Nincs új a nap alatt, Tarantino számára korábban is kiemelt fontosságú volt a zene és a kép kapcsolata, a Volt egyszer egy… Hollywood azonban csúcsra járatja mindezt - így aki vevő az ilyesfajta élményekre, az igazán otthon fogja érezni magát ebben a szűk három órában. Akik pedig arra számítottak, hogy a Volt egyszer egy… Hollywood a filmkészítés egy ikonikus korának díszletei mögé is bevisz mindent, hát, ők sem fognak csalódni. Egy kiemelten személyes alkotás benyomását kelti Tarantino alkotása, ami nem csak az általunk ismert történelmet, de magát is meglehetősen szabadon kezeli. Hollywood számos egykori és jelenleg is élő legendája egyaránt tiszteletét teszi a filmben, megszámlálhatatlan mennyiségű kikacsintással, visszautalással vagy akár szellemes szereposztásokkal - azt is mondhatnánk, hogy egy jó adag bennfenteskedés hatja át az élményt. Persze, ha elcsípjük az adott geg humorforrását, képben vagyunk akár Bruce Lee életútjával vagy Zoe Bell munkásságával, akkor működik a dolog, ám nagyon könnyen ki lehet maradni a film poénjaiból, ami azért nem kellemes, főleg úgy, hogy a Volt egyszer egy… Hollywood egy pillanatig sem akar majd képbe rakni minket.
Olyan utazásba merültem el nyakig, amelyből nem akartam visszatérni a jelenbe. Egyszerűen úgy ahogy van, lenyűgözött a mozi, ugyanis tökéletes korképet adott (és lerótta tiszteletét) a '60-as évek filmgyáráról, és ha ehhez még hozzávesszük a rendező úr zsenijét (bár a klasszikus Tarantino-vonások hiányoztak, lényegében az ő szemén keresztül leskelődünk), akkor megkaptuk az év mozgóképes alkotását? Könnyen lehet. A főszereplő páros (DiCaprio, Pitt) simán viszi a prímet, viszont a harmadik húzónévnek használt Margot Robbie-t viszonylag keveset láthatjuk a mozivásznon, azt is leginkább távolról szemlélődve, ráadásul igencsak kevés mondatot adtak a szájába. De itt is, mint a Volt egyszer egy... Hollywood bármilyen nemű hiányosságánál - mert akad: a megszámlálhatatlan mennyiségű kikacsintás és a látvány mindenért kárpótol. És tényleg, ugyanis az alkotás olyan hangulatot áraszt magából, hogy az valami elképesztő. Mintha csak akkor és csak ott tudnád elképzelni az életed. Tudom, tudom, sok leszek.
A Los Angeles peremén éldegélő Manson család privát valóságát pedig valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Nem csoda, hogy a fiatal hollywoodi üdvöskék tökéletes példáját szemelik ki az elpusztításra. Tarantino lassanként azt fejti fel, hogy ez a szélsőségesen szétszakadozott és torz szűrőkön keresztül közvetített valóság mennyire fenntarthatatlan és veszélyes. Mint a filmben is elhangzik, a Manson család részben a szüntelenül a tévéből áradó erőszakkal indokolja a saját radikalizálódását, miközben egy egykori forgatási helyszínen, gyakorlatilag egy westerndíszletben élnek és mozognak (erre Robert Richardson operatőr beállításai is többször rájátszanak). Ezzel párhuzamosan – és ez már természetesen fikció, de ugyanennek a gondolatnak a továbbgördítése – Rick Dalton egyik ikonikus forgatási kelléke is átkerül a "valóságba", szintén pusztító végeredménnyel. A Volt egyszer egy… Hollywood tehát azzal a kérdéssel szembesít, hogy mi a valóság, hol vannak a valóság és a fikció határai, illetve, hogy ami körülvesz minket, az a valóság-e egyáltalán, vagy egy burok, esetleg illúzió – az illúzió pedig, mint várható is, megtörhet, ha másik magánvalóságokkal ütközik.
Revizor - a kritikai portál. KRITIKA: Volt egyszer egy... Hollywood Volt egyszer egy férfiasabb világ, ahol a koszos hippik felett győzött John Wayne. Sharon Tate csillogó szemmel nézi a saját filmjét, és a rendező ilyen csillogónak akarja látni a mi szemünket is. Senki sem szereti Hollywoodot jobban Hollywoodnál. Ez már kiderült az Ave, Cézár vagy a La La Land című filmekből is. Quentin Tarantino szerelme Hollywood iránt viszont akármire képes. Miközben a kedvesről alkotott képe igen regresszív, ez egy véres, kegyetlen szerelem. Vagyis többnyire. Quentin Tarantino kilencedik filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood viszont a rendező legnyugisabb alkotása, egy film, amelyet egyébként ugyanaz a nosztalgia hajt, mint a Ponyvaregény t vagy a Jackie Brown t. Csak miközben a Ponyvaregény ben elsül Csehov pisztolya, miután a két gengszter sorozatpilotokról beszélget, itt már erre is sokkal többet kell várni. Tarantino szélesvásznon, celluloidfilmen, a legapróbb részletekig megálmodja 1969 Los Angelesét, egy olyan időszakot, amelyet (némi önkénnyel) vízválasztónak gondol.
