Bármelyik nézetet is választja Ön, az adott termék részletes adatlapját a képre vagy a névre kattintva nyithatja meg. Az ár mellett található ikonok közül a szemet formázó is megnyitja a részleteket, a kosár ikonnal pedig az adott modell rögtön a kosárba helyezhető. A szívre kattintva vagy bökve a kedvencekhez adható a gép, a grafikon ikon segítségével pedig termékek összehasonlítását végezheti el. Nagykonyhai gépek részletes adatlappal Ön a nagykonyhai berendezések mindegyikénél megtekintheti a termékjellemzőket is. Az adatlapok meghatározó részét a képek alkotják, melyek megtekintésével megismerheti a választás során a terméket vizuális módon. Ipari konyhai csaptelep obi. Emellett szöveges leírás is olvasható róla, amely részletesen leírja a méreteket, szállítási információkat, egyéb tudnivalókat és minden fontos részletet, amelyet a gyártópartnerünk a termékekről a rendelkezésünkre bocsát. A szállítási határidő arról ad tájékoztatást, hogy készleten van-e az adott termék, vagy mennyi időn belül tudjuk teljesíteni a megrendelését.
Mosogatógép, sütő, jégkásagép stb. alkatrészek... Kés, élező, vágólap, pizzéria felszerelés stb... Szárítógép, mosógép, sütő, stb.
65 800 Ft + ÁFA (Br. : 83 566 Ft) 365C2B2C Asztali zuhany karos csapteleppel. Ipari konyhai csaptelep park. nagy markolatú, kiakasztható zuhanyfej, a nyitó kar állandó áteresztésre kirögzíthető, fali rögzítő rúddal, acél merevítőrugó, bekötő flexi: 1/2˝, max kapacitás 4 bar nyomásnál: 17 liter / perc, max üzemi nyomás: 5 bar, származási hely: Kína. 58 700 Ft + ÁFA (Br. : 74 549 Ft) 365C2B2D Rozsdamentes flexibilis cső zuhanyokhoz, 1100mm. 1/2"", származási hely: Olaszország 11 400 Ft + ÁFA (Br. : 14 478 Ft)
00 - 17. 00 Szombat 9. 00 - 13. 00 8. 00 - 12. 00
Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Az Ön kosara jelenleg üres. Nem csak vásárlásra használhatja, a kosarat! Tegye bele nyugodtan kedvenc termékeit, nem jár vásárlási kötelezettséggel. Így egyedi szettet is össze állíthat a segítségével, vagy össze hasonlíthatja a kiválasztott modelleket. Illetve ha később szeretné megrendelni, mi megőrizzük a kosara tartalmát, nem kell újra kikeresnie. Olcsó konyha Termékek Kapcsolat
Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Jöjjön Várnai Zseni versei gyerekeknek összeállításunk. Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. A teljes verset ITT keresd Várnai Zseni: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastag hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. Várnai Zseni: Balatoni alkony Az ég a vízre ráhajol a láthatáron valahol… az ég a vízzel összeér, az ég, a víz gyöngyházfehér. Így látom én fektemben itt a táj elnyugvó fényeit, miközben percem elrepül… az ég, a tó elszenderül. Oly nyugodalmas most a táj, boldog vagyok…semmi se fáj… tükörsima a Balaton, sellők énekét hallgatom.
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés... tavasz! Várnai Zseni: Ma fölriadtam éjszaka Ma fölriadtam éjszaka, s nem tudtam elaludni, egyszerre elkapott a vágy: csak futni, messze futni, hiszen mindkettő messze van, aki szívemnek drága, jaj futni, futni messzire fiam, lányom nyomába. És elfogott a rémület: hiába rázom rácsom, én itt vagyok, ők messzire, mindkettő más határon, nem érhetem el őket én, oly végtelen a tenger, és Párizs egyre távolabb, s egyre törpébb az ember. Fiam a föld másik felén, nem lehet oda szállnom, nagy út az még a napnak is átkelni fél világon. Mikor minékünk alkonyul, ott virrad már a hajnal, azért, hogy nem találkozom álmomban a fiammal. Átkelni a nagy tengeren a lelkem is elfárad, - talán sohasem látom őt! - jajdul bennem a bánat, - lehet, hogy addig meghalok, mire szabad lesz menni... ó szörnyű, hosszú éjszaka, mikor fogsz reggeledni!?
VÁRNAI ZSENI: CSODÁK CSODÁJA Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillagmécsem ki tudja, meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon, és visszahozni többé nem lehet az elmulasztott jó szót, tetteket, a késő bánat mit sem ér neki, az élőt kell szeretni, érteni. Ma újra érzem, látom, hallom őt, s csak ámulok, hogy mily magasra nőtt, és újra szép és újra fiatal, s mintha szívéből zengene a dal, amit írok e csöndes éjszakán... Még most is adsz nekem, Anyám... Anyám... Belebámultam a Napba... Szerelmemnek nem volt még arca, és teste sem, csak, mint egy álom, ködként gomolygott körülöttem valóság, és mesehatáron. Szebb volt, mint minden földi férfi, nagyobb, különb, titokkal teljes, sokszor szálló felhőben véltem meglátni őt, mint egy szerelmes. Láttam márványban egy vonását, talán Phidias remekében, szemének zöldjét megtaláltam egyszer, mikor tengerbe néztem, s aranyszín, barna, karcsú teste villant elém egy pillanatra, mikor káprázva, elvakultan belebámultam a napba. Kerestelek, örök szerelmem: földön, vízen, és csillagokban, parányi részed láttam olykor, s éreztelek az illatokban, miket réti füvek lehelnek, csodáltalak vad ifjúságban, s erőd bilincsként babonázott, mikor egyszer párducot láttam.