468
- Mindszenty J óz sef Álatlános Iskola és Gimnázium 9. szín – Párizs – Páterdombi Szakképző Iskola Báthory István Székhelyiskola 10. szín – Prága II. – Mindszenty J óz sef Általános Iskola és Gimnázium 11. szín – London – Munkácsy Mihály SZKI 12. Kanizsai fejlesztések. szín – Falanszter – Apáczai Csere János ÁMK és Gimnázium 13. szín – Űr – Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium 14. szín – Eszkimó – Piarista Általános Iskola és Gimnázium, Nagykanizsa 15. szín – A paradicsomon kívül – Széchenyi István SZKI Kapcsolódó oldalak: "Ádámok és Évák" - Sajtó (5) "Ádámok és Évák" - Galériák (1)
Fiumei Úti Sírkert: 41/1-1-23. Hoffmann Mór (1843–1915) tanár, szakíró és Wesel Mina fia. A Budapesti Tudományegyetemen elvégezte előbb a jogot, majd a filozófiát és mindkét fakultáson doktorátust szerzett. 1892–1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László támogatásával a Nemzeti Színházhoz került rendezőnek. Hevesi sándor általános isola java. 1904–1908 között a Thália Társaság egyik alapító-rendezője volt. 1907–1908-ban a Népszínház főrendezője; 1908-tól, valamint 1915-től a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923-tól 1932-ig igazgatója volt. 1912-től az Operaházban működött mint főrendező, és munkássága nagy hatással volt operarendezésünk modernizálására. Többek között beállította a Mozart-ciklust, felfrissítette a Hoffmann meséi, az Aida, a Troubadour előadásait. Közben a Petőfi Társaság megválasztotta tagjának. 1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója.
(Bunbury) (1959-1960, 1965, 1968, 1970-1972, 1976, 1985-1986, 1995, 2000, 2003) Wilde: Lady Windermere legyezője (1959) William Shakespeare: A windsori víg asszonyok (1961) Shaw: A cárnő (1966) Shaw: A sors embere (1972) Shaw: Vissza Matuzsálemhez (1982) Shaw: Segítség! Orvos!
Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küszködve, a színház tulajdonképpeni közönségének, a művelt középosztálynak elszegényedése dacára visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét. A nézőtér úgyszólván napról napra megtelt, egyik siker a másikat érte. Hevesi sándor általános iskola om az. Az izgatott politikai és társadalmi atmoszférában sok támadásnak volt kitéve egy-egy előadása miatt, ő azonban szilárdan állott művészi feladatai mellett. A színház Shakespeare- és Molière-repertoárjait teljesen megújította, az összes darabot újrarendezte, mély tanulmányon alapuló, eredeti felfogásban a két világirodalmi író klasszikus műveiből ciklusokat rendezett, melyek páratlan sikerrel jártak. Különösen a magyar Shakespeare-kultusz valóságos reneszánsza fűződik az ő munkásságához. A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében.