A mi Kodályunk (2019) 4 of 4 Devich Gergely and Ránki Fülöp in A mi Kodályunk (2019) People Devich Gergely, Ránki Fülöp Titles A mi Kodályunk
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, Muhi András (Testről és lélekről, Csak a szél) és Ferenczy Gábor (Virágvölgy, X – A rendszerből törölve) produceri keze alatt elkészült film március 11-én premier előtti vetítésen és közönségtalálkozón debütál az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Március 12-től kezdve országszerte számos további helyszínen, többek között Kecskeméten, Kodály szülővárosában is bemutatják, a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Ekkor lépett ki első ízben a nagy nyilvánosság elé, mint komoly zeneszerző, amivel végleg elengedte útkereső fiatalságát és az útjára rálépett felnőtt alkotóvá vált. A két fiatal zenész, a 24 éves zongorista, Ránki Fülöp és a 21 éves csellóművész, Devich Gergely – barátaik, a Kruppa Kvartett közreműködésével – ezt az eseményt idézték meg egy koncert erejéig. A mi Kodályunk (2019). A film az ide vezető utat meséli el, melynek során nemcsak a próbákon, illetve élesben zenélve látjuk a két fiatalt, hanem azt is, ahogy végigkövetik Kodály gyermek- és fiatal korának legfontosabb helyszíneit. Elutaznak többek között Galántára, majd Nagyszombatra, ahol Kodály gyerekeskedett, felkeresik a Zoborvidéket, ahová első gyűjtőútjai vezettek, végül a budapesti egyetemi évek következnek, melynek betetőzése volt az 1910-es koncert. Ránki Fülöp és Devich Gergely ránézésre két tipikus fiatal, akik simán állhatnának mellettünk a pultnál bármelyik romkocsmában. Csak ők nem jogásznak vagy közgazdásznak tanulnak, hanem komolyzenésznek.
A Budapestet érintő rész középpontjába Kodály egyetemi évei és a korszak legfontosabb kompozíciói kerültek, valamint az említett 1910-es szerzői est, amelynek az Erzsébet körúti Royal Szálló hangversenyterme adott otthont. Fiatalság, bolondság, tehetség – megnéztük A mi Kodályunk című ismeretterjesztő dokumentumfilmet. A szokatlan formanyelvű, zenei betétekkel gazdagon átszőtt alkotásban a hagyományos ismeretterjesztő filmektől eltérően minden információ a főszereplők, Ránki Fülöp és Devich Gergely párbeszédeiből derül ki. Azt vettem észre, hogy ezek a fiatalok, amikor épp nem forog a kamera, hihetetlen módon gondolkodnak a zenéről, és ez egészen lenyűgözött. Ebből fakadt az ötlet, hogy kellene egy olyan filmet készíteni, ami nem puszta narráció és interjú, hanem a fiatalok eszmecseréjéből informálódik a néző – avat be Petrovics Eszter a rendezői koncepcióba. A filmben Kodály írásai belső monológként hangzanak el Kaszás Gergő színművész előadásában, emellett archív rádiós anyagok felhasználásával megszólalnak pályatársak és tanítványok is, többek között Ferencsik János, Vikár László, Doráti Antal, Molnár Antal és Szokolay Sándor.
Előbbi szemüveges, kicsit joviális, mosolygós alak, utóbbi vékonydongájú, inas srác, aki ha épp nem zenél, mindig a hátán hordja a hangszerét, szinte eltűnik a csellótok alatt. Bár eleinte még picit mesterkéltnek tűnik, ahogy Kodályról kezdenek beszélgetni a vonaton, de ez a mellékzönge aztán hamar szertefoszlik, mert a fiúk a saját korosztályuk nyelvén beszélnek, és hallhatóan nem megírt szöveget mondanak fel, hanem a saját szavaikat. Amikor valami közös felismerésük támad a nagy előd kapcsán, úgy kuncognak ezen össze, mint egy buliban egy belsős poénon. Kis túlzással olyan, mintha egy épp nem jelenlévő, közös haverjukról sztorizgatnának, nem pedig az egyik legnagyobb zeneszerzőnkről. Ez a könnyedség és közvetlenség teszi ellenállhatatlanul vonzóvá intellektuális nyomozásukat, végeredményben magát a filmet. A filmben Kodály írásai belső monológként hangzanak el Kaszás Gergő színművész értő és élvezetes előadásában, emellett archív rádiós anyagok felhasználásával megszólalnak Kodály pályatársai és tanítványai is, többek között Ferencsik János, Vikár László, Doráti Antal, Molnár Antal és Szokolay Sándor.
