Gesztelyi Nagy Zsuzsa 2000 augusztusának első napjaiban a tihanyi művésztelepen érezte meg először a napfény színeinek azt a különleges minőségét, aminek látása valakit valódi, a szó eredeti értelmében vett festővé avat. Mert a sötét és világos közti ellentétet minden ember érzékeli. A fény színeinek sajátos minőségét azonban már csak kevesen látják… Aki a fény és árnyék, vagyis a sötét és világos szín érzékelését meghaladóan a fény színeit is látó festővé válik, azt nevezhetjük igazi festőnek. Műveiben a fény cselekvővé válik, mozog, a képeiben való elmélyülés megmozgatja érzelmeinket, gondolatainkat, áthatja lényünket". (Kovács Attila) Zsuzsa a budapesti Képző – és Iparművészeti Szakközépiskolában szerzett érettségije után 1990 és 1996 között Berlinben élt. 26 évesen hazaköltözve először a Hajógyári Sziget művészeti iskolájába járt, ahol Baksai József volt a mestere. Következett a Magyar Képzőművészeti Egyetem, ahol előbb festő szakon, majd művésztanár-szakon diplomázott. 2003-ban Barcsay-díjat, 2004-ben KOGART Díjat, 2014-ben Pro Urbe Erzsébetváros Díjat kapott, 2006., 2009., 2016., 2017., 2019. és 2021-ben NKA Alkotói támogatásban részesült.
A fantáziának ez nem szabott határokat – kitűnő példa erre a festőművész Gesztelyi Nagy Zsuzsa, akinek több sorozatát is a debreceni Ibolya utcában töltött gyerekkora során megismert óriások inspirálták. A sokszor otthonosnak és mégis távolinak ható, sőt, az emberábrázolások hiánya miatt határtalan magányt árasztó képeken balkonok, játékos színekbe burkolózó padlóburkolatok, illetve szürreális részletek váltják egymást, a fények és árnyékok közt pedig saját magunkat is felismerhetjük. Galéria Gesztelyi-Nagy Zsuzsa Amor Aeternus Színtől duzzadó festmények mutatják be a magyar városok panelrengetegeit Amor Aeternus (részlet) Alkonyi ég Ifjúmunkás utca 79. BalkonIKON Aranykor (Belső Balkon) Belső Balkon 16. Belső Balkon 27. Belső Balkon 28. Belső Balkon 29. Sor (Belső Balkon) A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1989-es elvégzése után hat évet Berlinben, építészek mellett töltött, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festővé és művésztanárrá vált Gesztelyi Nagy az elmúlt két évtizedben számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatta be a műveit, Budapesttől Olaszországon át az Egyesült Államokig.
Interjú Gesztelyi Nagy Zsuzsa alkotóval Már csak ezen a héten láthatóak Gesztelyi Nagy Zsuzsa panel-képei a Bényi Galériában. A tárlat záróeseményén, március 23-án 17:30-kor alkotói tárlatvezetésen lehet megismerni a művésznőt – és kiállítótársát. Minél több alkalommal időzünk el a debreceni panelek és házgyári erkélyek megfestett képei mellett, annál erőteljesebben érezzük azt, hogy Gesztelyi valami egészen más érzékkel, érzettel nyúlt a témához. Erről a transzcendens, debreceni élményről mesélt. Mióta tudod, hogy festő leszel? A családi legendárium szerint, ahogy fel tudtam húzni magam a járókában, körülbelül 8 hónaposan, és elértem a falat, a kezembe nyomott répával kezdtem rajzolni a falra. Így aztán ez valami nagyon mély, velem született dolog. Öt éves koromban már egy rajz-sorozaton dolgoztam, aminek a címe: Rajzművész leszek. Az első kép Michelangelo-t ábrázolja, amint "kifest egy nagy házat". A rajz alapját Anyukám története adta, miszerint "a világ legnagyobb művésze egyszer régen kifestett egy nagy házat" – a mai napig emlékszem, mennyire megragadott.
Ez az örökké jelenlévő, megállt pillanat, mely annyira őszinte volt akkor. Egy voltam a házakkal, amelyek olyan nagynak, biztonságosnak, erősnek, magasnak és stabilnak tűntek. Számomra szépnek és öröknek számított az egész: az utcák, az arany napsütés, a mérhetetlen csend, ami által sokkal erősebb volt a világ körülöttem. Annyira gyönyörű volt, és annyira otthon éreztem magam a csodavilágban, mely érzést szavakkal nem lehet elmondani- minden a helyén volt. Így utólag azt érzem, hogy részese voltam egy igazi csodának. Hol a metszéspontja a panel balkonnak és az univerzumot átszelő utazásnak, amit több alkotásod is sugall? Ahogy említettem, a teljességet éltem meg gyerekként, és ennek az élménynek az "ikonjait" festem a mai napig. A másik törekvésem az új, képi törvényszerűségek megkeresése: a Belső balkon című sorozat esetében az átlóval foglalkozom sokat. A képeim – vagyis a rajta szereplő dolgok – nem a világ részletei, hanem a világ újra alkotása, és a saját világom megalkotása: a számomra fontos elemek új, önálló képi egységbe történő rendezése, egy élmény teljességének megalkotása.