Aztán jön a Manson-család, és mindenkinek harangoztak. Tarantino arra kérte kritikusokat, hogy legyen szíves nem elspoilerezni a filmjét, a jogos kívánság (is) miatt így konkrétumok nélkül álljon itt annyi, hogy aki azt hitte, az amerikai rendező már nem tud újat mutatni az erőszak terén, az nagyot tévedett. Ugyan ezúttal alig két percre engedi szabadjára a gonoszt, de az a pusztítás tökéletesen alkalmas rá, hogy pontot tegyen egy kultikus korszak végére, és kihirdesse egy új eljövetelét. A Volt egyszer egy… Hollywood a hatvanas évek végének zűrzavaros időszakát eleveníti fel, amikor a vietnami háború visszhangjai adják a hippik virágos béketáncainak ritmusát, miközben az orkánná erősödő zaj felett, a hollywoodi dombokon a filmipar egyik utolsó aranykorát éli. Letűnt sztárok kapaszkodnak egykori hírnevük maradékába, új csillagok bukkannak fel az égen, majd egy hipnotikus hatású szektavezér parancsára néhány kallódó fiatal ártatlanokat mészárol le, és a vérrel a falakra írja, hogy "disznók".
Eközben Sharon Tate ( Margot Robbie) és rendező férje, Roman Polanski ( Rafal Zawierucha) éppen Rick szomszédságába költözik, ettől azonnal felcsillan a dörzsölt veterán szeme, ugyanis az a fixa ideája, hogy ha összebarátkozik a celebpárral, akkor ismételten felragyog a csillaga Hollywoodban. Persze ahogy lenni szokott (és a történelemkönyvekből tudjuk: Manson-mészárlás), nem minden úgy alakul, ahogy eltervezte... Karakterek A Volt egyszer egy... Hollywood - Quentin Tarantino alkotásaihoz híven - rengeteg karaktert mozgat, akiket nem is akármilyen nevek keltenek életre: többek között Emile Hirsch, Timothy Olyphant, Dakota Fanning, Bruce Dern, Luke Perry, Damian Lewis, Al Pacino, Maya Hawke, Clifton Collins Jr., Zoë Bell, Nicholas Hammond, Michael Madsen és Kurt Russell, de az a szép, hogy ezt a névsort napestig sorolhatnám. Ám akikre a leginkább kíváncsi voltam, nyilván a főszereplők: Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie. Utóbbi a filmet látva annyira nem is főkarakter, ugyanis bár Sharon Tate kétség kívül központi szerepet tölt be a cselekmény alakulásában, nem nagyon halljuk beszélni.
↓↓↓ A letöltési link a könyvajánló után található ↓↓↓ Könyvajánló: A Don Juan tanításai című magyarul is megjelent, világsikert aratott könyv szerzője jó tíz évig tanulta a varázslómesterséget két indián varázslótól. Majd elérkezett a nagy próbatétel napja, amikor társaival együtt a hegytetőről a szakadékba vetette magát, és.. haja szála sem görbült. Hogyan történhetett ilyen csoda? Az indián varázslók beavatták tanítványaikat a látás rejtelmeibe, amely feltárja a teljes valóságot. Don Juan Matus megdöbbentő válaszokat ad az emberi élet alapkérdéseire: Honnan származik az élet? Valóban szilárd-e a földi világunk? Mi végre születtünk erre a világra? Mi lesz velünk a halál után? Az ingyenes pdf könyv letöltési linkje: Carlos Castaneda – Belülről izzó tűz (letöltés pdf-ben) Amennyiben a fenti link nem működik, vagy a keresett könyvet nem találja, kérjük, jelezze felénk az Olvasószolgálaton keresztül! A támogatást előre is köszönjük minden felhasználó nevében.
Belülről izzó tűz - YouTube
Minden érdekel, és valószínűleg ez az egyetemességre törekvő, szerteágazó érdeklődés mindig is sajátom lesz. A világ teljessége érdekel, hogy itthon és máshol, más kultúrákban hogyan élnek, mit gondolnak az emberek. A filozófiai kérdések izgatnak igazán: honnan jövünk, hová megyünk halálunk után, van-e öröklét, van-e természetfölötti, kicsoda Isten és micsoda az ember, mi a viszonyuk és mit gondolnak erről más népek más kultúrák, más korok emberei. Nagyon sokat tanultam és tanulok erről. Az életemet egyetlen csodálatos utazásnak tartom, amit a folyamatos felfedezés vágya és a nagy felismerések, eszmélések boldogsága vezet. – Hogyan jut egy teoretikus gondolkodó, aki filozófus és bölcsész, a tűzön járáshoz? – Sokat köszönhetek a Tan Kapuja Buddhista Főiskolának és a Szintézis Szabadegyetemnek, az itt eltöltött éveim vezettek rá arra, hogy minden bölcseleti felismerés valójában csak akkor hasznos, ha a gyakorlatban is valamilyen tényleges változást eredményez. Ezért is kezdtem az emberi teljesítőképesség és az emberi tudatosság határterületeit kutatni.