197 Egymás burkai 198 Temirkul Umetoli 199 Játszani 200 Nincsenek 201 Mi még? 202 Szívtrombózis Tihany 203 Holdfogyatkozás 204 Ujjaink 156 Utazás a háború után 36 Újsághírben a végtelen 46 Valami fájt 168 Valami szép 242 Valóság 239 Varázskör 236 Vasárnap 108 Versírás 241 Szabó Lőrinc (életrajz) 247 Jegyzetszótár 249 Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3. Szabó Lőrinc - Szénásszekér. ) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. legjobb ár 50% akár 30% 40%
Ajánlja ismerőseinek is! Sorozatcím: A magyar irodalom gyöngyszemei Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó Kiadás éve: 1963 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Athenaeum Nyomda Nyomtatott példányszám: 15 darab Kötés típusa: egészvászon kiadói borítóban Terjedelem: 273 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 10. 00cm, Magasság: 14. 00cm Súly: 0. 10kg Kategória: Szabó Lőrinc (előszó) 5 A barbár tanítvány 19 A bazilikában zúg a harang 64 A fekete erdőben 150 A forzicia éneke 230 A földvári mólón 233 A gyáva szerető 238 A huszonhatodik év 205 Képzelt képzeleteddel 205 Mindenütt ott vagy 206 "Nem! " 207 Föld alatt, ég alatt 208 "Isten békéje! " 209 Egészség 210 Két halántékom között 211 Ki-mi voltál? 212 Robbanások 213 Nemcsak terólad 214 Naponta! 215 Egyéb nem 216 Valami örök 217 Az volna méltó 218 Soha 219 Úgy legyen! Hungarians in Babel :: Szabó Lőrinc: Szénásszekér. 220 "Ércnél maradandóbb! " 221 A kimondhatatlan 171 Akkor se, vagy csak akkor? 42 A költő és a földiek 68 A megszállott 41 Angyal 159 A nyárvégi naphoz 144 A rabszolga 100 Ardsunak és Siva 164 A szörnyeteg városa 25 Asztronauták 229 A tapintáshoz 104 A zene kardot ránt 67 Az üdvözült lány 111 Bajrám ünnepén 127 Be másképp!
Szénásszekér (Hungarian) Szénásszekér ment át az éjszaka a városon, az utcánkon, fehér holdfényben, – óh hogy felfigyeltek a fülledt házsorok! Hogy nyujtóztak és sóhajtoztak a roncs körúti fák! Szabó Lőrinc válogatott versei - Szabó Lőrinc - Régikönyvek webáruház. Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt – nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, – mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. Publisher Osiris Kiadó, Budapest Source of the quotation Szabó Lőrinc összes versei.
Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. A 18 éves költő úgy érkezett meg Debrecenből Budapestre, mintha Párizsba jutott volna el. Vágyak, remények éltek benne, s ezek beteljesülését látta első sikereiben: Babits barátja, Tóth Árpád munkatársa lett. A Föld, Erdő, Isten (1922) című első kötetéből egy bukolikus világból érkező s bukolikus örömökre vágyó tehetséges és művelt fiatalember alakja bontakozik ki. A kötet verseinek élményanyagát még nem a nagyváros táplálja: korábbi kirándulások képei, régi és új szerelmek emlékei olvadnak össze rímtelen jambusokban írt, antikizált idilljeiben. Az 1919 utáni kor kegyetlen valósága csak áttételesen jelentkezik egy "latin" elégiában (Rutilius levele). A következő kötetekben Kalibán (1923), Fény, fény, fény (1925), A Sátán Műremekei (1926) – alaposan megváltozik a témakör: a város és az itt élő ember(ek) élete lesz legfőbb ihletforrása.
Nem faluba, nem Budapestre és nemcsak magyarnak születtem, fél Földre süt a nap felettem, fél Földdel együtt fed az este. Tanítóm minden, ami él, apám, a múlt egész világa s addig terjed hazám határa, ameddig az agyam elér. Nagyon szegény, ki büszkeségét más érdeméből lopja ki s ripacsként a mellét veri azért, ami helyette érték: én azt szeretném, ha hazám, e föld, hol mindent, ami ember, vágytam példázni életemmel, lehetne egykor büszke rám.
Hogy nyujtóztak és sóhajtoztak a roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt – nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, – mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. Kalibán Calibán: "…burn but his books. " (Shakespeare) Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztitsd el őket! Mind! Szőrös kezed fojtsa koromba gyémánt ágyvelők értelmetlen tündérjátékait!
