Shrekből az angyal Ha egy rövidke kis mesét szeretnénk karácsonykor megnézni, és feltétlenül animációs filmben gondolkodunk, a Shrekből az angyal kitűnő választás lesz. Mindössze 30 perc az egész, a nagyfilm mellékszála, melyben az ismert szereplők nagy ünneplésbe kezdenek. Ott van az egész univerzum apraja-nagyja, akik mind-mind elmesélnek egy-egy rövidke kis történetet, melyek amolyan ogre-módra mulatságosak, de mégis szívmelengetők lesznek. A karácsonymanó meséje A karácsonymanó meséje is egyike azoknak a karácsonyi animációs filmeknek, melyek nem túl ismertek vagy népszerűek, pedig ez az alig félórás kis szösszenet elképesztően megható történettel büszkélkedik. Ennek az oka leginkább az, hogy a mű a legáltalánosabb kérdéseket veti fel a karácsony kapcsán, ami egy gyermek fejében megfoganhat. Például, honnan tudja a Télapó, hogy valaki jó vagy rossz volt az évben? Egyáltalán létezik a Télapó? Taylor, a történet főhőse is ezen kesereg a rajzfilm elején, azonban maga a Télapó, illetve egy manója siet a segítségére, hogy visszaadják a gyermek karácsonyba vetett hitét!
De nem csupán ők, hanem a kisváros lakói is megváltoznak, és szeretetben élnek egymással. És most jöjjön valami egészen más, a Karácsonyi lidércnyomás! A jelzős szerkezet sokaknak ismerős a bevásárlásokra vagy a fa befaragására vonatkozóan, de ezúttal Tim Burton stop motion technikával készített kultfilmjére gondolunk. Főhősünk, Jack Skellington, a halloweeni rémisztések sokszoros bajnok csontváza, aki szakmailag teljesen kiégett, és ki akar egy kicsit lépni a mindennapi körforgásról. Egy erdőbe indul, ott belép a karácsonyfa formájú ajtón, és szorgos manókat talál, akik örömben és boldogságban dolgozgatnak. Jack azonban paradigmát vált, és amolyan kifordított karácsonyt tervez. Az irónia és a fekete humor miatt nem ajánljuk, hogy bizonyos életkor alatti gyerekek is megnézzék a filmet, annak ellenére sem, hogy van benne happy end, hiszen Jack és Sally, a rongybaba szerelme beteljesedik. Ha pedig valami egészen szívmeleg, kortalan és korhatártalan rajzfilmet szeretnének, látni, kattintsanak ide:
Mostanában nagyon vonzanak azok a lehetőségek, amik a krumpliból hoznak ki valami újat. Alapjáraton nagyon unalmas már a sült, főtt, pürévonalon mozogni, ezért is kapom fel a fejem mindig egy-egy új ötletre. Ilyen volt ez az indiai karfiolos verzió, ami inkább egytálétel szerepét töltötte be, ez a mostani változat viszont a krumplit köret minőségében hagyja, mégis egy olyan állagot hoz ki belőle, amit eddig még sosem próbáltunk. Mindezt teszi úgy, hogy bár hosszabb idő alatt készül el, mint egy sima püré, mégis sokkal kevesebb vele a tényleges munka. Igazi lusta, mégis nagyot ütő trükk. A trükk A titok a következő: a krumplikat héjastul meg kell főzni. Amikor megpuhultak, sütőpapíros tepsibe kell őket rakosgatni, majd egy pohár, frusztráltabb, feszültebb napokon a csupasz öklünk segítségével össze kell törni. No nem teljesen, csak csapni kell rá egyet, hogy kilapuljanak. Mi legyen a maradék főtt krumplival?. Ezután forró sütőben ropogósra kell őket sütni. Végeredményül egy belül puha, kívül ropogós és a szokásosnál merőben ízesebb végeredményt kapunk.
Nagy lyukú reszelőn lereszelem, sajttal, snidlinggel, tojással keverem, és rösztiszerűen serpenyőben megsütöm. Ugyanez lila hagymával, főtt tojással, chilivel. Ugyanannyi csicseriborsó, mint krumpli, villával összetörve, római köménnyel, tojás sárgájával, petrezselyemmel, pici liszttel dió nagyságú gombócokká formálva, olajban kisütve, paradicsom salsával. Jöhet a többi ötlet a Facebookon!