Romantikus napokat töltene el partnerével gyönyörű környezetben? Szeretne tenni valamit szépségéért, egészségéért?
Sopron és környéke utcanév keresője Nyílegyenesen, tehát meredeken kaptat fölfelé a Károly-magaslati út a Városligetivel párhuzamosan, megcélozva a ródlipályát és a Károly-kilátóhoz vezető ösvényeket. Ez a Károly nem utolsó királyunk, akit a tájékozatlanok egy időben a hegy és a torony névadójának hittek. Romwalter Károly nyomdász, később tehetős nyomdatulajdonos, 1877-ben a hegyhátat és a ráácsolt kilátókunyhót önmagáról nevezte el. (Elvégre ő adta hozzá a pénzt. ) Ennek bizonyítékát a tanácshoz intézett német nyelvű beadványában találjuk meg. Károly-magaslati Ökoturisztikai Látogatóközpont - Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt.. Ebből kiderül, hogy "a közóhajtól ösztönözve és a helybeli lakosok és természctbarátok érdekében" azért létesitette a "messzelátótomyot" (máshol glorietteként említik), hogy szaporítsa a szép kirándulási lehetőségek számát a közeli környéken. Az épitkezésben Muck Endre erdőgondnok segítette. Romwalter nyomdája a Várkerületen volt. Magas színvonalára jellemző, hogy Bécsnek is dolgozott, könyveket adott ki (pl. a Diem levéltárosnak tulajdonított soproni útikalauzt), de újságot is pénzelt.
Sopron városára a királyi kilátóról nyílik a legszebb kilátás, amelyet a térség erdőinek egyik kiemelkedése rejt. Amennyiben örömmel szabadulna meg a városok zajától és pihenne meg a természet lágy ölén, úgy a kilátót mindenképp meg kell látogatnia. A kilátó egy kellemes sétával megközelíthető. Térkép megjelenítése
A Károly-kilátó és maga a 398 m magas Károly-magaslat egyaránt Romwalter Károly soproni nyomdász és lapkiadó emlékét őrzi, mert ő és fia ácsoltatták 1876-ban (néhány forrás szerint 1878-ban) ezen a helyen az első kilátót. Amikor a faépítmény elöregedett, a városszépítők 1902-ben úgy találták, hogy javítása túl drága lenne, és ezért inkább "a hely méltóságának megfelelő kilátót" építenek, kőből. Ennek ellenére az építkezést csak 1936-ban fejezték be, mert közben csődbe ment az a bank, amelybe az adományokból a kilátóra összegyűlt pénzt elhelyezték. A végleges terveket Winkler Oszkár készítette el – a terméskőből épült kilátó 23 m magas. Az "új" kilátót 1936. június 12-én avatták fel. Károly-kilátó túra - Sopron Kirándulások. A második világháború után az építmény a városi önkormányzathoz került. 1959. december 23-tól kezdve, az új tévétorony megépültéig itt működött a soproni tévéadó, [3] eközben azonban kilátóként is tovább üzemelt. A Károly-kilátó sok hányattatás után csak 1996-ban került vissza a Soproni Városszépítő Egyesülethez.
Törzs: Erős. A mell nagy, kerekded, telt. A hát széles, erősen boltozatos, hátrafelé erősen lejt. Szárnyak: Hosszúak, szélesek, szorosan testhez simulók. Farok: Rövid és lefelé irányuló. A középső tollak a szélsőknél hosszabbak. Magyar parlagi gyöngytyúk. Lábszárak: Rövidek, a lábszár színe vöröses, a kakasnak nincs sarkantyúja. Tollazat: Gazdag, szép kékesszürke alapszínnel. Magyar garda Nyelv és Tudomány- Főoldal - Nemzeti szakácskönyv A magyar parlagi kecske egyike a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatoknak. Története [ szerkesztés] Feltehető, hogy honfoglaló elődeink a vándorlásuk során kecskét is magukkal hoztak és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezéséből alakult ki az őshonos kecskénk. Parlaginak nevezik, hiszen nem céltudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre. A kecsketenyésztésre sokáig rányomta bélyegét az előítélet, a kecsketartást korlátozó rendszabályok. A 18. században törvénybe foglalták, hogy csak szegény ember tarthat kecskét, vagy az, aki egészségileg rá van szorulva a kecsketej jótékony hatására.
