Anyák napján nem csak az édesanyáknak, hanem a nagyiknak, nagymamáknak, dédiknek is jár a köszöntés. Ehhez szeretnénk segíteni, összeszedtük a legszebb anyák napi verseket nagymamáknak. Kicsik és nagyok is találnak kedvükre valót. Rövid nagymama versek anyák napjára Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. *** Édes nagyikám Az az imádságom, Égben lakó jó Istenünk Rád nagyon vigyázzon. Szórja be útadat Gyönge violával, Jutalmazó két kezének Minden áldásával. Mamáknak anyák napi versek nagymamanak. Erdő lánya, gyöngyvirága gyöngyöm-böngyöm gondot űz, rügy kipattog, madár csattog, barkát vet a parti fűz, zöld erdőben, zölden gyöngyen, fehér gyöngyből gyöngyvirág, gyöngyös gyönggyel, gyöngyvirággal, köszönöm ma nagymamámat! Bokrétát kötöttem Édesanyák napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Nagymamámon. Dankó László: Nagymamaköszöntő Nyáron ciberét főztünk, szállt a szilvaszag, télen együtt söpörtünk frissen hullt havat… Ősszel barackot szedtünk, megtelt sok üveg, tavasszal legszebb volt az ibolyaszüret.
(Ágh István) Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu, anyu! Anyu! " hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu! " most is kiabálom. Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Mamáknak anyák napi versek roevidek. Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. (Nadányi Zoltán) Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem - Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sirdogálnék.
Anyák napján sok kisgyermek és unoka köszönti édesanyját, nagymamáját anyák napi dalokkal, megzenésített versekkel. Íme az anyák napi dalok, amiket könnyű megtanulni, és garantáltan sikere lesz az édesanyák körében. Anyák napi dalok 1: Már megjöttünk ez helyre… (magyar népköltés) Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, köszöntlek egészségben! Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád! Anyák napi dalok 2: Szőnyi Zoltán: Orgona ága Orgona ága, barackfa virága. Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára. Zúgja az erdő, susogja a szellő, üzenik az ágak, lombok, légy Te mindig nagyon boldog, Édesanyám! Anyák napi versek - Istenes versek. Anyák napi dalok 3: Zelk Zoltán: Este jó, este jó Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? Mamáknak anyák napi versek nagymamaknak. És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? Fotó forrása: Pixabay Anyák napja - (népköltés) Már megjöttünk ez helyre, Anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, Köszöntlek egészségben! Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár, Májusban a szép virág: Annyi áldás szálljon rád! Weöres Sándor: Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.
Megkérem a tücsökzenekartkísérje lágyan, halkanmadárka életét. Megkérem a kert virágaitkedves illatuk szórjákAnyácska merre lép. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, próbálkozz, lehelj … Olvass tovább Nagymama, nagymama, Drága, gondos dajka, Aprócska koromnakMelengető sokszor siettélKönnyem letörölni, Hogyha bánatom voltSzívedre ölelni! Anyaknapi vers mamaknak Téma - Meglepetesvers.hu. Emlékszem: még mikorCsöpp kezemet fogvaElőször vezettélEngem a anyos kis ajtóOltár fölött csukva-Suttogva mutattad:"Ott van a Jézuska" is értettem még, De tenéked hittem, Így neveltél engem, Ebben a szent óta megnőttem, Tudok imádkozni, Kis Jézustól reádEzer áldást kérni! Azt tanultam, hogy a tavaszIllatáért oly kedves, Csupa játék minden tette, Csupa öröm: gyermekes.
