Az előválasztásban nem vesz részt, és egyelőre nem tudni, milyen támogatást lesz képes felmutatni ősszel az önkormányzati választáson Puzsér Róbert, aki mögül kihátrált a fővárosban egyébként is szinte elfogyó Jobbik és LMP. Ennek ellenére június 15-én, szombaton mutatja be, honlapjáról pedig már letölthető a független főpolgármester-jelölt Sétáló Budapest programja. Elkészült Puzsér Róbert programja | Magyar Hang | A túlélő magazin. A korábban már sokat hangoztatott víziót a dokumentum szerint mintegy hetven szakember foglalta szakmai keretek közé, köztük építészek, urbanisták, tájépítészek, szociálpolitikai szakértők, oktatásügyi szakértők, a közlekedéssel, a hulladékgazdálkodással, az idegenforgalommal, a vendéglátással és a vállalkozásokkal foglalkozó szakemberek. A szöveg végén szerepel a fő szerző-szerkesztő, Bodrog Zoltán, valamint közvetlen segítőinek névsora, továbbá az: és még további tíz szerző, akik névvel nem vállalhatták munkájukat. A dokumentum előrebocsátja, ez egy szakmailag alátámasztott program, amely alkalmas arra, hogy városvezetőként ténylegesen végre lehessen hajtani.
Épp abban állna a politikai munka, hogy szellemileg és erkölcsileg helytálló mondásaik mögé társadalmi többséget teremtsenek. Nem az volt a baj, hogy az ellenzék nyíltan Ukrajna mellé állt, hanem az a leplezni sem próbált szolgaság, amellyel Márki-Zay Péter kijelentette, hogy katonákat küldene Ukrajnába, ha a NATO úgy rendelkezik. Puzsér Róbert: A kormánytöbbség és az ellenzék egyaránt a rendszerszintű probléma része | Mandiner. Márki-Zay Péter akár észre is vehetné, hogy a NATO nem a Pentagon: Magyarország is a NATO, Magyarország is dönt – egy ilyen ügyben leginkább az Országgyűlés. Az sem javított az ellenzéki lista vonzerején, hogy az épp miniszterelnöknek készülő listavezető szeme sem rebbent meg azon gondolat hatására, hogy magyar katonákat küldjön egy háborúba. A jogállamiság hiánya talán nem érdekli a magyarok többségét, de jelzem, hogy élnek itt százezrek, akiket viszont érdekel. Például engem érdekel. A könnyelmű lemondás ezekről az értékekről meg ezekről a választókról nem most kezdődött, hanem amikor azok, akiknek programot kellett volna adniuk és irányt kellett volna mutatniuk, ötvenegy százalékos többségű alkotmányozásról kezdtek nyilvánosan fantáziálni.
Aki fél szemmel folyton a közvélemény-kutatásokra sandít, amikor önmaga kilétét meg az országra vonatkozó terveit firtatják, aki szerint bizonyos kijelentések négyéves pártépítésre, más kijelentések meg kampányra és a választók meggyőzésére valók, aki az igazság kimondásával mindig kivárja azt a pillanatot, amikor az már nem kockázatos, de legalább hatása sincs, az nem a megrekedt magyar történelmi fejlődés motorja, hanem maga a probléma, amely Orbán Viktor feudális rendszeréhez vezetett, és amely több mint egy évtizede fenntartja. " Nyitókép: Földházi Árpád
Tényleg ez volna a probléma velük? Nos, az én meggyőződésem szerint pont nem ez. A probléma az, hogy az ellenzéki pártoknak és politikusoknak nincsen víziójuk Magyarország jövőjére vonatkozóan, és egyáltalán nem kínálnak megoldásokat az állampolgárok bajaira – de ettől még a jogállamiság vagy a szomszédos Ukrajna szabadsága Oroszországtól igenis fontos ügy. Akkor is fontosak lennének, ha tíz magyar közül kilenc nem hinne bennük – mert épp a jogállamiság tisztelete, épp a más népek iránti szolidaritás tehetné különbbé Orbán Viktor akármikori kihívóit. Ha az ellenzéki politikusok már ebben sem hisznek, akkor ugyan miben látják szorult helyzetükből a kitörési lehetőséget? Homoszexuálisokat akarnak a fideszeseknél hangosabban pedofilozni? Leszavazott Puzsér Róbert is az előválasztáson - Jövő TV. Börtönbüntetést akarnak követelni a kannabiszt fogyasztókra? Vagy inkább rendeznének az Orbántól kapott pénzből egy nagyszabású kampányt Soros György globális háttérhatalma ellen? Ha az ellenzéki politikusok nem értik meg, hogy nem az a dolguk, hogy népszerűeket, hanem az, hogy érvényeseket mondjanak, akkor végképp semmi értelme a parlamenti bohóckodásuknak.
Jelenleg három tényező hiányzik az ellenzéki kampányból: az identitás, a tartalom és az önbizalom. Sejtelmem sincs afelől, hogy a következő két hónapban mindez pótolható lesz-e, de a jelenlegi helyzet elkeserítő: Orbán Viktor uralma mellett továbbra is az a legfőbb érv, hogy az ellenzékről tizenkét év után sem lehet tudni, mit kezdene az országgal, miként tudna minisztériumokat és ágazatokat irányítani, amikor a politikai teljesítménye nagyjából egy parizeres szelfiben fejeződik ki. Elkeserítő azt látni, hogy az ellenzéki óriásplakátok a rezsicsökkentést, a határkerítést meg a családtámogatást méltatják, mintha egy Orbán nélküli orbánizmus eljövetelét kínálnák fel a magyaroknak. Tényleg a kormányzati hazugságkampánnyal kell az ellenzéknek versengenie? Tényleg érdemes óriásplakátokon ezerszer elmondania, hogy megőrzi a határkerítést, amikor a kormánypropaganda százezerszer elmondja, hogy el fogja bontani? Tényleg érdemes beszállni ebbe a vesztes licitbe? Tényleg érdemes újra meg újra lefolytatni ezt a vitát, és közben arra számítani, hogy majd más eredményt hoz, mint négy meg nyolc éve?
kisfilmek médiahack reklámtörvényszék zenék élőbeszéd interjúk