vers Varró Dániel Téli idill I. Nézd csak az utcát, hol vacogó házak fejebúbján megköt a hószin öregség, hol meztelen állnak a fák, és fázik a gõg a szivükben, hol dideregnek a tûzoltócsapok is, ráhúzzák kipirult füleikre kapucni gyanánt a ködöt, hol csak a villamosok dudorásznak a néma hidegben, nézd, csupa csend és hó ez az utca. Varró dániel boldogság verselemzés. II. Mi meg itt a melegben ücsörgünk, én forrócsokizom, te fagyizgatsz, ó, te leánya a nyári napoknak, könnyü fagyizni neked, nincs rajtad semmi a télbõl (se kesztyü, se sapka, se pulcsi) és szemeidbõl isteni szép tehenek szeme néz legelészve, szelíden, és a hajadnak eper szaga van, és tenyeredben a boldogság négy pinduri bokra virágzik. III. És benned vagyok én is, zöld a szemem, bámulom önmagamat tebelõled, görbe fiúcska, nem épp akinél lecsapódik a müzlifogyasztás, egyszerre lelki busongás vesz rajtam erõt, benn a hasamban a csõrös semmi karattyol, emelgeti szárnyát, lassan elõredõlök pusziért, telitõdve e téli idill üresével lassan elõredõlök pusziért IV.
3. oldal / 3 Varró Dániel: Boldogság A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük ezt a filmet, pisztáciát is ettünk. De gyorsan elfogyott, és félóra múlva kábé szép, szőkített fejecskéd a mellkasomra tetted, én kissé hátradőltem, a vállad átkaroltam, és elnyomott az álom. Varró daniel boldogság . Most arra ébredek fel, hogy vége már a filmnek, a farpofák sajognak, jól elzsibbadt a lábam, és el van gémberedve a vállam is rohadtul, fejem nem dönthetem meg, nincsen mögötte támasz, valami ócska pornót sugároz a csatorna, éjfél is régen elmúlt. A távirányitóért nyúlnék, de el nem érem, van egy pohárnyi kólám, miből kiment a szénsav, de azt sem érem el, mert te rajtam fekszel éppen, szemed becsukva tartod, a szád kinyitva félig, meleg fuvallatocskák szállnak nyakamra onnét.
Szétosztom íme mindenem. VI. Item, a mosolygós Maca, Ki segít mindig boldogan, S ki tán a boldogság maga (Hisz ránézésre épp olyan), Belül meg annyi lelke van, Hogy jut minden diákra kettő, Megkapja búsuló szavam: "Bárcsak ne volnék elmenendő! " VII. Item, derék patrónusomra Testálom hitvány lelkemet, Nem lesz szegénynek annyi gondja, Ha holmi lelkiismeret (Mint gyilkoló merényletek Kapcsán a gaz gonosztevőt, Az ármányos Rettegnyiket) Többé már nem furdalja őt. VIII. Item, a jó Gaszner Tiborra, Ki volt türelmes mesterem, S kihez oly illő büszke orra (E földön párja nem terem) - Szeretett volna szemtelen- Nek látni olykor, jó fiát -, Ezennel ráfrecsegtetem Tollamból az iróniát. IX. Item, hogy ne gyötörjék kínok, Két világbajnoki címemet Simon Tamás, az argentínok Lelkes vezére kapja meg; Szeméből, tudom, könny pereg, Midőn e dicsbe belekóstolt. Babel Web Anthology :: Varró Dániel: Blaženstvo (Boldogság in Serbian). Ügyeljen rá, ha nem leszek, Ne szenvedjen hiányt a gombsport. X. Item, a nyájas Biró Gábor, Cukrásztanoncok oktatója, Ki sosem enged szigorából, Amíg véget nem ér az óra, Szert tesz kiszolgált vonalzómra - Szép, hosszú szárú vonalzó ez -, A számok mind lekoptak róla, De körmöst osztogatni jó lesz.
Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen. " (Háy János). Az Európa Kiadóval közös szervezésben. A beszélgetés a 2019-as nyári Margó Fesztiválon hangzott el. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok–sok önzetlen, tiszta szeretetet. Visegrad Literature :: Varró Dániel: Boldogság. – Goethe A boldogság mindig kicsinek tűnik, amíg csak a saját kezedben tartod. De engedd szabadjára, és azonnal megtanulod, mennyire nagy és értékes. – Makszim Gorkij A mesterség, boldog lenni: igen könnyű, de ritka. Nem kell azért messze menni, bennünk van a titka. – Kisfaludy Sándor A boldogság csak egy–egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc.
Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben! Majka - Belehalok dalszöveg - HU. BLR: Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt! Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet, De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek, Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet! Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz, ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Majka - Belehalok dalszöveg - HU Majka Curtis BLR: Belehalok dalszöveg, videó - Zeneszö Kicsikét, halálosan szűk a világ - Majka Curtis BLR: Belehalok című lemeze Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben! BLR: Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt! Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet, De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek, Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet! Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz, ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
Az a helyzet, hogy a magyar popmezőnyben ez már kiemelkedő teljesítménynek számít; de nehogy már ez legyen a mérce. (Zárójelben jegyzem meg, hogy egyben végighallgattam a YouTube-on egy nagy halom Majka-számot, és iszonyú erősen kiugrott, amikor megszólalt Dopeman: bizony, ő volt az a megszólalók közül, aki ténylegesen valamilyen; akármit gondoljunk a zenéjéről és a figurájáról, ezt el kell ismerni. ) Angels followed, their prayers reached me Voltam rossz példa, szálka a szemekben, Égre nézek, rózsafüzér a kezemben, I look to the sky, a rosary in my hand Mondták páran már: sohasem felednek, A few have said, they'll never forget me És ha nem leszek, akkor is szeretnek! And when I won't be here, they'll still love me Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből, Tears have fallen from my ears often too Mit magamnak hittem, kifolyt a kezemből, What I thought was mine fell out of my hands Csalódásban, fájdalomban mit is várhatnék, What could I expect in disappointment and pain Isten vagy ördög előtt tiszta szívvel állhatnék!