Bár ez a templomrom Szentantalfához tartozik kissé hosszabb, de annál szebb túraútvonalon Dörgicse felől is megközelíthető. A templom bejáratától csodálatos kilátás nyílik a Káli medencétől keletre fekvő szőlőhegyekre. A XIII. század beli Szent-Balázs hegyi romtemplomot 2001-2002-ben sikerült részlegesen helyreállítani. Szabadtéri szentmise és Balázs-áldás minden év február első szombatján a Szent Balázs-hegyi templom-romnál.
Baj, Kovácsi körtemplom romja (Szent Péter templomrom) 2013. 07. 24 A fellelt szakirodalom a kutatások alapján építését a XII-XIII. századra teszi az Árpád-kor idejére, szabálytalan kövekből felépített köralakú, rotunda építmény, mely 5-7 m átmérőjű belső térrel és keleti oldalon elhelyezett félkörű szentéjjel rendelkezett. Balatonboglári középkori templomrom A Kápolna udvarában található az Árpád-kori templomrom, amely a város első temploma volt. Az ásatásból kiderült, hogy a templom a XIII. századból való. Balatoncsicsó (Szentantalfa), Szent Balázs templomrom 2011. 08. 24 A magyarországi Nivegy-völgy jelképeként számon tartott, a XIII. sz. -ban épült templomrom az alig 220 lelket számláló Balatoncsicsó fölött magasodó Szent Balázs-hegyen található. Balatonfüred, Papsokai-Siskei templomrom 2011. 21 Papsoka falu Szent Mihály temploma egy római villa alpjaira épült a XII. században. Ma már csak a templom romjai lelhetők fel. Balatonfűzfő, Mámai templomrom 2014. 03. 13 A tatárjárás idején, 1242-ben ezt a települést is feldúlták és a temploma is elpusztult, a mai romtemplom keletkezési idejét a régészek a XIII.
század 16–19. század Szent Kereszt-templom 18. század négykaréjos templom 972 körül 1230 körül Szentantalfa Szent Balázs-templom Szentbékkálla töttöskáli templomrom Szentes 13. század második fele / 15. század 1566-ban tatárok Szigliget avasi templomrom 12. század/1245 Szőc Tác fövenyi templomrom gorsiumi ókeresztény bazilika I. 4. század eleje 5. század közepe gorsiumi ókeresztény bazilika II.
Éppen ezért pont az lenne természetellenes, sőt mi több, beteges, ha agyunk bizonyos részei huzamosabb időn keresztül működésképtelenek lennének. Miért is olyan fontos ez? Gondoljunk csak bele! Mi történne, ha bizonyos (például a vérkeringésért, a testhőmérsékletért, a kézmozgásért vagy épp a hallásért felelős) agyterületek hirtelen "üzemen kívülre" kerülnének? Nos, bizonyos képességek elvesztésén túl, akár még meg is halhatnánk… Az emberi agy gyakorlatilag az összes mai számítógépnél gyorsabb és okosabb! Agyunknak csupán 10 százalékát használjuk? | Urban Legends. Az egészséges emberek tehát agyuk teljes egészét kihasználják az életük során – ráadásul nem csak világos nappal! Alvás közben ugyanolyan fáradhatatlanul dolgoznak az idegsejtek, akárcsak éber állapotban. Elvégre akkor is képesek vagyunk lélegezni, akkor is ver a szívünk, akkor is mozog a szemünk, és akkor is lejátszódnak bennünk bizonyos mentális folyamatok. Mindezek miatt még csak azt sem jelenthetjük ki, hogy alvás közben valamiféle "csökkentett üzemmódban" lenne az agy. Az valójában még akkor is aktívan dolgozik – csak nem az általunk megszokott menetrend szerint.