Nyitvatartás Nyitvatartásunk Július 1-18-ig zárva vagyunk. Hétfő: Zárva Kedd: 10:00 - 16:00 Szerda: 15:00 - 18:00 Csütörtök 10:00 - 16:00 Péntek: 14:00 - 18:00 Szombat - Vasárnap: Zárva Ünnepnapokon: Zárva Elérhetőség Budapest V. kerület Magyar u. 44. + 36 30 475 9480 + 36 1 324 3855
Hajdu Szabolcs, a Fehér tenyér és a Bibliothéque Pascal rendezője úgy kecmergett ki a zombiállapotból, hogy a saját lakásában, saját gyerekeivel, semmi pénzből forgatott húsba vágó kamarafilmet egy család egy napjáról, amiben kicsiben benne van a magyar... október 01. 15:06 Nem az a jó házasság, ahol nincs veszekedés Hajdu Szabolcs önerőből forgatott, extra kis költségvetésű filmje, az Ernelláék Farkaséknál már teljesítette a küldetését: díjakat nyert, új forgalmazási módszert fejlesztett, és erőt adott a kívülállóknak, lázadóknak és függetleneknek, hogy érdemes partizánharcot folytatni. De nemcsak a filmesekre ragadhat valami abból a lelkesedésből és hitből,... Török-Illyés Orsolya is döbbenetes zaklatásáról vall | 24.hu. szeptember 30. 14:24 Ilyen aranyosan sem ajánlottak még filmet Nagyon szimpatikusan népszerűsítik az Ernelláék Farkaséknál című új magyar filmet. Hajdu Szabolcs rendező és családja a saját lakásukban is szerveztek vetítéseket (abban a lakásban, ahol a filmet forgatták), illetve betoppantak mások otthonába, akik jelentkeztek, hogy levetítenék a filmet.
Az elv mikor esett le? Az, hogy miért nem mehetett el, hogy azért, mert diktatúra van, és nem kell, hogy az ember statiszta legyen a diktatúrában, és egyáltalán, mit érzett a diktatúrából, kérdezi erre Alinda. – Éreztem nyilván a szegénységet, az éhséget... – Effektíve az éhséget? – Persze, hát... – De miért persze? Én nem tudtam, hogy ez nálad egy valódi élmény, hogy éhes vagy. – De nagyon is. Tényleg az volt, hogy kis cetlikre adták a kenyeret, ami nagyon rossz volt, dohos. A besúgó. Szóval ehetetlen volt. Amit meg faluról hoztak, például tejfölt, azt hetente egyszer, és anyám nagyon dühös volt, ha mi azt felzabáltuk, mert annak egy hétig ki kellett tartania. Meg porcióra volt az olaj, egy hónapra egy személynek fél liter. (…) Szóval ki voltunk éhezve. Emlékszem, ha kaptunk Magyarországról egy fél kiló fehér kenyeret, hát előttem van, ahogy csipegetve eszegetjük. (…) – Mikor esett le, hogy ez egy diktatúra, amihez nem engedett anyukád asszisztálni? – Nekem csak '89-ben. Akkor nagyon fura volt, hogy [anya] hirtelen beszél erről, és elmondott egy csomó mindent visszamenőleg is.
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, 1999 Magyar Filmkritikusok Díja, Legjobb színésznő, 2010 2009 - Bibliotheque Pascal 2007 - Off Hollywood 2005 - Oldalbordák 2003 - Tarka képzelet 2003 - Tamara 2002 - Szent István napja 2001 - Macerás ügyek 1999 - Kicsimarapagoda
Antje Schiffers német képzőművésszel, Erdődi Katalin osztrák és magyar vonalon is dolgozó kurátorral és Kőrösi Máté dokumentumfilmessel csináltuk közösen. Nagyon felszabadító volt az a kollaboratív munkamódszer, ahogy kiegészítettük egymást, más-más területről érkezve, mégis teljesen demokratikus működésben. És persze a helyiek hozzájárulása ugyanolyan erős tényező volt. Ez Magyarország peremvidéke, földművelők, dinnyetermesztők, idénymunkások voltak a szereplőink és alkotótársaink, és egy olyan falu, ami éppen kihalóban van, hiszen a fiatalok nem érzik a lehetőséget az ottmaradásban. "Ha találkozunk, ugyanott folytatjuk" – Dragomán György író és Török-Illyés Orsolya színművész | Nők Lapja. A projekt utolsó szakaszában tartottunk egy falugyűlésszerű beszélgetést, ahol többek között felmerült a kérdés, kit mi tenne boldoggá, mire vágyna, hogy jobban érezze ott magát. Volt ott egy kisfiú, talán 9-10 éves lehetett, anyukája és nagymamája is közmunkásként dolgozik a faluban. Elkérte a mikrofont, és azt mondta, hogy neki önbizalomra lenne szüksége. Gyönyörűen megfogalmazta az egésznek a lényegét.
