Az ember ugye csak akkor hozza fel minden beszélgetésben, hogy az ő neve Béla, ha közben titokban nem bizonytalan, hogy esetleg mégis Lajosnak hívják. A témát mostanra azonban olyan sűrűre habosították a habosítóemberek, hogy ugyanúgy lehetetlen megkerülni, mint a kérdést, hogy örülök-e Gyurta Dániel sikerének. 10 MÁTRAI ERIK Zászló 2012 videóinstalláció, 02:46 Galéria: Mi a magyar? - Műcsarnok (Fotó: Földes András / Index) Vége a Szőcs-korszaknak A Műcsarnok új kiállításáról, a Mi a magyar? -ról tehát az augusztusi délutánban sokkal adekvátabb városligeti kerthelyiség sem térített el. Ha létezik ugyanis eszköz, amivel le lehet ülepíteni ezt a nemzeti habfürdőt, az a kritikára építkező kortárs képzőművészet. Kíváncsi voltam arra is, hogy a kiállítás folytatja-e a rendszerváltás utáni kultúrpolitika legszomorúbb fejezetét, az aczéli időket idéző Szőcs-korszakot, amelyben a nemrég menesztett kulturális államtitkár többek közt a sehol nem jegyzett galériás barátainak magyarkodó giccseit tette hivatalos állami képzőművészetté.
Például részt vettek műholdak alkatrészeinek kifejlesztésében, ami ugyan önmagában is megállja a helyét, de mégiscsak egy nagyobb rendszer részeként készültek el, az hívta ezeket életre. De itt említhetjük meg a nagyobb gyártóknak (Ford, Mercedes-Benz, Kia, Volkswagen) autókat tervező ipari formatervezőket is. Fotó: Millenáris Park A Millenáris B épületében megtalálható Álmok Álmodói 20 elnevezésű kiállítás címében lévő szám egy másik kiállításra utal. Az pont 20 évvel ezelőtt volt látható, a témája pedig ugyanez volt. Az idei annak a folytatása, csak persze alaposan kibővítve, látványosabb és modernebb kiadásban, nem beszélve az interaktivitásról, ami végigkíséri a látogatókat a kimerítő, de végig nagyon érdekes, informatív és izgalmas tárlaton. Ha mindent megnézünk és elolvasunk, akkor akár 4 és fél órába is beletelik, mire a kiállítás minden zugát bejárjuk, de nem kell megijedni: egyfelől nem érezzük az idő múlását, másfelől pedig a kiállítás színvonalához mérhető pihenőhelyek is várnak minket útközben.
A magyar esetben ez az én szám, az önöké. mindazoké, akik beszélnek vele. Viccelhetnék: Állítsátok meg Artúró Rudit. Robbantózsinórral befont demizsonok békemenete igyekszik az ajtó felé, ami fölött, a kiállítás emblémája gyanánt Baktay Patrícia Előre magyarok című munkája látható. Két trikolorgyolcs múmia abból az időből, mikor Egyiptom is magyar volt. Lesz, ha a világ esze, celebesze, ki több tárlóból több példányban tekint ránk, így és ennyire tudja, hogy merre van előre egy kétkulacsos hintalovon. Látjuk, mire jó egy stratégiai barát. E műtárgynépiegyüttes, vörösváryákos (melléknév, mint pl. varázsos) rendezmű hozzám igen közel áll. Mikor múlt pénteken egy álló napig itt lógtam Kinga és Ákos nyakán, próbáltam megjegyezni e vibráló, pukkadozóan komoly gazdagságot, persze nem sikerült, maradt az összbenyomás, de hát a magyar a részletekben lakik, ahogy a nem magyar is. Akik nem mi vagyunk. Sőt vogymuk, bizonyos fokig görbe tükörben, bár lehet, hogy csak a konstelláció görbít s alakít ebben az elvarázsolt kastélyban.
