A munkaközi szünet jellegéből adódik, hogy a munkáltató például nem tilthatja meg, hogy a munkaközi szünet idejére a munkavállaló a munkahelyet elhagyja. A munkaközi szünetet meg kell különböztetni azoktól az egyéb, munkavégzés megszakításával járó időtartamoktól, amelyeket a különböző munkavédelmi és foglalkoztatás egészségügyi jogszabályok írnak elő. Ilyenek például, a kedvezőtlen munkahelyi klíma esetén előírt kötelező pihenőidő, vagy a képernyő előtti munkavégzés esetére előírt szünetek. Ezek a megszakítások, szemben a Munka Törvénykönyvében előírt munkaközi szünettel, a munkaidő részét képezik. A munkaközi szünet mértéke A munkavállaló részére 20 perc munkaközi szünetet kell biztosítani, ha a beosztás szerinti munkaideje – hozzászámítva a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőt is – a 6 órát meghaladja. Tehát, ha például a munkavállaló a munkaidő beosztása szerint 4 órát dolgozott volna, de a munkáltató túlórát rendel el, és ezért összesen 7 órát dolgozik, akkor biztosítani kell számára a 20 perc munkaközi szünetet.
A munkaközi szünetről azt kell még tudni, hogy nem része a munkaidőnek, vagyis, nem lehet beleszámítani, bár a munkáltató dönthet akár úgy is, de alapesetben nem számít bele a 20 perces szünet a 8 órás munkába például. A napi pihenőidő az az időszak, amit a két munkaidő között tölt el a munkavállaló. Ennek az időnek el kell érnie a 11 órát, vagyis egyik nap mikor befejezi a munkát, onnantól kezdve kell 11 óra szünet, amíg meg nem kezdi a következő napi munkát. Ha egyik nap délután hatig dolgozik valaki, akkor leghamarabb is másnap reggel 6 órakor kezdhet. Ez az alapeset, ám vannak munkavállalók, akik más munkaidőben vannak beosztva, így neki eltérő szabályokat kell figyelembe venni. Az ilyen "általánostól" eltérő munkaidő beosztások a többműszakos, vagy az idénymunka (amikor az időszaktól függ, hogy egyhuzamban mennyit kell dolgozni), illetve a készenléti munkakörök. Készenlétkor, ha a készenlétben nem volt tényleges munkavégzés, mert nem kellett intézkednie a munkavállalónak, nyugodtan végigaludhatta az éjszakát, tegyük fel, akkor nincs pihenőidő.
Ettől eltérően a felek megállapodása vagy kollektív szerződés – a munkavállaló javára – hosszabb, de legfeljebb 60 perc munkaközi szünetet is megállapíthat. Az Mt. § (5) bekezdése garanciális szabályt rögzít, miszerint a munkaközi szünetből legalább 20 percet egybefüggően, a munkavégzés 3. és 6. órája között kell kiadni. A rendelkezés lényege abban áll, hogy a munkaközi szünet valóban kellő időben szakítsa meg a munkavégzést, és korai vagy késői kiadása ne valósítson meg rendeltetésellenes joggyakorlást. Amennyiben a munkaközi szünet 20 percnél hosszabb tartamú, a fennmaradó részt bármikor, akár több részletben is ki lehet adni. § (1) tehát relatív diszpozitív szabálynak minősül. A munkaközi szünet tartamának meghatározása nem csupán annak minimális, hanem maximális tartama tekintetében is kiemelt jelentőségű, a jogalkotó annak pontos meghatározásával a munkaközi szünettel kapcsolatos visszaélési lehetőségeknek kívánt korlátot szabni, mely mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon megvalósulhat.
publikálva: 2019. 06. 24 - 3 éve Melyek a munkaközi szünet alapvető szabályai? A munkavégzés rendszerint fizikailag és szellemileg megterhelő tevékenység. Nem vagyunk gépek, ezért nem várható el a munkavállalótól, hogy 8-10 órát pihenés és megszakítás nélkül dolgozzon le. Ezt figyelembe véve a jogi szabályozás is kötelező szabályokat tartalmaz a munkavégzést megszakító szünetek tekintetében. Melyek a munkaközi szünet alapvető szabályai? A munkaközi szünet A munkaközi szünetről a Munka Törvénykönyve rendelkezik. A munkaközi szünet a munkavégzés olyan rövidebb időtartamú megszakítása, amelynek célja, hogy a munkavállaló például pihenni, étkezni tudjon. A szünet időtartama alatt a munkavállalót nem terheli a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség. Ebből egyrészt következik, hogy a munkaközi szünet a munkavállaló munkaidejébe nem számít bele, és erre az időre munkabérre sem jogosult. Kivételt képez a készenléti jellegű munkakör, ahol a munkaközi szünet is a munkaidő része. A többi esetben sincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodjanak arról, hogy a munkaidőbe a munkaközi szünet ideje is beleszámít.
Tehát, ha például összesen 45 perc munkaközi szünetet kell biztosítani egy munkanapon, amit a munkáltató több részletben ad ki, akkor is legalább összefüggően 20 percet ki kell adni a fenti időszakban. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató a munkaidő végén, a munkavégzés befejezése után adja ki a munkaközi szünetet. Dr. Szabó Gergely ügyvéd – – – – – – – – A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. A megbízható jogi képviselő Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda (1) 266-6621, Ügyvitel Port – Dolgozói bére a mi lelkiismeretünk.
Hiszen ilyenkor ezekre naponta 2-2 alkalommal kell, hogy sor kerüljön, mégpedig a munkaidő terhére, jelentős időt elvéve az érdemi munkától. Azonban, ha osztatlan munkarendben munkaközi szünetet kell kiadni, az épp úgy napi 2-2 előkészítést és lezárást eredményez. Ezért a munkaközi szünet kiiktatásával járó osztott munkaidő jellemzően nem csökkenti a munka hatékonyságát. Forrás: jogkovet
A munkavégzés rendszerint fizikailag és szellemileg megterhelő tevékenység. Nem vagyunk gépek, ezért nem várható el a munkavállalótól, hogy 8-10 órát pihenés és megszakítás nélkül dolgozzon le. Ezt figyelembe véve a jogi szabályozás is kötelező szabályokat tartalmaz a munkavégzést megszakító szünetek tekintetében. Melyek a munkaközi szünet alapvető szabályai? A kérdésre dr. Szabó Gergely ügyvéd válaszol. A munkaközi szünet A munkaközi szünetről a Munka Törvénykönyve rendelkezik. A munkaközi szünet a munkavégzés olyan rövidebb időtartamú megszakítása, amelynek célja, hogy a munkavállaló például pihenni, étkezni tudjon. A szünet időtartama alatt a munkavállalót nem terheli a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség. Ebből egyrészt következik, hogy a munkaközi szünet a munkavállaló munkaidejébe nem számít bele, és erre az időre munkabérre sem jogosult. Kivételt képez a készenléti jellegű munkakör, ahol a munkaközi szünet is a munkaidő része. A többi esetben sincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodjanak arról, hogy a munkaidőbe a munkaközi szünet ideje is beleszámít.