Kodály Zoltán gyermekkorát és fiatalkorát dolgozza fel, az 1910-es szerzői estet állítva középpontba. A főszereplők nemcsak megszólaltatják Kodály darabjait, de a Kodály fiatal éveihez köthető helyszíneken barangolva izgalmas gondolatokat is megosztanak egymással és a nézőkkel a zeneszerző életéről és műveiről. Két fiatal muzsikus, Devich Gergely csellóművész és Ránki Fülöp zongoraművész szemszögéből és egy száz éve elhangzott koncert apropóján ismerhetjük meg a 20. század egyik legjelentősebb muzsikusának egy kevéssé ismert arcát. Magyar dokumentumfilm, 2019 A műsorszám megtekintése 6 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Feliratozva a teletext 333. oldalán. Forgatókönyvíró: Petrovics Eszter Vezető operatőr: Sibalin György Operatőr: Lovasi Zoltán Rendezte: Petrovics Eszter
Bianka (24) Csodák márpedig vannak. Ha a Camino az álmod, ne add fel. Közel a 70-hez még merek nagyot álmodni. Tudom, sikerülni fog. Az ilyen írások adnak erőt. Zsuzsanna (69) Egy hús-vér ember őszinte gondolatai az életről, amely minden napja lehet épp úgy egy utazás, mint egy zarándokút. Imre (61) Dolgozik bennem. Napközben eszembe jutnak belőle mondatok és idézem őket. Meghallok egy spanyol szót és felkapom a fejem. Vágyom útra kelni általa, általad és nem a cél miatt, hanem az út miatt. Kriszti (41) Ha szükséged van egy kis elvonulásra akkor ez pont Neked való könyv. Az író zaklatott lelkének az út során történő megnyugvása egy pici részt adhat a saját lelkednek is. Csilla (35) Nincsenek benne sablonszövegek, erőltetett életbölcsességek, nagyon természetes és kedves stílusa. Ugyanakkor az író elgondolkodtatja és megérinti az olvasó lelkét, de nem erőszakolja rá a saját gondolatait. Kati (32) Nóra hihetetlenül lendületes stílusban mutaja be, mondja el az Út adta élményeket. És mindezt úgy, hogy közben végig úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk vele és mi is átéljük a mindennapjait, a változásait, örömeit, fájdalmait.
Fontos észrevenni, hogy nemcsak traumákat, hanem értékeket, erőforrásokat és hitet is örököltünk. Számos olyan eszközt kaptunk, amivel átugorhatjuk az akadályokat, legyőzhetjük a sárkányokat és eltakaríthatjuk a romokat. A családi történetek tanulmányozása abban is vsegít, hogy csokorba gyűjtsük az erőt adó családi jelmondatokat és a fejlődést elősegítő mintákat. A film egyik legerőteljesebb üzenete, hogy ne a traumákban merüljünk el, hanem próbáljuk meg azokat a kincseket kamatoztatni, amit az őseinktől örököltünk: "Az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet, és ha megteszi, emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám, és az apám apja, és én vagyok az anyám, és az anyám anyja. És bár talán könnyű elmerülni a tragédiában, ami formál minket, és természetes, hogy azokra a pillanatokra összpontosítunk, amik térdre kényszerítenek minket, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit továbbvisszük a történetet, és tovább tudunk menni: ott lesz a szeretet. Ha tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet. "
Aztán a szufla a legvégére elfogy, illetve hát nem is a szufla, sokkal inkább a bátorság, így a lezárás hagy egy kis utóízt a szánkban. No nem keserűt, inkább túlságosan édeset, ha értitek hogy értem. A történetbe a fent vázoltaknál jobban nem mennék bele. Emberi sorsok, szerelmek, gyermekek, az élet. Ennyi és nem több – de Fogelman már bizonyította, hogy ennél többre nincs is szükség, és teljesen igaza van. Szóval… hát ez az élet maga, mi mást is mondhatnék. Ez egy remek film – ha magával ragad. Viszont ha zavar az, ha egy picit manipulálni próbálnak és előre eltervezetten játszanak az érzelmeiddel (tegyék azt bármilyen profi módon is), akkor lehet, hogy ez nem a te filmed. Én azt mondom, hogy mindenképpen adj neki egy esélyt. Ha szereted a Rólunk szól-t, akkor különösképp, jó eséllyel ez a te filmed lesz. [fb_button]