Mennyire látod a fiatalkori magad benne, mennyire próbálod tudatosan segíteni, hogy neki könnyebb legyen rátalálni a saját hangjára a színház világában, úgy, hogy az édesanyja színész? Egyre inkább úgy látom, hogy nehezen könnyíthető ez az út szülőként, neki kell végigjárni, megtapasztalni mindent. 17 éves, és nagyon sokszor, mikor a saját problémáiról beszél, akkor azt mondanám, hogy tudom, ezen én is keresztülmentem. De közben meg azt érzem, hogy az ilyenfajta tanács vagy megerősítés sokszor kontraproduktív. Mert ebben az időszakban mindent szeretnél, csak nem azt az utat járni, amit a szüleid, hiszen a kudarcaikat is látod. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartom fontosnak elmesélni a saját tapasztalataimat, mert nekem, úgy érzem, ez anyámmal kimaradt. Gina Fotó: Radnóti Színház/Dömölky Dániel Rajtad keresztül kapja a színházi szerepeit? Nem, egyáltalán nem. Saját szakmai élete, sőt saját projektjei is vannak. Az ő generációjának nagy előnye, kvalitása, hogy nem csak egy területen képzelik el az életüket.
Mint ahogy azt is kéjesen fájdalmas volt megtapasztalni, hogy a személyes eltávolodás akár inspiráló is tud lenni a közös munkában. Nagyon örülök, hogy remélhetőleg film is készül mindháromból, de mivel úgy érzem, hogy már nem közösen gondolkodunk ezekről a témákról, a személyes utamat már nem szolgálja. Ezért mondtam le a közös munkát, annak ellenére, hogy korábban megígértem, hogy leforgatom a két hátralevő részt. Ezek a történetek nélkülem is működnek, sőt általánosabbá is válhatnak, és azt is megnyugtató volt hallani, hogy a lányom számára például érzelmileg elviselhetőbb volt új szereposztásban végignézni az előadásokat. Hajdu Lujza és Török-Illyés Orsolya Forrás: Jurányi-ház Nemrég részt vettél egy projektben, amelyben a szereped jóval túlmutat a színészmesterségen. A békési dinnyetermelő térség (Nagykamarás, Medgyesegyháza) lakosaival hoztatok létre egy kollaboratív színházi előadást, amit a szegedi THEALTER fesztivál keretében mutattatok be. Mesélnél erről? Nagyon szerettem ezt a projektet.
június 21., 22:28 (CEST) [ válasz] Nem. Én csak azt bátorkodtam mondani, hogy eddig mintha nem így bántunk volna a forrásokkal. Bár az szerintem is túlzás, amilyen szigorú néhány szerkesztő olvtárs ebben a tekintetben. És hogy néhány héttel azután, hogy megjelent Herner igazgató úr módosítása, rákerestem a neten a török-illyés "1977. május 11" keresőszövegre, és nem volt egy szál találat sem. De már az előbb is mondtam, hogy akkor jó. – ZorróAszter vita 2016. június 23., 15:06 (CEST) [ válasz] Na most már biztos, hogy május 11-én született, mert ma köszöntötték fel a Facebookon születésnapja alkalmából. Apród vita 2017. május 11., 21:23 (CEST) [ válasz] Mivel felvetődhet, hogy a Facebook mennyire fogadható el forrásnak születési-halálozási adatoknál, emiatt említem, hogy pl. amikor Csordás Ilona meghalt, nem volt tiltakozás az ellen, hogy jegyzetben (! ) odaírtam, hogy Az elhunyt személy Facebook-oldalán május 16-án ünnepelték a születésnapját, ebből lehet tudni, melyik napon született, a Facebook-oldal búcsúztató szövegében pedig 53 évesként szerepel, innen lehet tudni, hány évesen halt meg - ellentétben a sajtó közlésével, amely 50-51 évesnek írta.. És szerköfben meg is indokoltam akkor, miért: Mivel a "Mi számít megbízható forrásnak? "