Literáti Csilla Hétfőtől, kedd, szerda 7. 00 Csütörtök, péntek 14. 30-20. 30 Páratlan héten Hétfőtől péntekig 14.
Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával. Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; - egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik ebben a pazar befejező kötetben. Salgótarján Fogorvos Körzet: Salgótarján Fogorvosi Körzetek. Bux index alakulása 2017 Dávid tamás Toyota rav4 tartós bérlet Nem tud kakilni a baba o
Jöjjön Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet verse. Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Ady Endre Elbocsátó Szép Üzenet. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. Milyen régen és titkosan így volt már: Sorsod szépítni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést, Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud, Mikor egy unott, régi csókon lép át. És milyen régen nem kutattalak Fövényes multban, zavaros jelenben S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsuztattalak.
Ezzel a mindvégig egynemű, belenyugvó, tudomásul vevő, csüggedt-fájdalmas (elégikus) hanggal áll élesen szemben az Elbocsátó, szép üzenet egyes szám első személyű beszélőjének indulatos, gőgösen gúnyos, sértő, bántó hangja. Nincs "közösség", sorsazonosság: a versben beszélő minden előtt áll. Ady elbocsátó szép üzenet elemzés. Ő a fontos, saját nagysága, híre-neve és főként sértett önérzete, fájdalmas haragja, dühe – s vele szemben a nevetséges, kisstílű, szánalmas asszony (megszólított). E versben nyoma sincs annak a különös, szép motívumnak – asszony-rész –, mely a másik mű alapmotívuma. Ady már A magyar Pimodán című fiktív életrajzában is használja az "aszszony-lélek" kifejezést hősére (Tas Péter), tehát önképére. A magyar Pimodán ban ez csak a lelki alkatra vonatkozik, a versben már többrétegű a fogalom jelentése: az asszony-rész, asszony-én, a "belőlünk kiszakadt asszony" szókapcsolatok egyszerre azonosak a nővel és magával a beszélővel (magukkal a beszélőkkel). A vers üzenetéből világos: a férfi-lét beteljesedése, a teljesség lehetetlen asszony, nő nélkül: a "bennünk sarjadt" asszonyi lélek – így maga a lét – csak egy nő szerelme által teljesedhet ki, válhat egésszé.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszuját, Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben, Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzám tartozni lehetett hited, Kinek mulását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve. Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva, Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
A Léda-szerelem végét két hosszú vers örökítette meg az életműben: az 1912. április 16-an megjelent Valaki útravált belőlünk, illetve az 1912. május 16-án közölt Elbocsátó, szép üzenet. Ady egymás mellé szerkesztve, de a keletkezési sorrendet megfordítva jelentette meg e két alkotást az 1913-ban kiadott A magunk szerelme című kötetben (Imádság a csalásért ciklus). Az Elbocsátó, szép üzenet címe alá – a Nyugatban való első megjelenésekor – a következő sorokat írta a költő: "... Félned kell, ha asszonyra sokat bíztál, mert az asszony a sokat adónak, a szárnyas férfiúnak megbocsátani nem tud halála után sem. Amíg pedig él, s téged továbbvisz tőle fensőségednek parancsa, ő arra gondol, ami lényegének szimbólumos és hiányosságos tartalma. Elbocsátó szép üzenet. S bizony legalább meg fogja próbálni, hogy vélt bosszújára vélten alkalmas, reprezentatív latrokat keres a te büszkeséged ellen. S nagyon imádd a benned-lakozó egyetlenséges asszonyt, hiú, isteni Magadat, hogy repülésed meg ne zavarják ily nőstényi patvarkodások. "
(Vers egy megírandó új Szentírás ma még megszámozatlan fejezetéből) Mindkét vers búcsúvers, és sok azonosság, párhuzam van közöttük az eltérések, különbségek ellenére is. A Valaki útravált belőlünk című versben a többes szám első személyű beszélő, a mindvégig egynemű, fájdalmas-szomorú hangvétel, a hiány, veszteség, elhagyatottság motívumai, a múlt idejű igealakok elsősorban a fájdalmas búcsúzás hatását keltik. Az Elbocsátó, szép üzenet egyes szám első személyű beszélője, a gőgös-fensőbbséges hangvétel, a kegyetlennek tűnő, leszámolás jellegű mondatok, az egyenlőtlenség motívumai, a jelenidejűség egészen más típusú elválást sejtetnek, mint a másik vers. Egyben ugyanannak az érzésnek, állapotnak, hangulatnak kétféle megnyilatkozása. Az elveszett, elvesztett boldogság, az elhagyott-elhagyó szerető hiánya és a szakítás véglegessége, de mindenképpen ugyanaz az ok váltja ki a fájdalmat, haragot, dühöt. A két vers szerelmük ellentmondásosságának, szélsőségességének két szélső pontja. Nyelvi és formai sajátosságok is összekötik a két verset.
Az Elbocsátó, szép üzenet egy kegyetlen, nagy leszámolás, amellyel Ady nemcsak az asszonyt tagadja meg, hanem az egész szerelmet is. Könyörtelenségét az magyarázza, hogy nagyon elhúzódott a szakítás, amit a költő így akart visszavonhatatlanná, véglegessé tenni, s Lédával is megértetni, hogy vége van. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!