A húszas évek költészetének fő szólama a város, a világ, a pénz, a jelen elleni keserű, átkozódó lázadás. "Átkozd meg a várost és menekülj! " – hirdeti második kötetében a ciklus címe, s az idézet így folytatódik a versben (A szörnyeteg városa): " Átkozd meg a várost °°s menekülj a szabadba, ki, menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott °°a tiszta ég alatt mindent elölről kezdve építsd °°új városodat: építs új várost és idézd °°az új istent, aki jön és vihara csákányaival °°a múltat szétveri! " Dühének forrása egyéni léthelyzetében fedezhető fel elsősorban. Illúziói, reményei szétfoszlottak. Foglalkozása, tehetsége a városhoz kötötte, az újságírói munkát azonban robotnak, igának tartotta ( Az Est- lapoknál telefontudósításokat fölvevő gyorsíró). Beérkezett a polgári társadalomba: tekintélye, állása, családja volt, de nehéz anyagi gondok kínozták. A pénztelenség gyötrelmeit ugyanúgy élte át, mint Ady Endre: a szellemi és testi gyönyörök teljességére vágyott, de ettől elzárta a szürke hétköznapok nincstelensége, az örökös létbizonytalanság.
De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon-nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom. 18. Kovács Babara: Dadus néni, dadus néni Dadus néni, dadus néni de kár, hogy már el kell menni! etetgettél, öltöztettél, babusgattál, nevelgettél. A cipőnket megkötötted, az orrunkat törölgetted, a ruhánkat hajtogattad, fésülgetted a hajunkat. Tanítottál söprögetni, teríteni, ágyat vetni. kezet mosni, arcot mosni öltözőben rendet rakni. Hogyha sírtunk, vigasztaltál rosszak voltunk, jól megszidtál tanítottál szépen kérni, amit kaptunk, megköszönni. Mi most megköszönjük néked, háromévi kedvességed, türelmedet, szereteted, sose feledjük nevedet! 19. Versek ballagásra ovisoknak – Itt találod a verseket! - Meglepetesvers.hu. Kaláka: Óvodások ballagódala 20. Mentovics Éva: Három vidám esztendő Gyorsan múlnak el az órák, édes fiam, bizony ám! Nyugtatott az első napon menet közben jó anyám. Könnyes szemmel bólogattam, átöleltem a nyakát. Így jártuk be akkor reggel, az óvoda udvarát. Pihen most a babaszoba, kis vonat se csalogat. Vendégeink hallgatják a búcsúzkodó dalokat.
Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor. Köszönjük a gondviselést, gondviselést, felnevelést. Elindulunk, nem időzünk, de fészkünkre visszanézünk. 4. Bihari Klára: Válás az óvodától Most látom csak, milyen szép itt, Színes képek hófalon. Ovis ballagási idézetek. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon. Itt játszottam három évig, Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, az autó, Tanultam verset, mesét. A csengőig ágaskodtam, Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom, Te is megnősz kisöcsém! Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon. 5. Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása Nem jöttök már óvodába, Iskolások lesztek, játék helyett számokkal és könyvvel ismerkedtek. Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát.
Aztán kettő lettem, épp megszülettem. Három évet éltem. Én voltam? Nem értem, Négyesztendős múltam, S nem volt semmi múltam. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon-nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom. Iskolába iratott be… Iskolába íratott be az édesanyám, itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám. Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek Édes kedves kispajtások az ég veletek. Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok, tarka-barka szép mesék, vidám szép napok. Kisautó, babakocsi, nem feledünk el. napsugaras óvodánkat nem felejtjük el. Kovács Babara: Dadus néni, dadus néni Dadus néni, dadus néni de kár, hogy már el kell menni! etetgettél, öltöztettél, babusgattál, nevelgettél. Óvodabúcsúztató versek: 20 kedves vers és dal az.... A cipőnket megkötötted, az orrunkat törölgetted, a ruhánkat hajtogattad, fésülgetted a hajunkat. Tanítottál söprögetni, teríteni, ágyat vetni. kezet mosni, arcot mosni öltözőben rendet rakni. Hogyha sírtunk, vigasztaltál rosszak voltunk, jól megszidtál tanítottál szépen kérni, amit kaptunk, megköszönni.
Versek ballagásra ovisoknak – Itt találod a verseket! Mentovics Éva: Három vidám esztendő Gyorsan múlnak el az órák édes fiam, bizony ám, Nyugtatott az első napon menet közben jó anyám. Könnyes szemmel bólogattam, átöleltem a nyakát. Így jártuk be akkor reggel az óvoda udvarát. Pihen most a babaszoba, kis vonat se csalogat, vendégeink hallgatják a búcsúztató dalokat. Három vidám esztendővel lettem mára gazdagabb. Indulnom kell, búcsút intek. Vár a lecke, vár a pad. — Mentovics Éva: Hív a csengő Három éves múltam éppen… eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, és elmegyek. Ovis ballagasi idézetek . Vágyom is a sok tudásra. Vár a tankönyv, irka, táska! Csengő hív a tantermekbe. Vár a betű, számok, lecke… Óvónénik, kispajtások- néha azért visszajárok! Tóth Juli: Óvodai búcsúzó A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet.