TrendFM, 2014. február 11., 15:05 Az ingatlaneladáshoz kapcsolódó egyik legnagyobb költség az ingatlanközvetítő jutaléka, sokan ez alapján választanak közvetítőt, és bár ez a költség az egyik legfontosabb döntési szempont, egy-két kivételes példától eltekintve a legkevésbé sem publikusak vagy összehasonlíthatók az adatok. Az ügyfél vagy szóbeszéd alapján tudja meg egy közvetítőről, hogy mekkora jutalékért dolgozik, vagy pedig akkor, amikor személyesen beszél vele, s az elárulja neki az addig rejtegetett százalékokat. Mennyit kérnek az ingatlanközvetítők?. Ez még most, a minden behálózó internet korában is így működik, azaz hiába keresünk, kutatunk közvetítő díjakkal kapcsolatos adatok után a legtöbb ingatlanközvetítő honlapján, nem találunk semmit. Vannak persze üdítő kivételek, olyan ingatlanközvetítő cégek, akik a honlapjukon, sőt akár már a cégtáblán is egyértelműen jelzik, hogy mekkora díjra számíthat a betérő ügyfél. Melyiket válasszuk? Miközben ez a transzparencia bizalomra adhat okot. Balla Ákos, a Balla Ingatlanirodák ügyvezetője szerint ne keverjük össze a közvetítői díjaikat felvállaló irodákat azokkal az ingatlanközvetítőkkel, akik irreálisan alacsony jutalékkal hirdetik magukat.
A pénzbeli ráfordítás 1, 75%. B. eset – optimista feltételezéssel: A home staging segítségével jellemzően többért lehet eladni egy ingatlant, mint anélkül. Hogy mennyivel, erre nincsen szabály és garancia sem. De az elmúlt évtizedek nemzetközi és a páréves magyar tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy milliókkal többért talál gazdára egy home stagingelt ingatlan, mint amennyire becsülték azt. Vagyis szerény feltételezéssel kalkulálva akár 44 millió forint is lehet a home stagingelt lakás eladási ára. Tehát 4 milliós értéknövekményünk van. Az eladási árhoz képest a ráfordítás 1, 59%. 2. eset: ingatlan eladás home staging nélkül és ingatlanközvetítővel Ha ingatlanosnak adod az eladási feladatot (nem alkalmazva home staginget), és sikerül eladni a lakást, akkor az eladás után kifizetsz az ingatlanosnak 4%+ÁFA jutalék esetében 2, 032, 000 Ft -ot. ( Ez a jutalék feltételezés! Lehet több és lehet kevesebb is. ) Összehasonlítás A számok magukért beszélnek. Ingatlankoezvetitoi dijak. Jóval kevesebbe kerül az ingatlan eladás home staginggel, mint anélkül és ingatlanossal.
– A különböző jutalékszintek természetesen együtt jártak a szolgáltatások egyenetlenségével is. Itt kell megemlítenünk a feketézőket, akik nem adóztak, nem tartottak fenn irodát és infrastruktúrát, sok esetben csak egy papírfecnire írt listát adtak át az ügyfeleknek. Emlékezhetünk olyan esetekre is, hogy ha valaki albérletet keresett, akkor egy kétes szakértelemmel rendelkező illetőtől kapott egy kockáspapíron néhány címet, amelyek nagy része már tárgytalan volt, rosszabb esetben sohasem volt az adott címen kiadó lakás. Ellenben a 4-6%-os jutalékkal dolgozó nagy cégek már akkor komoly infrastruktúrát működtettek és jelentős szakember-gárdát foglalkoztattak, akiket folyamatosan képeztek, kidolgozták az etikai kódexet, számos csatornán hirdettek és még sorolhatnánk. Csökkenő jutalékszintek Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A 2008-as válság visszavetette a lakáspiacot is, majd azt követően jelentős fellendülésnek lehettünk a tanúi. Mi történt az elmúlt tíz évben a jutalékok tekintetében? – Az utóbbi években valóban folyamatosan csökkentek a díjak, amelyek alapvetően egyrészt a magas ingatlanáraknak, másrészt a technológiai fejlődésnek köszönhetők.
