Az emlékfoltozók leírása Mesék a szeretetről. Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna. Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Mindenre van magyarázat / Máté Angi: Az emlékfoltozók / PRAE.HU - a művészeti portál. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül. A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete. Akár a "Kapitány és Narancshalat", úgy ezt a mesekönyvét is az IBBY Év Illusztrátora díjas Rofusz Kinga rajzai teszik még szerethetőbbé.
2012. Antológiákban [ szerkesztés] A hibátlanság vágya. Csíkszereda: Bookart Kiadó. 2009. (Látó-nívódíjasok antológiája) Képek Krónikása. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2009. Körkép 2009. (Részlet a Mamó c. regényből) Aranysityak. Budapest: Csodaceruza. 2010. Nini néni és a többiek – meseantológia. Budapest: Egmont. 2011. Elfelejtett lények boltja – Mai szerzők ünnepi antológiája. 2011. Érik a nyár – Nyári mesék antológiája. Szentendre: Cerkabella Könyvkiadó / Mo&Mo Bt. 2013. Művei az alábbi idegen nyelveken jelentek meg [ szerkesztés] francia, [1] olasz, [2] holland, [3] bolgár [3] Hivatkozások [ szerkesztés] ↑ Mamó ↑ Volt egyszer egy. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 9. ) ↑ a b Mamó Források [ szerkesztés] Csipke – színdarab Volt egyszer egy... - bábelőadás Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 91094645 LCCN: nb2009017251 ISNI: 0000 0000 6575 9027 GND: 1044200774 SUDOC: 168941082 BNF: cb16682939p
Volt egyszer két tündér, de mondhatnám azt is, hogy két rigó, de még azt is, hogy két kislány, én nem tudom megmondani, melyik, mert mindháromra hasonlítottak: hajnalonta nyitott ablakaik párkányán ülve fütyörésztek, mint a rigók, hálóingben lógatták a lábuk, mint valami unatkozó tündérek, az egyik olyan szőke kislány, akárha fején limonádét hordana, a másik mint egy faodú, olyan barna. Ezek a szőke és barna tündérrigólányok minden hajnali fütyörészésük után, amikor már reggel lett és járt a postás, átugráltak házuk küszöbén – egy nagy piros fazekat cipelve magukkal – egészen a postaládáig, onnan kiszedték a leveleket, mind egy szálig, bele a fazékba, aztán becihelődtek a házukba. Bent leültek a nagy piros fazék köré, és bontani kezdték a borítékokat. Az elsőből egy kék lebegésű, pókhálófinom kendő bomlott ki, nagy lyukkal a sarkában, mellette papíron írás: – Kedves emlékfoltozók! Úgy hallottam, ti, akik tündérrigólányok vagytok, meg tudjátok foltozni az emlékeket. Én egy öreg, kék roller vagyok, és bárhogyan próbálom, mégsem emlékszem arra az utcára, ahol először gurultak a kerekeim.
Lyukas az emlékem. Foltozzátok meg, kérve kérlek, hadd juthasson eszembe a régi utca, a régi forgás. A tündérrigólányok újabb levelet bontottak, abból zöld kendő bomlott ki, éktelenkedő lyukkal a közepén, mellette írás: – Kedves emlékfoltozók! Én egy tölgyfa vagyok. Jó ideje próbálok visszaemlékezni arra, milyen volt körülöttem a fű, a föld, amikor még csemete voltam, és nem jut eszembe, semmi módon. Megnőttem, kiment a fejemből, üres, lyukas ott az emlékem, kérlek, segítsetek, foltozzátok meg! Aztán egy harmadik levelet is bontottak a tündérrigólányok, abból egy színes kendő lebegett elő, akkora lyukkal, hogy majdnem átfért rajta a piros fazék. Pedig az aztán jó nagy volt. A színes kendő mellett levél: – Kedves emlékfoltozók! Én egy fiú vagyok, keresem az emlékeimben a nagymamámat, de nem találom. Nem emlékszem arra, hogy milyen volt, amikor énekelt nekem kisfiú koromban. Kérlek, foltozzátok meg az emlékeimet. A tündérrigólányok papucsot húztak, fogták a kiürült fazekat, és elmentek megkeresni azt az utcát, ahol réges-régen a kék roller kerekei gurultak.
