Ebből következik, hogy az idén december 3-án gyújthatjuk meg az első gyertyát. Advent első vasárnapja a következő pár évben: 2017. december 3. 2018. december 2. 2019. december 1. 2020. november 29 2021. november 28 2022. november 27
(A Nagyszombat esti szertartások liturgikus szempontból már a húsvét vasárnap előesti ünnepléséhez tartoznak. ) A húsvéti idő ötven napja [ szerkesztés] A húsvét ünnepétől számított ötven nap a húsvéti idő, amely húsvétvasárnappal kezdődik és a 7. vasárnapig, pünkösdvasárnapig, a Szentlélek kiáradásának ünnepéig tart. Az időszak 2. napja, húsvéthétfő ma elsősorban népszokásairól nevezetes. Egyházi szempontból húsvét nyolcadának első napja. Valaha húsvét egész nyolcada ünnepi időszak volt ( Fényes hét vagy Fehérhét elnevezése máig megmaradt), azonban munkaszüneti jellege mára megszűnt, illetve Magyarországon egyetlen napra korlátozódott. Liturgikus szempontból azonban a fényes hét minden napja (tehát hétfőtől szombatig is) főünnepnek számít. ADVENTI SZIMBOLIKÁK... | Napszikra. A Húsvét utáni első vasárnapnak, liturgikus nevén húsvét 2. vasárnapjának régi neve Fehérvasárnap, mivel a korai egyházban a húsvét vigíliáján megkeresztelt felnőttek eddig a napig viselték a keresztségben elnyert lelki tisztaságot jelképező fehér ruhát.
Merénylet Hitler ellen, Péter Gábor titkos kémmúltja és az igazi Spartacus – ezek voltak a hét legizgalmasabb írásai 2021. november 13. 21:10 Múlt-kor Az elmúlt hét sem telt érdekes cikkek nélkül: felidéztük az 1939-es Hitler elleni merényletet; bemutattuk a bandaháborút, amely megismertette a Vadnyugattal Billy, a Kölyök nevét; feltártuk az ÁVH rettegett vezérének, Péter Gábornak lehetséges szovjet kémmúltját; körbejártuk az ókor legismertebb rabszolgájának, Spartacusnak históriáját és megemlékeztünk az első világháború utolsó amerikai áldozatáról is. Merénylet Hitler ellen A merényletet egy kommunista ács, Georg Elser követte el. Munkahelyéről, egy fegyvergyárból csempészte ki a bombához szükséges robbanóanyagot. Terve tökéletesítése érdekében hónapokon át többször is meglátogatta a Bürgerbräukellert. Mindig csak egyetlen sört fogyasztott, zárásig ott maradt, majd egy raktárban elbújva kivárta, hogy mindenki távozzon, és munkához látott. Az időzített bomba három nappal a Hitler-beszéd előtt a helyén volt, a módosítással azonban nem számolt.
1944. július 20. Szerző: Tarján M. Tamás 1944. július 20-án hajtotta végre Hitler elleni sikertelen merényletét Klaus Schenk von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke. A kudarcba fulladt támadás után von Stauffenberg és a gyilkosságot megtervező összeesküvők a Valkűr-hadművelet során megkísérelték átvenni a hatalmat Berlinben, ám mivel a Führer életben maradt, puccskísérletüket könnyedén meghiúsították. Az 1944 júliusában elkövetett merénylet nem az első alkalom volt, amikor Adolf Hitlert megpróbálták megölni, éppen ellenkezőleg, az előző évek során tucatnyi eset volt, amikor a vezető csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt. A diktátor elleni összeesküvések melegágya elsősorban a német vezérkar volt, ahol – Hans Oster, Ludwig Beck és Erwin von Witzleben tábornokok vezetésével – már 1938 szeptemberében tervet szőttek a hatalomátvételre, és Hitler megbuktatására; a hithű katolikus von Stauffenberg már ebben a szervezkedésben is részt vett. Miután Németország háború nélkül – a müncheni konferencia révén – megszerezte a Szudétákat, a vezér népszerűsége az egekbe szökött, ezért a magas rangú tisztek letettek kalandos terveik megvalósításáról.