(Növendék erdőkben kifejezetten tiltották a legeltetést. ) Viszont szaporaságának köszönhető, hogy a szegényebb rétegek is rendszeresen jutottak nagy mennyiségű húshoz. A naposcsibék színe szürkés, világosabb sávokkal és pelyhekkel. Fajtaleírás Testsúly: Kakas: 1, 30–1, 60 kg - Tojó: 1, 20–1, 40 kg Fej: Rövid és széles. Csőr: Rövid, erős, erősen hajlott, szaruszínű, a hegye vörös. Taraj: Sisakszerű, szarus, vörös, háromszögletű. Arc: Kékesfehér, toll nélküli. Füllebenyek: Szorosan a fejhez simulók. Szemek: Nagyok, sötétbarnák. Áll-lebenyek: Rövidek, vaskosak, vörösek, a közepén fehér folttal. Nyak: A fej alatt csaknem meztelen, kakasoknál sötétkékes bőrrel, tojóknál a bőr színe világosabb. Vékony, izgalomban egyenes tartású. A nyak alsó része erősen tollas, felső része csupasz, finom szőrökkel sűrűn benőtt. Törzs: Erős. A mell nagy, kerekded, telt. A hát széles, erősen boltozatos, hátrafelé erősen lejt. Régi magyar baromfifajták :: Fertő-Hanság Nemzeti Park -. Szárnyak: Hosszúak, szélesek, szorosan testhez simulók. Farok: Rövid és lefelé irányuló.
Valódi háziasítása majd egy évezreddel később ment végbe. A görögöknél már az i. 4. században háziállat volt. A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek. A rómaiak valószínűleg a görögök vagy az egyiptomiak közvetítésével ismerték meg. Kr. u. 1. században már a birodalom távolabbi részein is ismerték. Magyarországon a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. A gyarmatosítás kedvezett elterjedésének világszerte. Így került Kínába, majd Indiába, a rabszolgaszállító hajókon pedig Amerikába. Tenyésztésének virágkora a 20. század első fele volt, ekkor Magyarország is Európa élvonalába tartozott. Vadmadárként szállították külföldre. Tenyésztésének központja a második világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság volt. A hanyatlás a nagyüzemi baromfitenyésztés elterjedésével következett be.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Gyöngytyúkfélék Bóbitás gyöngytyúk (Guttera pucherani) Rendszertani besorolás Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Gyöngytyúkfélék (Numididae) de Sélys Longchamps, 1842 Nemek Acryllium Gray, 1840 Agelastes Bonaparte, 1850 Guttera Wagler, 1832 Numida Linnaeus, 1766 Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Gyöngytyúkfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngytyúkfélék témájú médiaállományokat és Gyöngytyúkfélék témájú kategóriát. A gyöngytyúkfélék (Numididae) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés [ szerkesztés] A családba az alábbi nemeket és fajokat sorolják: Acryllium keselyűfejű gyöngytyúk (Acryllium vulturinum) Agelastes fehérmellű gyöngytyúk (Agelastes meleagrides) fekete gyöngytyúk (Agelastes niger) Guttera búbos gyöngytyúk (Guttera plumifera) bóbitás gyöngytyúk (Guttera pucherani) Numida sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) ( háziasított gyöngytyúk – háziasított változat ( fajta)) Képek [ szerkesztés] Sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) Keselyűfejű gyöngytyúk (Acryllium vulturinum) Háziasított gyöngytyúk Források [ szerkesztés] szerinti rendszerbesorolása.