A "győzelem napja" ugyanis egy sztálinista fikció. Nem csak azért, mert aznap valójában nem történt semmi, a nemzetközi jogilag érvényes és a szovjet front előtt harcoló német katonákra is vonatkozó megadás okmányait már korábban aláírták. A "győzelem napja" hazugság, a Szovjetunió ugyanis nem hozott szabadságot még annak sem, aki azt hitte, hogy azt hoznak neki. 1945 Május - születésnap.com. A "győzelem napja" hazugság, mert úgy tesz, mintha nem a Szovjetunió lett volna Hitlerrel együtt a második világháború kirobbantója. A "győzelem napja" hazugság, mert elfedi azt, hogy 1941 és 1944 között a Szovjetunióban valójában egy polgárháború is folyt, amelyben a német oldalon több mint egymillió szovjet állampolgár harcolt. Mindez ráadásul nem az utolsó háborús évben történt így. A legextrémebb eset Sztálingrád, ahol a német csapatok élelmezési létszámának nem kevesebb mint 35 százalékát tették ki szovjet állampolgárok. A "győzelem napja" azért is a hazugság napja, mert valójában arról szólt, hogy Kelet-Európának hálásnak kell lennie a szovjet hadsereg felszabadító missziójáért, miközben ez nem mást jelentett, mint a sztálinizmus exportálását.
Csakúgy, mint most. Az ukrán háború képei, Bucsa, Borogyanka és Melitopol tömegsírjai 77 évvel a második világháború után talán lehetővé fogják tenni azt, hogy május 9. a hazugság napjaként vonulhasson be az emlékezetbe. Ebben akaratlanul is Vlagyimir Putyin orosz elnök segít a legtöbbet. A tömeggyilkosok az ő utasításai alapján jelennek meg a második világháborús szovjet zászlók replikáival a leigázottnak nyilvánított településeken. Az üzenet egyértelmű: mi is ugyanazok vagyunk. 1945 május 8 kg. Tulajdonképp lefegyverző az az őszinteség, amivel a "felszabadítók" a Lenin-szobrok újrafelállításával is félreérthetetlenné teszik azt, amiről az akciójuk szól: a nyílt és brutális politikai elnyomásról, természetesen jóval modernebb eszközökkel, mint a sztálinizmus alatt. A múlt mindig a mának szól Ápolandó tradíció, hogy Oroszország és a világ többi része a második világháború végét külön ünnepli. Kár, hogy 77 éven át politikai szemérmességből nem került arra sor, hogy nyíltan ki legyen mondva, miért nem ünnepelhetnek együtt demokraták az agresszorral.
Másnap éjjel a szövetséges erők reimsi főhadiszállásán aláírták a mindenkire vonatkozó feltétel nélküli megadásról szóló okmányt, miután Dwight D. Eisenhower amerikai főparancsnok visszautasította azt a német próbálkozást, hogy az csak a nyugatiak előtt álló német csapatokra vonatkozzon. 1945 május 8 tahun. Ezt az iratot szovjet oldalról ekkor még senki sem tudta ratifikálni, a helyszínen ugyanis nem tartózkodott erre felhatalmazott személy. Május 7-én az Egyesült Államok csapatai elérték Flensburgot, de az ügyvivő német kormányt csak hetek múlva tartóztatták le. Mivel a szövetségesek attól tartottak, hogy nem minden német egység fogja beszüntetni a harcot, május 8-án a szárazföldi, a légi és a tengeri erők parancsnokaival is aláíratták a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat. Így lett május 8-a a nyugatiak számára a "győzelem napja". A szovjet fél ezekkel a dokumentumokkal nem elégedett meg, ezért május 8-án az éjféli órákban Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall a berlin-karlshorsti utászlaktanyában még egyszer megrendezte az aláírási ceremóniát.
