Az éjjel mámora körbevett, az idő tűzgolyóként szállt Biztosan tudtam azt, hogy ő szeret, mert mindig ébren várt Az a perc, az a szó, az az apró báj Ami elmúlt, már nem fáj Az a kincs, az a tincs, az a fénylő szem Látod engem vár Hajnalban még a Nap is más Értsd meg fájna a szakítás Minden édes fénye csak arra vár, hogy Téged megtalál Cinkos Holddal a kacsintás Az ágyad jó meleg, adj helyet, az óra megkergülve jár Repüljünk egyet még a föld felett, az égben nekünk áll a bál Az a szó ami jó, az az apró jel Az ébredésre az felel Az a fény, az a tény, az az édes csók Mindent elterel Hajnalban... Tested oly forrón hív, vágyam őrült harcot vív, és a Nap ébred, nem pihen, már éget a tűz kapcsolódó videók keressük!
Annak az illetőben bizony alaposan elrontom a napját... és ugye semmi garancia nincs arra, hogy az az illető épp egy haragosom lenne. Az ilyesminek nagyon kevés az esélye, és miért pont életem utolsó pillanatában lenne ekkora mázlim. Enni mégsem fogok már, megnéztem a hűtő tartalmát... Garrone... szerintem borzalmas az íze. Most azonban ezzel nem törődök egy kvázi halottnak már úgysincs ízlése. Lecsavartam a kupakot és jól meg húztam az üveget. Aztán pedig hangosan azon nevettem, hogy jól félrevezetem azokat akik majd törvényszékileg boncolnak. Felnyitják a hasamat és kielemzik a tartalmát és azt hiszik egy megrögzött Garrone fogyasztó fekszik előttük kiterítve. Pedig egy frászt! Jól átverem őket, biztos mind férfi lesz. Vajon a kórboncnokok között hány nekrofil lehet... Nekem ne mondja senki, hogy egy jó csajszi láttán nem ötlik fel bennük a gondolat, bár előbb találkoztunk volna... Igaz akkor sokkal több lenne a tiszteletkör. Egy halott nőnél már nem kell produkálni nincs lelkizés. Csak nyissz és nyassz.
A magyar tenyésztésű lovak számára nagyon jól alakult a futam, melyet az élről forduló Vital RG nyert Hajnal Tiborral, Újrázz! és Alexander U. R. előtt.
A hajamat fújja majd a szél és pedig ellépek... mit ellépek bátran leugrom a mélybe, szemem sarkában könny csillan, ajkamat dac zárja kemény vonallá. Érted teszem ezt, te kegyetlen, rideg világ!! Érzem majd ahogy fülem mellett süvít a szél, lenge ruhám szexin a testemre tapad és nem hunyom ám be a szemem! Látom majd ahogy közeledik a beton az út túloldalán lévő Bánatos Ökör nevű műintézmény egyre nagyobb lesz, miközben az utolsó gondolatom, hogy nevem olyan mártírok mellé kerül majd mint.. Szókratész, Girodano Bruno vagy az esti fél 10-es Linda. Aztán szépen szétkenődöm a járdán. A rohadt életbe! Ez az utolsó kép valahogy nem tetszik. Miért van az, hogy a legfennköltebb pillanatokat mindig meghágja a realitás?? Miért olyan a halál, mint maga az élet!? Egyáltalan – akkor mi értelme van neki. Ráadásul meg is éheztem... még ezt is el kell döntenem, egyek-e előtte vagy már minek. Arról nem is szólva, hogy az én kis tervem – nem számol bizonyos körülményekkel. Mert teszem azt, mi van ha pont az én szárnyalásom alatt, ér valaki épp az ablakom alá.
Jöjjön Petőfi Sándor legszebb versei összeállításunk. Beszél a fákkal a bús őszi szél Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas lelkemen… Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép, És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly jókedvvel veszen… Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! és mi haszna van? De lesz, ha nincs: tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszut is fogsz állni, S a bosszuállás rettentő leszen! Petőfi Sándor legszebb versei - Divatikon.hu. … Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!
Pillanatra fölriadt e nemzet, S szétnézett, mi zaj van a világban? És a másik oldalára fordult, S mostan ujra aluszik javában. Ébredj, ébredj, istenverte nemzet, Aki ott az elsők közt lehetnél, S kárhozatos lomhaságod által Mindig hátul és alant hevertél! Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, Míg nevedet sírkövedre vésed! Föl, hazám, föl! százados mulasztást Visszapótol egy hatalmas óra, "Mindent nyerni, vagy mindent veszítni! " Ezt írjuk föl ezer lobogóra. Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy Volt is, nem is a mienk az ország; Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk. Petőfi sándor versek tartalma. Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk, Irtsanak ki hát ezen világból! … A haláltól, nem tagadom, félek, De csupán a becstelen haláltól. Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk, Haljunk meg oly szépen, oly vitézül, Hogy azok is megsirassanak, kik Eltörölnek a földnek szinérül! Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi Miklós unokája volna, Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedül rá támaszkodnék honja!
Zengj tehát, zengj, édes lantom, Zengd ki, ami benned van, Szólj vadúl, és szólj szelíden, Ragyogóan és sötéten, Szomorúan és vigan. Légy vihar, mely haragában, Ősi tölgyeket szakít, Légy szellő, mely mosolyogva Csendes álomba ringatja A mezők fűszálait. Légy tükör, melyből reám néz, Egész, egész életem, Melynek legszebb két virága A mulandó ifjuság s a Múlhatatlan szerelem. Adj ki minden hangot, lantom, Ami benned még maradt… A nap is midőn lemégyen, Pazarolva földön égen Szétszór minden sugarat. S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod; Hirtelen ne haljon ő meg! Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok. Egy gondolat bánt engemet Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Petőfi Sándor versek. Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… – Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! "