Menü A film Képek Naptár 2022. Július H K S C P S V 27 28 29 30 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 01 02 03 04 05 06 Hírek Következő 10 cikk Előző 10 cikk Felhívás mindenkinek Dia 2006. 03. 03. 11:44 klikk ide Új képek a Galériában 2006. 02. 27. 20:28 katt ide Jelentkezés 2006. 01. 23. 21:19 Harry Potter és a Főnix Rendje magyar változatban 2006. 22. 21:21 Idő Extrák Ajánlott oldalak Chat
Harry Potter és a Tűz Serlege Szerző J. K. Rowling Eredeti cím Harry Potter and the Goblet of Fire Ország Egyesült Királyság Nyelv angol Műfaj fantasy Sorozat Harry Potter Előző Harry Potter és az azkabani fogoly Következő Harry Potter és a Főnix Rendje Kapcsolódó film Harry Potter és a Tűz Serlege (film) Díjak Hugo-díj a legjobb regénynek (Amerikai istenek, 2001, A Deepness in the Sky) Kiadás Kiadó Bloomsbury Publishing Raincoast Books Kiadás dátuma 2000. július 8. Magyar kiadó Animus Magyar kiadás dátuma 2000 Fordító Tóth Tamás Boldizsár Oldalak száma 636 678 ISBN ISBN 963-9307-05-X A Harry Potter és a Tűz Serlege a Harry Potter -sorozat negyedik kötete (eredeti címe: Harry Potter and the Goblet of Fire). Angolul és magyarul egyaránt 2000 -ben jelent meg (magyar kiadása: ISBN 963-9307-05-X). A sorozat második leghosszabb kötete: 678 oldalas. Tartalom [ szerkesztés] Harryre – aki a negyedik évét kezdené a Roxfortban – minden éjszaka ugyanaz az álom tör rá: egy elhagyatott szobában Voldemort nagyúr, Féregfark, egy ismeretlen személy és egy Nagini nevű kígyó megölnek valakit, a nagyúr pedig küldetést ad a harmadik személynek, ami Potterrel kapcsolatos.
A haláleset miatt Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter meglátogatja Dumbledore-t. Amíg beszélgetnek, Harry egyedül marad az igazgató irodájában, majd a merengőbe nézve a múltba utazik vissza, Igor Karkarov halálfaló tárgyalására. Az eseményt átélve Harry megtudja, hogy Piton régen halálfaló volt, és hogy Karkarov a börtön megúszásáért halálfalókat adott ki a minisztériumnak, emellett hogy Barty Kupor saját fiát ítélte el mert megkínozta halálfalókal Nevill szüleit. A jelenbe visszatérve Harry elmondja Dumbledore-nak, hogy ifjabb Barty Kupor az a bizonyos harmadik személy az álmaiban, Voldemort és Féregfark mellett. Az igazgatói székből való távozás után Perselus Piton megállítja Harryt, és ismeretlen okból megfenyegeti: ha még egyszer lopni próbál a főzeteiből, megjárja. Eljön az utolsó próba ideje is: a négy versenyzőnek meg kell találnia egy labirintusban a Trimágus Kupát. Aki ezt először megteszi, az nyer. A versenyből azonban Fleur és Krum kiesik, Harry és Cedric (közös megállapodásként) pedig egyszerre érinti meg a serleget.
A Game Channel a gaming élet híreiről, a videójátékokról, fejlesztésekről és egyéb érdekességekről számol be Neked. Az Xbox One, a PS4, a Switch és a PC mellett a Vita, a 3DS, a lastgen és mobil hírek is helyet kapnak. Ezen kívül folyamatosan játékteszteket, exkluzív anyagokat, mozifilm kritikákat találsz nálunk!
Frentis testvér ezzel szemben mást sem szeretne, csak szabadulni börtönéből – ám amikor látszólag véget ér rabszolgasága, ráébred, hogy sokkal rosszabb helyzetbe keveredett, mint bármikor korábban… Bár látszólag egyszerű halandók, mégis ők négyen fogják befolyásolni az Egységes Királyság sorsát – az ellenség ugyanis olyan hatalmas, hogy az egész világot uralni akarja. Vajon képesek lesznek dacolni vele? Talán a válasz keveseket fog meglepni, az oda vezető út azonban annál izgalmasabb. Anthony Ryan ugyanis nem a rövid történetek híve: mások négy-ötkötetes sorozatokat írnak annyi betűből, ami a Hollóárnyék-trilógia első két részében szerepel (és akkor még hol van a trilógia befejezése! ), vagyis véres eseményből, csatából, intrikából, párviadalból, továbbá halálból, túlélésből és veszedelemből nincs hiány, ráadásul a második rész mintha a maximumra pörgetné az akció-faktort. Nagyon furcsa összehasonlítani az első kötettel: míg A vér éneke sokkal inkább a karakterekre (pontosabban Vaelinre) koncentrált, a harcok közötti intrikák, szereplők közti interakciók kerültek előtérbe (igazi fejlődésregény volt), addig A várúr teljesen máshova helyezi a fókuszt.
Úgyhogy bár élveztem ezt a 700 oldalt, közben kicsit bennem van, hogy mit vesztettünk (vagy legalábbis, hogy mi változott) az első részhez képest. Ezek után pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy merre indul tovább Anthony Ryan. Miután már annyi érdekes szereplőt ismertünk meg, kétlem, hogy visszatérne az első rész nyugodt, magával ragadó, egynézőpontos stílusához – viszont közben abban is reménykedek, hogy a harmadik részre megint valami újat mutat az amerikai szerző. Hiszem, hogy képes még tovább variálni az "epikus fantasy" fogalmát, képes újfent egy olyan koncepciót váltani, amire a legkevésbé sem számítanánk: a tehetség mindenképpen megvan benne, legfeljebb abban reménykedek, hogy kicsit visszább fogja a tollát. Én mindenesetre ott leszek a zárásnál is.