Persze így is, úgy is, virtus, szalámi, betegség, tenger, átok, a felsorolás meghaladja határainkat tengertől rögös túróig. Vagyok olyan szerencsés, hogy anyanyelvem az anyagom is, nekem a nyelv jelenti a kézzelfogható magyarságot. Egyébként azon, hogy magyar vagyok-e, pláne, hogy mennyire, ritkán gondolkodom, nincs identitászavarom, identitásom az anyanyelvem, azokkal akinek ez kevés, a magyarságteljesítményem, nem tudok mit kezdeni, azok se velem, noha mimagyarok vagyunk, mely utóbbin nem akarok, nem tudnék -- mért is kéne változtatnom? És bizony hazafi is vagyok, még ha érzem is a számban minden kimondáskor a szóra kent szutykot, gánypasztát, de nem kell félni, a nyelv önmozgása, tisztulása roppant méretű, túléli a kis diktatúrákat, még az orwelli újbeszélt is, de hol vagyunk még mi ettől, magyarok? Tényleg, hol? Tessünk majd elmélázni a pirosfehérzöld almacsutka előtt. Kosztolányi szerint a nyelv nem vasárnapi üvegvitrin, nem múzeumi tarló, hanem inkább színházi kelléktár és zegzugos fiók, S ez erre a tárgynyelvre is igaz, amit Vörösváry Ákos használ, most is és régebben is, amennyire megítélhetem, nála nem a látványból lesz múzeum, hanem a múzeumból látvány, persze ehhez varázslatos tárgyak birtokosának kell lenni, s méginkább ama tehetség birtokában, hogy valaki meglássa a tárgyakban a kiállíthatási potenciált.
Az igazi atombomba szintű telitalálat azonban a Csodaszarvas. Ez egyszerűen leviszi az ember fejét. A látogatók a lehető legelképesztőbb kábulatba esnek ezt a rajzfilmet nézve, csak állnak, és bámulnak, többször is csekkolják a feliratot, hogy ez most mi, egyszerűen nem hiszik el – annyira szürreális. Ráadásul ez a mű egy valódi ready made, attól vált művé, hogy kiállították, azaz, a kurátor, Gulyás Gábor alkotóvá lépett elő. Ez a kis rajzfilm önmagában telibe találja a fideszes kultúrérát, az ember tényleg csak néz. Totális szürreál döbbenet. Az amerikai rénszarvasokra emlékeztető állattal kapcsolatban tényleg már csak az hiányzott, hogy a mikulás bácsi szánkóját keresztülvonszolja az égbolton. )) Gulyás Gábor / Jankovics Marcell: Csodaszarvas Aztán itt egy szoba, tele magyar idézetekkel, köztük a himnusz (vagy a szózat? ), igen, egy szoba, amelyben szövegek vannak kiállítva, olvasásra szánva. Minden látogatót sajnálunk, aki itt spontán leállt olvasgatni. Egy szoba, telenyomva, telenyomtatva szövegekkel – enyhén szólva is didaktikus, ráadásul … deja vu – a Bizottság kiállítás szöveg-kiállításos szobája jut az eszünkbe, ami ráadásul térben is kb.
Nincs tükör görbételen, ha a ferde orrú valóság belenéz, s mindig ferde az orra, ezért valóság. Gogol egy nagy orosz író. E felkavaró és szórakoztató kiállítás sok mindenről szól, kinek többről, kinek kevesebbről, számomra a fékeveszett látványmagyarkodás emlékműve és kritikája, érvényessége kurzusok felett és alatt áll. A néplélek gerjedt és szított nagy érzései nélkül nem volna giccs, s giccs nélkül nem nagyon volna néplélek. A kollekció azt tárgyazza, hogy a trikolor, a nemzeti szimbólumok használata hogy buzog túl, a helyes hogy lesz röhejessé, hogy naivitás és számítás hogy járják át egymást, trendi a lelke mindennek, s hogy szorul az egész toposz hablatyba újrégi giccsbe. Mindez kihívja a blaszfémiát, ennyi lajbizmus, nemzettúladagolás után a szelídségbe vegyül jó adag vitriol. S persze szeretet e túlélt tárgyak iránt, akik nem tehetnek használóikról, le is váltak róluk, mi-tárgyból mű-tárggyá aszamblazsírozódtak. Tájunk nemcsak térkép s nemcsak fölébünk szállunk, hanem alábunk. Nincs hálásabb tárgy, mint mikor egy nép magáról beszél, békétlenkedik, tespedve önmarcangol, mikor szidja vagy ajnározza magát, tépi tépő balsorsát, funda kávé kamanduka.
A sorozatban emellett feltűnnek egyes szereplők énekei valamint a Kengyelfutó Gyalogkakukk és a Prérifarkas animációs küzdelme is.
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
A Boomerangon megtalálod kedvenc rajzfilmjeid, videóid és ingyenes játékaid. Játssz online játékokat kedvenc Boomerang rajzfilmfiguráiddal, például Scooby-Doo-val, Tommal és Jerryvel. Ujabb bolondos dallamok online. Nézz klipeket kedvenc tévéműsoraidból, például a Frédi és Béniből vagy A Rózsaszín Párduc és barátaiból! Az oldal használatával elfogadod a felhasználási feltételeket. Boomerang™ és © 2022 Turner Broadcasting System Europe Limited. Minden jog fenntartva.