1924. augusztus 31. Dsida Jenő: Estharangok (1923. okt. 4. ) Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!... Krisztus barátsága erősít és vezet benneteket – Felföldi László szentmiséje a cserkésztáborban. valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet Szempilláimat csendesen lezárom... Langy szellő hozza erdőn, réten át Az estharangok himnuszos dalát És imádságba halkul zokogásom. Dsida Jenő: Kicsi rózsa Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa, s végtelen éjjel ködharmata hull, én mellédsimulok hangtalanul. Ha árvaságod szívet-facsaró, csak szólnod kell és támaszod leszek, élő, egyszerű rózsafakaró. Ha síró, szellemjáró éjfelen végigszáguld a szél zúgva, seperve, eldughatod az arcod kebelemre. Ha babonázva arcodba mered a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc, elfödöm gyöngéden a szemedet. Ha fáj, ha üldöz valami titok, belefújok egy kicsi ezüst sípba: gondot-űzni tündéreket hívok.
DSIDA JENŐ A NAPHOZ Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet - Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet. De szeretet-csók nincs szívökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a múlté, minden ember-arc idegen. Csak Te osztod a csókot mindig, csak Tőled van, ki lángra kap - Te a természet ős szerelme, ujjongó-lelkű, drága Nap. Bíbor tüzed itt megfehérül, mint szűzi, havas ormokon; csak csókold, csókold, csókold tűzzel Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben – Az élet erre lassan megtanít. „Azért rendeltettem hírnökül és apostolul, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket” (Szent Pál apostol I. Lev. Timótheusnak 2:7) – Igei útravaló Hazafiaknak. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldellő levélkék!... A vihar szárnyán mindez elrepül, Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég: Ott áll a kert siváran, egyedül.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni... Dsida Jenő: Kicsi rózsa... Dsida jenő én hívlak elne.fr. Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa, s végtelen éjjel ködharmata hull, én melléd simulok hangtalanul. S mikor szirmodat sóhajok se tépik, egy frissharmatú, boldog éjszakán, ketten, szótlanul felnövünk az égig. Dsida Jenő A Naphoz Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet - Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet. De szeretet-csók nincs szivökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a múlté, minden ember-arc idegen. Csak Te osztod a csókot mindig, csak Tőled van, ki lángra kap - Te a természet ős szerelme, ujjongó-lelkű, drága Nap.
Ránk vár a világ ez a harc a mienk, Katonái vagyunk valahányan! Jó fegyverünk, izmos karunk, Égő szemünk s vidám dalunk! Amerre nézünk, megterem, A győzelem, a győzelem! " A főpásztor kitért arra is, hogy a szomszédunkban szörnyű háború dúl, el sem tudjuk képzelni, mennyit szenvednek ott az emberek. "Ti mindnyájan egy ilyen háborúban vagytok, a léleknek, a józan gondolkodásnak, a szívnek a háborújában. A történelem során a fiataloknak felnőni, normális felnőtté válni soha nem volt olyan nehéz, mint nektek. Nekünk is könnyebb volt, sokkal egyszerűbb. És ha úgy érzitek, zavaros ez a világ, és a felnőttek nem tudnak sokszor igazi célt, igazi józan utat mutatni, akkor jól érzitek. Dsida jenő én hívlak eli lilly. De ezt a harcot nektek kell megvívni. Segíteni tudunk, értetek harcolni tudunk, de helyettetek nem. Ezt a harcot csak együtt lehet megharcolni. Ezért kérem, hogy fogjatok össze, erősítsétek egymást, a józan gondolkodásban, a szeretetben és legfontosabb üzenetként a barátságban. Mert csak ez a legfontosabb, a krisztusi barátság tud erősíteni és vezetni benneteket.
Válasza ez volt: "Ez a nemzet csak addig élhet, amíg a becsület népe lesz. Becstelenül meg egyetlen nemzetnek sem érdemes élnie" Ez a három nagy látás azonban összefoglalható egy krisztusi látásban. Mi a magyarnak a rendeltetése? – Alapigénkben Pál apostol magába néz és magára mutatva írja fiatal hűséges tanítványának Timótheusnak rendeltetése célját és értelmét: "hitre és igazságra tanítsam a népeket". De nem csak a szépség, nem csak a hit, nem csak az igazság rendeltetésünk célja. Ezeken kívül és ezekkel együtt még valami ami több mint fájdalom, több mint igazság, több mint becsület. Krisztus barátsága erősít és vezet benneteket – Felföldi László szentmiséje a cserkésztáborban - Nemzeti.net. A magyar nemzet azért van itt a világban, hogy bizonyságot tegyen Istenről és az Ő örök erkölcsi világrendjéről. Tegyen bizonyságot ajkával, kezével, életével és halálával. S ennek a következménye az, hogyha a magyar nemzet Isten és az Ő örök rendje mellett bizonyságot tesz, Isten is bizonyságot tesz a nemzet ügye mellett! 1956. október 23. a szépség, a hit és igazság felmagasztalása volt, egy nép egyetemes erkölcsi kiállása Isten egyetemes erkölcsi világrendje mellett.