Babits Mihály: Cigány a siralomházban (1927) - Orbán György előadásában - YouTube
Jöjjön Babits Mihály: Cigány a siralomházban verse. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy – ha nem bírja már s minden összetört – átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó? Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy - ha nem bírja már s minden összetört - átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
Cigány a siralomházban mp3 letöltés - Németországban is mindent felülírt a koronavírus-járvány Cigány - Gyakori kérdések (2. oldal) (2. oldal) Wass Albert -Népirtás Erdélyben-Nemzet a Siralomházban A fellebbezés folyamata során a halálraítélt létbizonytalanságban él, hiszen nem tudhatja, hogy kegyelmet fog-e kapni vagy végrehajtják-e rajta az ítéletet és mikor. Ez a tortúra hosszú évekig, akár évtizedekig is húzódhat, ami kikezdi a fogvatartott fizikai és pszichikai egészségét. Sokan öngyilkosok lesznek, bár ezt a börtönőrök folyamatos őrzéssel (pl. zárkánként kamerával) próbálják megelőzni. A 20. század első két harmadáig a siralomház csupán annyiban különbözött a többi büntetés-végrehajtási rezsimtől, hogy egyszemélyes zárkákban tartották fogva a halálraítélteket, illetve valamivel fokozottabban őrizték őket. Napjainkra tulajdonképpen nem is változott ez a rendszer. A siralomházak a büntetés-végrehajtási intézményben elkülönítve és az ott lakó elítéltek fogvatartott társaiktól teljesen elzárva vannak egyszemélyes zárkáikban, programokban nem vehetnek részt, a beszélőn a látogatókat hermetikusan elzárják tőlük és naponta egyszer lehetnek szabad levegőn, de akkor is egy falakkal körülvett, pár négyzetméteres sétálóban.
Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál / mint cigány a siralomházban. Ceruzás keze a papír fölött meg-megáll: költő, verset ír a siralomházban. Cigány: muzsikál. Amikor Haynau varjai károgtak a hóborította magyar pusztán, akadt akkor is vén cigány, aki zokogott, káromkodott, de húzta kétségbeesetten a magyaroknak a nótát: Lesz még egyszer ünnep a világon! Hitte? Akarta hinni; és muzsikált, muzsikált a siralomházban, muzsikált haláláig, és muzsikás szavával tartotta életben az elcsüggedő, elerőtlenedő többieket. Nem engedte szívükre, lelkükre rákövülni a csöndet. Körülöleli, puha csöndjével befonja az előhegyi házat az éjszaka: húzd rá cigány! Muzsikálj! Két évtizede, ágyúdörgésben, lőporfüstös fuldoklásban, országomlásban a romok tetején ott ágáltak, prédikáltak a korlovagok, a ködemberek, a talmi sikerek bajnokai, a holttetemeken egekbe emelkedni akaró semmiéletűek, s a hatalomra-glóriára önjelöltek rekedt ordításában az írástudó Babits Mihály – hallgatott. Azok beszélnek, kik ma némák!
ezekhez képest most egy teljesen újfajta szerepet vállal fel: az a líra, amit jelenleg művel, az egyetemes részvét schopenhaueri gondolatán alapszik. Erre utal a " testvérem van millió " kép. Már minden emberközelibb a verseiben, a kitaszítottakkal sokkal több a közösségvállalás, az együttérzés, tudatosan. Ez képileg is megjelenik: " remegve jön belőlem ", " beesett szemek ", " oly szegény ". És most már halkan beszél, remegve, elbizonytalanodva, elvesztve az utat. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. (Élete vége felé közeledve egy lépéssel ennél is tovább fog menni majd Babits: a költő metaforája akkor már a próféta lesz. ) Olyan hangos itt a társadalom, de sok ember szegény, sok ember örül, ha már annyi jut neki, hogy meghúzhatja magát valahol, van fedél a feje fölött. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. A skatulya egy kicsi doboz, ahhoz hasonlítja Babits a szegények lakhelyét.
…. Hogy a legalsó pór is kunyhajában / Mondhassa bizton: nem vagyok magam! / Testvérim vannak, számos milliók; / Én védem őket, ők megvédnek engem. " (Gondolatok a könyvtárban). A 3. egység (7-8. versszak) a végkövetkeztetés, az összefoglalás. " Szomorú világ ez! " A lírai én a felkiáltás és a retorikai kérdés eszközével erősíti meg, hogy a részvéten alapuló költészetet választja. A vers retorikai felépítése: bevezetés (1-2. versszak), elbeszélés (3. versszak), érvelés (4-6. versszak), befejezés (6-7. versszak). Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3