Németország 1933 elején ugyanolyan reménytelen, perspektíva nélküli pénzügyi-gazdasági-szociális helyzetben volt, mint ma Magyarország. 1945 május 8 ball. Visszafizethetetlen háborús jóvátétellel sújtották, 40 százalékos volt a munkanélküliség, egyetemesen tért hódított a szellemi-kulturális lepusztulás a weimari köztársaság végnapjaiban. S ebben az anarchikus, tetszhalotti, politikai-szociokulturális környezetben teremtett rendet egy csapásra az Adolf Hitler által vezetett Német Nemzetiszocialista Párt (NSDAP). Tetszik, nem tetszik, a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után Németországban rend és gazdasági-politikai stabilitás lett. Egy választási cikluson belül megszűnt a munkanélküliség, kikapcsolták a zsidó uzsora-banktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufemizált kozmopolita rablás kifizetését a győztes antant-országok számára, bebizonyították, hogy egy ország gazdasága a "szent" bankáruralom nélkül is csodálatosan működhet, sőt, csak így működhet egészségesen, korai jóléti államot teremtettek Európa közepén, tehát vállalhatatlanná váltak az akkori politikai korrektek számára.
Öt évvel ezelőtt kelt alábbi cikkünk, akkor a köztársasági elnököt Sólyom Lászlónak hívták, Bajnai Gordon pedig három hete volt miniszterelnök. * Mi a ménkűt jelent vajon az, hogy ebben az országban május 8-a és/vagy május 9-e úgy múlt el, hogy az egyetlen valamirevaló hír róla az volt: a köztársasági elnök nem megy el koszorúzni a Gesztenyéskertbe, az antifasiszta emlékműhöz, hiába hívta meg a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége? Az államfő válaszlevelében más irányú elfoglaltságaira hivatkozott, programjának utólagos ismeretében elárulhatjuk, hogy ez egy május 8-i kiállításmegnyitó volt, valamint és esetleg május 10-én kezdődő balatoni látogatásának előkészületei. 1945. május 8. – A Harmadik Birodalom kapitulál. A köztársasági elnök olyannyira elfoglalt volt, hogy arra sem talált időt, legalább pár soros üzenetet küldjön az ünneplőknek, amelyet azok felolvashattak volna, de ezen nem csodálkozunk, a balatoni látogatáson sok égető kérdés került, ahogy mondani szoktuk mi, újságírók, terítékre, a Tihanyi-félsziget kárhozatos beépítésén keresztül az üdülési csekkekig bezárólag (melyek fenntartása mellett államfőnk határozott hangon foglalt utóbb állást).
Körülbelül 76 évvel bukása után Németország ismét Európa gazdasági hajtómotorja, a világ negyedik legnagyobb gazdasága. Nem lehet alábecsülni senkit, de senki sem becsülheti alá Németországot. (…) Az Egyesült Államok pedig távolról figyeli Európa problémái iránti boldog közönyösséggel. (…), Germany, May 8, 1945 Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
A kozmopolita-cionista körök már ekkor elhatározták Adolf Hitler rezsimjének megsemmisítését. Ha 1945-ben a tengelyhatalmak diadalmaskodnak, akkor ma valóban teljes joggal és örömmel üdvözölhetnénk a győzelem napját, s nem lenne demográfiai, életkori-foglalkoztatási-politikai, bevándorlással összefüggő, török, arab, afrikai, muszlim és egyéb probléma az unióban, így magától értetődően az északi, fehér emberfaj uralná kontinensüket, s talán a világot is, nem szakítva meg ezzel az 1492 óta tartó globális világpolitikai tradíciót. A degenerált, "másságszerető", alkonyát élő, neoliberális-szabadkőműves amerikai szellemiség azonban 1945-ben rabul ejtette Európát (az átlagpolgár ma is a retardált nívójú Hollywood révén értelmezi a második világháborút, s annak egyetlen mellékszálát, az ún. George Friedman: 1945. május 8. - Körkép.sk. holokausztot köti elsőként hozzá), s így kronológiailag belátható időn belül az európai, antik-keresztény pilléreken nyugvó civilizáció el fog tűnni a történelem színpadáról, amennyiben egy 1933-ashoz hasonló gyökeres fordulat nem következik be kontinensünk történetében.