"Az élet örök" – feleli Akiva. Kiderül, hogy mindkettejüknek igaza van, és egyiküknek sincs. A következő jelenetben a ragyogó menyasszony helyett az őt esküvői ruhában mutató képet látjuk egy bemutatóterem falán, számtalan ugyanőt ábrázoló festmény között. Kiderül azonban, hogy hónapokkal a képek megszületése után a feleség meghalt. Kísérteties érzés tölt el bennünket – valaki tragikusan eltávozott, mégis elevenen jelen van. Ez a kettősség jellemzi az egész évadot. Egy későbbi epizódban Akiva unokaöccse Joszele jövendőbeli menyasszonyával sétál egy múzeumban. A lány elmondja, hogy apja haldoklik, és hogy szívesen odaadna neki éveket saját életéből, hogy meghosszabbítsa az övét. Az idő kegyetlen korlátainak tudatában érkeznek el egy lepkéket bemutató tárlathoz. A lepkék csupán egy napig élnek a természetben, itt viszont "örök életűek". A művészetek ajándéka: örök időre megőrzik a világ törékeny és röpke szépségeit. A művészet mindenütt jelen van a Shtisel új évadában. Az egyik szereplő rádióállomás dolgozója, és a több évszázados szimfóniák ünnepélyessége mind a mai napig lenyűgöz bennünket.
– Egész biztosan nem fogtok örülni – jegyezte meg Bölcs Elme. – Ki vele! – Jó – mondta Bölcs Elme. – A Válasz a Nagy Kérdésre… – Nos? … – Az Élet, a Mindenség Meg Minden… – mondta Bölcs Elme. – Tehát? … – A Válasz… – mondta Bölcs Elme, és megállt. – Igen? … – A Válasz… – Igen??? … – Negyvenkettő – mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel. - Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Mi a halál, mi az élet? Mi a forrás, mi engem éltet? Miért érdekel, miért gondolom? Mi vár rám a túloldalon? Szélte, hossza, magassága, Fizikusok igazsága. Színkavalkád, formatenger. A rejtélyes majomember. Az Élet, a Mindenség meg Minden. Vitázol, hogy van-e Isten? Miért vagy, és miért van Ő? A válasz mindig: 42. Tér és anyag minden szinten. A Big Bang szülte vagy a Teremtő? Édes íze lopott csóknak. Fanyar vére vörösbornak. Miért szép és mitől finom? Megmagyarázni úgysem tudom. Hol kezdődött, hol a széle? Mikor lesz már világvége? Mi lesz a testtel s a lélekkel, Ha odafent minden jegy elkel? Hogy végződik? Mi lesz velem, Ha mindezt már nem érzékelem? 42: ez a válasz. Ennél jobbat nem találhatsz. kapcsolódó videók keressük!
Hypatia, azaz Rachel Weisz, e tüneményes bölcsességű nő és jelen esetben komolyan vehetetlen színész a film főalakja, aki nem nyughat addig, amíg - ezerkétszáz évvel Kepler előtt - rá nem jön, hogyan és milyen pályán mozog is az első jelenet után még többször prezentált bolygónk. Ha lehet, ez a téma még a másiknál (a példabeszédnél) is szélesebb körben ismert - fel nem fogható, miképp is gondolhatta a rendező és a forgatókönyvíró, hogy nem fogja minden néző a falat kaparni kínba torkolló unalmában, mire a gyötrelmesen lassan telő 126 perc alatt végül megjelöljük, hogy a helyes válasz a B, azaz az "ellipszis". Öt percnyi történet és másfél mondatnyi eszmei tartalom bő két órába foglalva, a filmtörténet egyik legunalmasabb szerelmi szála, csapnivalóan semmitmondó színészi alakításokkal, öntetszelgő, ám igen ostoba rendezéssel és forgatókönyvvel. Az ilyesmire találták ki az egyszerű, de kifejező "nézhetetlen" jelzőt. magazin