A terv elnevezését a skandináv mitológia (háború hálóját szövő) valkűrjei ihlethették, és az átalakított terv – Hitler elleni – sikeres kivitelezése valóban jelentősen átalakíthatta volna a második világháború menetét. A terv Hitlerrel való szembefordítása mellett több racionális érv is szólt, miután a katonai viszonyokkal tisztában lévő német hadvezetés már sejthette előre a háború kimenetelét, amely jól érezhetően már nem a tengelyhatalmaknak kedvezett volna. A szovjetek keletről szorították vissza a Wehrmacht-egységeket, a szövetséges erők pedig 1944 júniusában sikeresen partra szálltak a franciaországi Normandiában. A német vezérkar hiába ellenzett számos esetben, Hitler pedig egyre kevésbé volt értelmi szinkronban a valóságosan zajló folyamatokkal, utasításait végül végrehajtották, és emiatt egyre beláthatatlanabbnak tűntek a várható következmények. Felélénkült a szervezkedés a Führer ellen, és többen különbékét akartak a nyugati szövetséges hatalmakkal. Hitlerrel szemben már korábban is megkíséreltek több merényletet, összesen tucatnyi ilyen eset maradt eredménytelen, s a szerencsésen életben maradt kancellár-vezér ezek nyomán mind bizalmatlanabb lett a környezetével szemben.
A Stauffenberg-merényletről szóló első német megemlékezésére 1990-ben került sor. 2013-ban a szervezkedés utolsó ismert tagja, Ewald-Heinrich von Kleist-Schmenzin is elhunyt Münchenben. 2014-től – a 70. évforduló évétől – kezdve az ellenállás harcosait általánosan hősöknek tekintik Németországban. Miután az esemény érdemben nem változtathatott a háború menetén, a tragikus és sikertelen merényletkísérlet végül csupán egy színes, érdekes katonai epizódjává válhatott a második világháború történetének.
A korábbi puccstervek akkor kerültek ismét elő a fiókból, miután a sztálingrádi vereséget követően a Wehrmacht megkezdte a "visszavonulást" a Szovjetunióból – a kevésbé elvakult tábornokok számára már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy Németország kétfrontos háborúba kerül majd, és a vesztébe rohan. 1942 végén Henning von Treschkow – a Barbarossa-tervet irányító Fedor von Bock alatt szolgáló ezredes –, Oster és Friedrich Olbricht tábornok irányításával újjászerveződött az ellenállás magja, melyhez 1943 augusztusában von Stauffenberg is csatlakozott. A társaság már 1943 márciusában merényletet kísérelt meg Hitler ellen – bombát raktak a gépére, amikor Szmolenszkbe, a keleti frontra látogatott, ám a szerkezet nem lépett működésbe – 1944 nyaráig pedig még további 3 alkalommal próbálták meggyilkolni őt. Az összeesküvőket ekkor már sürgette az idő, 1944 júniusában ugyanis a szövetségesek partra szálltak Normandiában, megkezdődött a városok bombázása, a szovjetek pedig kelet felől szorították vissza a Wehrmacht egységeit.
A zűrzavarban eleinte próbálták az SS (az állampárt NSDAP védelmi szervezete) tervezett akciójának beállítani a merényletet, azonban a főszervezők egy részét még aznap este elfogták és kivégezték. A Gestapo nyomozása 1945 májusáig tartott az ügyben, s összesen körülbelül 700 fogva tartásról és több mint 110 kivégzésről született döntés. A gyilkosok családtagjait őrizetbe vették. A per sajátos körülményeit jelzi, hogy a gyilkossági kísérlet miatt 1944. augusztus 2-án felállították a Wehrmacht becsületbíróságát (német nevén: Ehrenhof der Wehrmacht). A különleges testület azt a feladatot kapta, hogy eltávolíttassa a hadseregből azokat a tiszteket, akik gyaníthatóan szerepet vállaltak a gyilkossági kísérletben. A katonai büntetőjog nem volt alkalmazható azon tisztségviselők esetében, akiket a Wehrmacht becsületbíróságának döntésével "tisztességtelenként" zártak ki a Wehrmachttól, ezért az ő esetükben nem a Birodalmi Háborús Bíróság volt illetékes. Ebből a formalitásból adódóan, a Roland Freisler híres-hírhedt (közismerten agresszív fellépésű, habitusú) náci jogász elnökölte Népbíróság (VGH) előtti kirakatperekben hozhattak róluk ítéletet.