Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. A koronavírus okozta gazdasági nehézségekre sok munkáltató első reakciója a munkavállalók fizetés nélküli szabadságolása volt. Ez mindkét fél számára előnyös lehet, hiszen a munkáltató nem veszíti el képzett munkaerejét, utóbbi pedig, amint lehet, újra munkába tud állni megszokott helyén. A fizetés nélküli szabadság azonban sok hátránnyal is jár, így alapos megfontolást igényel, érdemes-e élni vele. Fizetés nélküli szabadság igénybevétele a legtöbb esetben a munkavállaló kérelmére, indokoltan, például gyermeknevelés céljából történik. Arra is lehetőség van azonban, hogy a felek közös megállapodásukban döntsenek fizetés nélküli szabadságról. Amikor fizetés nélküli szabadságról beszélünk, el kell határolnunk az olyan fizetés nélküli szabadságot, amelyet a munkáltató a munkavállaló kérelmére köteles biztosítani, továbbá a felek megállapodásán alapuló fizetés nélküli szabadságot.
Sajnos azonban ez nem így van. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv. ) 29. § (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a Tbj. -ben meghatározott belföldi személyek részére a biztosítási jogviszonynak, illetve az alapul szolgáló jogosultsági feltételeknek a megszűnését követően még egy meghatározott ideig fennáll, ez az ún. passzív jogon való jogosultság. Így, ha az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság további 45 napig marad fenn. Ez a szabály azonban az Ebtv. 29. § (10) bekezdése alapján a biztosítás szünetelése esetén nem alkalmazható. Tehát amennyiben a biztosított olyan okból vesz igénybe fizetés nélküli szabadságot, amelyet a Tbj. §-a nem határoz meg kivételként (pl. GYED vagy GYES folyósítása, stb.
A boszorkányvádak – ugyanezért! – a gyengébbik nemben látták az ördög kedves szövetségesét. Ahogy egy korabeli tudományos munkából megtudhatjuk, a férfi természettől illatos, a " nő pedig bővelkedik az ürülékben, havibajának köszönhetően rossz szagot áraszt, mindent megront, s mindennek megsemmisíti erejét és természetes tulajdonságait. " A korabeli gondolkodás szerint az ördög a bujaság ura, a nő pedig az ő cinkosaként téríti le a férfit az üdvösség útjáról. Gondoljunk csak Éva anyánkra, aki az almával bűnbe vitte az első férfit. Mártélyman:: BOSZORKÁNYOK márpediglen nincsenek-. Azt tartották, hogy a boszorkányok közös rendezvényeken, az ún. boszorkányszombatok alkalmával hódolnak uruknak, a sátánnak, akit odaadásuk jeleként az alfelén csókolnak meg. A gondos korabeli jegyzőkönyveknek hála, azt is tudjuk, hogyan történtek ezek az orgiák: " Az elnöklő ördög eloltja a lámpást, és elkiáltja magát: Keveredjetek, keveredjetek! S amikor ezt meghallják, szeretkezni kezd férfi a nővel és férfi a férfival, apa a lányával, fiú az anyjával, fivér a húgával s az egyneműek egymással, tekintet nélkül a természet rendjére. "
Már Szent István is megengedőnek bizonyult velük szemben. Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a birák törvénye szerint az egyház eleibe és bizzák a papra, hogy bőjtöltesse és oktassa hitben; bőjtölés után pedig menjen haza. Ha másod izben találtatik azon vétekben, alázza meg magát ismét bőjtöléssel; annakutána a templom kulcsával keresztforma bélyeg süttetvén mellére, homlokára és a válla közzé, menjen haza. Ha pedig harmad izben, adják a birák kezébe. Szent László a lator asszonyokkal vette őket egy kalap alá: "A lator asszonyok és boszorkányok ugy lakoljanak, a mint a püspök jónak látja. Boszorkányok pedig nincsenek könyves kálmán. " Ehhez képest Kálmán negligálta az egész kérdést kijelentve, hogy strigák márpedig nem léteznek, ezért szóba se kerüljenek a magas törvényhozás szintjén. Nagy rettentő tilalom Egészen más viszont a helyzet a maleficákkal. Ők voltak a rontók, bűbájosok, jövendőmondók, varázslók, és korántsem úszták meg némi ideológiai átneveléssel. Szent István: "tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösőknek és bűbájosoknak: hogy senki bűbájjal vagy ördöngös tudománynyal egy embert is eszéből kiforgatni vagy elveszteni ne merjen".