Na, de ha ez valóban így van, akkor végső soron az sem igaz, hogy fejleszthető az elme kapacitása? Ne új területeket akarj felfedezni, hanem sok régit kiaknázni! Abban biztosak lehetünk, hogy biológiai szempontból nézve a már megszokotthoz képest lehetetlen jobban igénybe venni az agyat. Elvégre hogyan mozgósíthatnánk annak minél nagyobb hányadát, ha egyszer már "maxon van"? Az ezt ígérő tréningek és oktatások többsége éppen ezért vagy tévedés, vagy átverés eredménye. Csakhogy felmerül a kérdés: a kutatók sem találtak eddig semmi olyat, amivel pszichológiailag valahogy mégiscsak felturbózhatnánk kicsit az agykapacitásunkat? Nos, valójában de! Agyunk hány százalékát használjuk. Annak ténye ugyanis, hogy tanulás és emlékezés közben a nagyagykéreg számos részét vehetjük egyszerre igénybe, talán az egyik legpraktikusabb felfedezés ezen a téren. Az következik ugyanis belőle, hogy minél több neurális áramkört vonunk be a tanulás folyamatába, annál nagyobb, összetettebb és kidolgozottabb memóriahálózat fog kiépülni a fejünkben.
Dr. James W. Kalat, a Biological Psychology szerzője rámutat, hogy az 1930-as évek agykutatói bár ismerték a nagyszámú "lokális neuron" létezését, de csak azt tudták hogy ezek kisméretű sejtek. A lokális neuronok feladatának félreértése is vezethetett a tíz százalék mítoszának kialakulásához. [9] Nincs közvetlen összefüggés az agy teljesítménye és aktivitási szintje között; ez a megfigyelés is megzavarhatta a tudósokat, hiszen némelyik nagy tehetségű személy agya kevesebb aktivitást mutatott, mint az átlagos személyeké. Richard J. Agyunk hány százalékát használjuk gyunknak. Haier következtetése szerint talán az igazán tehetséges személyek agyában hatékonyabb összeköttetések épülnek ki. Cáfolata [ szerkesztés] Barry Gordon neurológus a "nevetnivalóan téves" szavakkal jellemezte az elképzelést, hozzátéve, hogy "az agyunknak gyakorlatilag valamennyi részét használjuk, és az agy túlnyomó része aktív az idő majdnem teljes részében". [4] Barry Beyerstein agykutató hétfajta bizonyítékot hoz fel, amelyek cáfolják a tíz százalék mítoszát: [10] Az agykárosodás tanulmányozása: ha az agy 90%-a kihasználatlan, akkor az ezeket a területeket ért sérülésnek nem szabadna hatással lennie a teljesítményre.
Vagy amelyik azt érzékeli és értékeli, mennyi széndioxid van a vérünkben, és a megfelelő válaszlépéseket elindítja? Arról nem is beszélve – mint azt az 50 pszichológiai tévhit című könyv szerzői írják -, hogy az evolúció minden bizonnyal nem engedte volna meg erőforrásaink ilyen mértékű pazarlását. Az agyszövet működtetése ugyanis igen drága dolog: míg testtömegünknek csupán 2-3 százalékát teszi ki, a felvett oxigén több mint 20 százalékát fogyasztja el. William James 1908-ban ezt írta: "Lehetséges szellemi és fizikai erőforrásainknak csak kis részét használjuk fel. " [6] 1936-ban Lowell Thomas amerikai író ezt már úgy hozta le ( Dale Carnegie How to Win Friends and Influence People című könyvének előszavában), hogy saját szakállára hozzáadott egy százalékmegjelölést is:,, William James professzor a Harvard egyetemről azt szokta mondani, hogy az átlagember csak a rejtett szellemi képességének tíz százalékát fejleszti ki. " [7] Egy további eredettörténet szerint a hiedelem valószínűleg 19. század végi vagy 20. Az agykapacitás 10 százalékának mítosza – Wikipédia. század eleji neurológiai kutatások félreértéséből (vagy félremagyarázásából) adódik.
Ha pedig valaki az agyának (vagy az agyi funkcióinak) 90 százalékát elveszíti, annak sajnos visszafordíthatatlan következményei vannak, bár a tévhit azt sugallja, hogy így is pont ugyanúgy tudnánk élni az életünket, mint a sérülés előtt. Az elmúlt évtizedekben pedig az orvostudomány diagnosztikai módszereinek köszönhetően pedig működés közben is meg tudjuk figyelni az agyunkat; ezek során pedig nem találtak olyan sejteket, területeket, melyek teljesen inaktívak lennének. Forrás: EgészségKalauz