– Hol vagy, édes lelkem? – Itt, az órában! – cincogta a gida. A kecskemama fölágaskodott, és kiszedte az órából a csemetéjét; a többit siratta, ennek az egynek meg úgy örült, hogy csak úgy potyogtak a könnyei. – Hát még akkor hogy potyogtak, amikor a legkisebbik gidától megtudta, mi történt! Azt sem tudta, hová legyen bánatában; már-már azon volt, hogy nekiszalad keservében a világnak. Kifordult a házból, neki a rétnek, a kis gida meg sírva-ríva a nyomában. Hát ahogy a rétre ért, szinte gyökeret vert a lába. Ott feküdt a farkas a fa alatt, és horkolt, hogy csak úgy remegtek belé az ágak! Az öreg kecske nézte, nézte, mint aki kővé dermedt. Addig nézte, míg észre nem vette, hogy valami fickándozik a farkas kövér hasában. "Uram teremtőm, csak nem az én szegény gyerekeim mozognak ott? " – gondolta. Hazaszalasztotta a gidát ollóért, tűért, cérnáért, aztán nekilátott, kezdte fölvágni az ordas bendőjét. Alig nyisszantott egyet, máris kidugta a fejét egy gida. – Csakhogy látlak, édesanyám! – kiáltotta, s örömében már-már a nyakába ugrott kecskemamának.
– Hol? – kiáltotta kétségbeesetten szegény kecskemama, és föl-alá szaladgált a romok közt. – Hol vagy, édes lelkem? – Itt, az órában! – cincogta a gida. A kecskemama fölágaskodott, és kiszedte az órából a csemetéjét; a többit siratta, ennek az egynek meg úgy örült, hogy csak úgy potyogtak a könnyei. – Hát még akkor hogy potyogtak, amikor a legkisebbik gidától megtudta, mi történt! Azt sem tudta, hová legyen bánatában; már-már azon volt, hogy nekiszalad keservében a világnak. Kifordult a házból, neki a rétnek, a kis gida meg sírva-ríva a nyomában. Hát ahogy a rétre ért, szinte gyökeret vert a lába. Ott feküdt a farkas a fa alatt, és horkolt, hogy csak úgy remegtek belé az ágak! Az öreg kecske nézte, nézte, mint aki kővé dermedt. Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934) Addig nézte, míg észre nem vette, hogy valami fickándozik a farkas kövér hasában. "Uram teremtőm, csak nem az én szegény gyerekeim mozognak ott? " – gondolta. Hazaszalasztotta a gidát ollóért, tűért, cérnáért, aztán nekilátott, kezdte fölvágni az ordas bendőjét.
Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A farkas mordult egyet, bosszantotta, hogy így túljártak az eszén. Kapta magát, elszaladt a boltba, vásárolt egy jókora darab krétát. – Minek neked az a kréta, ordas koma? – tréfálkozott a boltos. – Talán beiratkoztál az iskolába? De a farkasnak nem volt kedve a tréfához. Végigmérte a boltost úgy, hogy annak majd elhűlt a vére; azt sem tudta, hogyan szabaduljon a kedves vevőtől. A farkas pedig megette a krétát, s attól egyszerre vékony lett a hangja, szinte maga sem ismert rá. "No – gondolta -, ez így jó lesz" – azzal visszament kecskéékhez, megint bekopogtatott, s megint beszólt nagy mézesmázosan: – Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934) Hoztam mindegyikteknek valami jó falatot! De már annyira kívánta a gidahúst, hogy nem tudta megállni, be ne lessen az ablakon, és szemügyre ne vegye a kívánatos pecsenyét. Éppen csak egy pillanatig tartott az egész, aztán máris lekapta a fejét, nehogy észrevegyék, a mancsát azonban meggondolatlanul otthagyta az ablakpárkányon.
Élt egyszer egy kecske mama, akinek volt hét kis gidája. Egy napon így szólt a gyermekeihez: - Kedveseim, kimegyek az erdőre élelemért. Ne nyissatok ajtót senkinek, mert ha a farkast beeresztitek, felfal valamennyiőtöket. Érdes hangjáról és fekete mancsáról ráismertek majd. - Ne aggódj anyácska, ígérjük nem nyitjuk ki az ajtót - válaszolták a kisgidák. Miközben a kecskegidák búcsúzkodtak, a farkas lesben állt egy közeli bokorban. Hamarosan megjelent a kecskék házánál. Kopogtatott az ajtón, majd így szólt: - Drága gyermekeim, anyácskátok vagyok. Hazaértem, eresszetek be! A kisgidák így feleltek: - a mi édesanyánknak nem ilyen érdes a hangja! Te a farkas vagy! nem nyitunk ajtót. A farkas fogta magát, és vásárolt egy darab krétát. Megette, hogy a hangja lágyabb legyen, és visszament a házhoz. Kopogott az ajtón, majd így szólt: - Drága gyermekeim! Engedjétek be anyácskátokat! Ám a legidősebb testvér észrevette a farkas fekete mancsát az ajtó alatt, és azt mondta: - A mi édesanyánknak nem fekete a lába.