Máté evangéliuma (1964) – Máté evangéliuma Studiosus Theologiae: Pasolini: Máté evangéliuma - 1964 (film) Felcser máté Máté evangéliuma 1984 relative Máté evangéliuma (1964) | Teljes filmadatlap | A legenda szerint miután Pasoliniról elterjedt, hogy valami Jézus-filmet akar forgatni, megjelentek nála a nyugati bölcsek – amerikai producerek –, és kincseiket kitárván, ajándékokat akartak adni néki: aranyat, tömjént és mirhát – dollármilliókban. Enrique Irazoqui, a Krisztus Egy kikötésük volt csupán: Mária és Jézus színészeit ők választják ki hollywoodi sztárjaikból (rossznyelvek szerint Sophia Loren, a dekoratív-keblű…, és semmi több díva lett volna az egyik). Az ateista-marxista-kommunista és homoszexuális rendező nemes egyszerűséggel kidobta őket, mondván, menjenek csak vissza a Nyugat Heródeséhez, és ott sefteljenek mirháikkal – majd fekete-fehér celluloidra, amatőr színészekkel (az idősb Máriát saját édesanyja játssza), sokszor kézikamerával, mai viszonyokhoz képest szinte fillérekből forgatta le filmjét, amely nem is sajátja, hanem ő mint film-evangélista közvetítette-rögzítette a Máté szerinti történetet: "Il vangelo secondo Matteo".
De még így is 5-ös, és köröket ver Zefirelli vagy Mel Gibson "naturalista" filmjeire. előzmény: zéel (#16) 2013-04-02 19:32:26 zéel #16 Igen, nagyon jó ez a puritán Máté evangéliuma. Ma már én nagyon tudom értékelni, amikor egy rendező nem "önmegvalósítani" akar, hanem "csak" a vállalt témát mutatja be - alázattal. Persze ehhez igazi nagy művész kell, nem elég a zavaros agy, a mindenféle lila köd. (Amit aztán, az érthetetlenségnek/értelmetlenségnek kijáró(?! ) ájult tisztelettel lehet értelmezni, elemezgetni. ) előzmény: Tenebra (#15) 2013-04-01 21:46:07 #15 Nekem ez tetszett rettenetesen. Ez valóban méltó ahhoz, akiről szól, és egy újfajta lazább, déliesebb, latinosabb beütést adott Jézusnak zeneileg is. Nagyon tetszett. Egyébként időközben gondolkodtam a filmen, és folyamatosan eszembe-eszembe jutnak mozzanatai. Főleg a tegnapi Passiónézés közben ötlött fel bennem, hogy igen, hmmm... ezt meg ezt Pasolini mennyivel kreatívabban, zseniálisabban megoldotta, pedig sokkal puritánabb volt.
Program adatai 1065 Budapest, Csengery utca 65/b Facebook 2017. április 17., hétfő 21:00 Tavalyelőtt a "szerelem szirup nélkül", tavaly pedig a "papamama" tematikákra esett húsvét, és így a hagyományoknak megfelelően a Máté evangéliuma is. Idén azonban még kevesebb magyarázkodásra van szükség, ha el akarják adni, hogy az Isten is ebbe a blokkba teremtette Pasolini klasszikusát, hiszen a kommunista elveket valló rendező alkotása a történelem egyik legnagyobb antikapitalista szereplőjének életéről szól. (Fotó: Az esemény Facebook-oldala)
Il Vangelo secondo Matteo / Máté evangéliuma (1964) - Kritikus Tömeg főoldal képek (19) díjak (1) cikkek vélemények (20) idézetek érdekességek (1) kulcsszavak (12) Jézus élete Máté evangéliuma alapján Pasolini kamerájával... "Az Evangélium feldolgozása során, természetesen teljes mértékben hű akartam maradni Mátéhoz, mert így láttam helyesnek, elsősorban esztétikai, de történelmi okok miatt egyaránt... Később, a film forgatásakor mégis megpróbáltam erőszakot tenni az anyagon, hogy az aktualitásokhoz közelítsem... " Pasolini Szereplők További szereplők... Bemutató 1976. augusztus 26. Ki akarja megnézni?
A filmművészeti kísérletezéshez. A Máté evangéliuma ugyanis gyakran kelti kísérleti mozgókép hatását, hiszen a rendező változatos kameramozgatási és beállítási technikákat zongoráz végig a játékidő során. Képei általában nagyon szépek, a fekete-fehér fényképezésben sokszor kifejezetten sejtelmesek. Történetét keretbe foglalja azáltal, hogy a film elején és végén is kilép a főszereplő bűvköréből, hogy narrátoraként a szemlélődő kisembert tegye meg. A szűzfogantatástól kezdve a csodatételeken át az ítéletig és a megfeszítésig, a feltámadással bezárólag. A Máté evangéliuma értelmezésmódja klasszikus és egyedi egy füst alatt, vagy tán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy ebben a filmben jól ismert paneleket láthatunk sajátos felhanggal tálalva. Pasolini dramaturgiája kissé zavaros, a cselekmény időugrásai hirtelen és általában bárminemű átvezetés nélkül csapnak le a nézőre, így nehezebbé, időigényesebbé válik a történet egyes fejezeteihez való igazodás. Ugyanakkor érthető, hogy az író-rendező kevesebb gondot fordít a sztorivezetésre, hiszen elsősorban a bemutatás hangulati világának hitelesítését tűzi ki céljául.
A kommunista-buzi Pasolini. Talán e súlyosan tornyosuló bűnhalmaz kellett ahhoz, hogy megtérését lerója a világ előtt. A kisfiú, ahogy felnéz az égre (24:31) – ő nem eljátssza az imát, hanem valóban imádkozik. Orson Welles egyszer ezt nyilatkozta: két dolgot nem lehet filmre venni: a coitust és az imát. Nem erkölcsi okokból, hanem mert esztétikailag hiteltelen. Nos, itt egy pillanatra megdőlt e sajátos szabály. Egy snitt erejéig. Vagy a "Jézus megáldja a kis gyermekeket" (1:07:20): "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa" (Mt., 19, 13-14). A viháncoló gyermekek ott a forgatáson valóban az ő Jézuskájuk köntösét rángatják, hiszen eljött őhozzájuk nem egy színész, hanem maga Jézus. A film narrációja három külön síkon halad: 1. látvány és mozdulat, 2. a filmtől sokszor teljesen különálló zene, 3. maga az evangélium mint önálló történet. E síkok hol egybeolvadnak – Péter sírása Bach Máté passiójából (1:59:18) –, hol távolodnak egymástól.