Az apaság lényege az a tekintet, ahogy a szerelmed megsimogatja az arcodat látva, hogy mindjárt jöhet mesét mondani, az a bizalom, az az egység, ami az ő anyaságát kiegészíti egy egésszé veled. Az a szeretet, hogy ti így együtt vagytok egy család, az csoda. Az az apaság, amikor a tizenhét éves, aki számára van nyolc menő, és nyolcmilliárd ciki és idegesítő ember ezen a bolygón – és mégis úgy mutat be a barátainak, hogy te a nyolc egyike vagy neki. Az az apaság, hogy bár már teljesen a saját életét éli, a saját világában, saját ritmusában, saját vágyaival, terveivel, saját társaságában, saját programjai és kötelezettségei szerint a saját álmait hajtva, szóval már egyáltalán nincs rád szüksége a napi dolgaihoz, már nem kell rá úgy vigyázni, úgy gondolni, úgy őrizni még gondolatban sem – de ami igazán fontos az életben, azt tőled kérdezi meg. Azt veled osztja meg. A te véleményedet kérdezi. A te tanácsodat kéri. Mindjárt megjön érzés. Nem sok büszkébb pillanat van férfiként az életben. Nem sok bizonyíték van a világon arra, hogy méltó vagy a bizalmára, a kérdéseire, a társaságára.
Mosolyogva várta a folytatást. Farkam pillanatok alatt meglelte a kéjbarlangot és lelkesen ám lassan, élvezkedve nyomult egyre beljebb. Mindketten elkezdtünk mozogni. Összeszokott páros, tudtuk mi kell a másiknak. Egyszerűen isteni volt. Kb. két-három percig bírtuk, aztán közösen nyüszítve élveztünk el. Hát igen, az a bizonyos tűzijáték… Anyósjelölt úgy egy félórával az után jött vissza, hogy felöltöztünk. – Na ízlett a puding? Mindjárt megjön eres.fr. - Hajjaj!! – nevettünk össze…
Hogy elnézhetem, ahogy a kisebbik összeráncolt szemöldökkel sorolja a stratégiai utasításokat a nagyobbiknak a kanapés bunyóhoz, hogy "Blanka, fogd meg a két lábamat, és lökj el", hogy aztán visítva-nevetve felboruljon, felugorjon, és "legyőzze" a nővérét. Ötvenszer. Még olyat sem tudok felsorolni az életemből, ami az apaság mint boldogság kategóriáját megközelítené. Terhes lehetek?. Pedig elég nagy figyelmet fordítottam negyvenöt év alatt arra, hogy nagykanállal egyem az életet, hogy ne maradjon ki semmilyen értelemben semmiből semmi, legyen az iskolai balhétól sportélményig, csajozástól bulizásig bármi. És igenis kijelentem, hogyha az embernek van erre szeme, igénye, tudatossága, akkor az élet telis-tele van fantasztikus élményekkel, fantasztikus emberekkel, csodás helyekkel és helyzetekkel. Száz és száz olyan pillanatot tudok felidézni, amitől nemhogy ott és akkor, de ma is remeg a gyomrom. Először kilépni a Sziget egyik színpadára a legjobb barátaimból álló zenekarral, és beleüvölteni a mikrofonba.
Így viszont menni kellett...
7/7 A kérdező kommentje: Kapcsolódó kérdések:
"Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek. "
És mivel már tizenhét éves, látod az idő múlását. Mivel ott ugrál mellette a hároméves, már érzed, tiszta bizonyítékát látod, hogy három és tizenhét között tényleg csak pillanat telik el. És felfogod, hogyha még egyszer ennyi idő eltelik, akkor a most tizenhét éves már nem a suli elé, vagy a buli elé, hanem a kórházba fog hívni téged, és nagypapának fog szólítani. Érzékeny mellbimbó 5 napig, utána mindjárt megjön érzés 1 napig, rá egy napra.... És ugyanúgy fogsz ordítva zokogni, ha megint egy félméteres, maszatos, visító csomagot nyomnak majd a kezedbe, és arra gondolsz, hogy se karrier, se pénz, se hatalom, se lájkok, se elillanó szarságok rá sem kerülhetnek a fontos dolgok listájára, mert azt a listát a szeretet, a gyerekeid, a szerelmed, a család, azok a pillanatok, azok a tekintetek, mozdulatok, ölelések, nevetések és könnyek teszik teljessé, akik és amik a világodat jelentik. És ebben a mindentől különböző kategóriában a gyerekeid, az apaságod, az az élmény, hogy te valakinek az apja, a támasza, a biztonsága lehetsz, az a tudatállapot, az a büszkeség, az a kirobbanó, csodálatos élmény az nem adható vissza szavakkal, és nem hálálható meg soha sehogyan.