Cneajna >! 2019. szeptember 22., 06:43 Várták mán a halálát reggel. Az anyja sírt a kapuba. Egy kódus ment azon a reggelen arra, oszt megkérdezte, hogy "Miért sir, tán nagy betege van? " Azt mondta, hogy van egy haldoklója, azt siratja. Engedilyt kirt a kódus, hogy felmehessen megnizni. A többi bentlevő mán egy talut tartott az orra alá, alig levegőzött. A kódus azt mondta, hogy ű meggyógyíti. Elküldött egy asszonyt, hogy kilenc fejfárul hozzon forgácsot, a másikot meg, hogy füvet szedjen, a harmadikot meg, hogy fődet hozzon a sirrul. Elkért az anyjátul egy olyan csuprot, amibe még tej nem vót sose. Ű kiment, megfejte a tehenet. Rátette a tejet a spórra, oszt amit hoztak az asszonyok, azt belerakta a tejbe. Belefőzte. Kért azután egy olyan kendőt, ami még fejen nem vót soha. Aztat elhasította kilenc fele. Rákötötte a végtagjaira, ahová ű gondolta, még a torkára is szorított egyet. Leült mellé az ágyra. A spórrul vette azt a forró folyadékot, oszt beöntötte a torkára. Boszorkányok pedig nincsenek. Akkor még nem mozdult meg semmije.
Az ilyen, ámulatba ejtő állítások azonban sokakban keltettek gyanakvást, és sok esetben csalással, eretnekséggel, sőt boszorkánysággal kezdték vádolni a szenteket. Így történhetett meg, hogy a 14. század legismertebb és legbefolyásosabb női vizionáriusainak, Szent Brigittának és Sziénai Szent Katalinnak több ízben is egyházi bíróság előtt kellett számot adniuk látomásaikról. A legismertebb azonban az orléans-i szűz, vagyis Jeanne d´Arc története, aki a százéves háború idején látomásaival győzelemre vezette a franciákat. A vereséget szenvedő angolok meggyőződéssel hirdették, hogy az egyszerű parasztlány látomásai az ördögtől valóak. A boszorkányság vádját nem sikerült ugyan rábizonyítani – máglyahalálra "csak" eretnekség miatt ítélték –, az utókor mégis sokáig boszorkányként emlegette. Boszorkányok pedig nincsenek ki mondta. S hogy miért találunk a boszorkánysággal gyanúsítottak közt jobbára nőket? A női természetet – érzékenysége okán – különösen nyitottnak tartották a természetfelettivel való kapcsolatra. (Ennek köszönhetően a női látnokokat tisztelettel övezték. )
Akkoriban ugyanis kétféle boszorkányt különböztetett meg a tudomány: a striga avagy seprűs boszorkány, aki a néphit szerint éjszakánként állati alakban járkál, alvók vérét issza, azoknak lidércnyomást, rossz álmokat okoz. Ünnepein seprűnyélre pattan és boszorkányszombatra repül, ahol társaival áldoz az ördögnek. A malefica pedig rontó, ártó női boszorkány vagy férfi boszorkánymester, aki jövendőmondással, rontással, varázslással foglalkozik, az ördög tudományát árulja. Magyarországon így "csupán" a malefica pereket engedélyezték. Körülbelül ezer boszorkányperről tudunk, ezeknek majdnem fele Szeged városában zajlott. Ennek emlékét őrzi mai napig nevében a Boszorkánysziget, ahol tizenkét boszorkányt, hat férfit és hat nőt égettek meg máglyán. Mária Terézia uralkodása hozott jelentős változásokat a boszorkányperek ügyében. Boszorkányok pedig nincsenek… | Beszélő. Az uralkodónő folyamatosan szigorította a perek ügymenetét, majd kvázi betiltotta azokat. Az utolsó magyarországi boszorkányper 1762-ben Nagybányán történt. Európában az utolsó boszorkányt a második világháború idején(! )
Fontos azonban, hogy a bűbájosok felett Magyarországon világi bíróság ítélkezett, és a boszorkányüldözés hazánkban kevésbé hatotta át a közgondolkodást, mint tőlünk nyugatra. Hiányoztak az inkvizíciós bíróságok, a boszorkányság nem számított kivételes bűnnek, és nem alkalmazták a VIII. Ince pápa bullájából készült útmutatást a boszorkányok bűneinek felismeréséről, büntetéséről. Nálunk enyhébb büntetésre számíthattak, nem voltak jellemzőek a boszorkányégetések sem. Vagyis a magyar jogban és társadalomban valahol ott élt: boszorkányok márpedig vannak, de nem úgy… Ma is sokan hisznek a rontás, kötés, átok erejében, a neten pillanatok alatt számos boszorkánymestert is találunk, akik igény esetén szolgálatunkra állnak. Boszorkányok tehát vannak, hiába jelentette ki a tudós Kálmán király már a XII. század elején: "De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat". Vagyis: "A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen". Ám ugyanebben a törvénykönyvben picivel odébb: "A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe".