Kiabálására anyja és apja is odajöttek az ablakpárkányhoz, s mindketten meglepődve vették tudomásul, hogy felnőtt létükre, a Mikulás nekik is hozott valamit. De még micsoda ajándékot! Felért az maga egy karácsonnyal! Később, amikor az édesanya már a konyhában készülődött szerény ebédjük megfőzéséhez, János gazda odasúgta a párjának: kedvesem, napok óta nem látom rajtad azt a vékony aranyláncot, melyet még néhai édesanyádtól kaptál emlékül. Hová lett? Tudod, János - kezdte az asszonyka -, amikor legutóbb az erdőn jártunk tűzifáért, hajladozás közben valamibe belé akadhatott, és úgy maradt el tőlem az a lánc. De én is hadd kérdezzem meg, hová tűnt az ajtó melletti szegről a kézzel font ostorod, aminek csudájára jártak még a szomszéd faluból is, és többen meg is akarták venni? Hát kedvesem, valószínűleg ugyanott tűnt el, ahol a te láncod, az erdőben, fagyűjtögetés közben. Na, de sebaj. Mese: Az elvarázsolt Mikulás | Meskete.hu. A kehes, öreg Pejkó nem igényli már a bőr ostort, megteszi annak már a mogyoróvessző is. Attól is egyenesen megy, és ugyanúgy húz.
Valamikor nagyon régen, sok-sok téllel ezelőtt, egy hideg, decemberi napon szokatlan dolog történt. A mikulást elvarázsolták! Ameddig a Mikulás csak vissza tudott emlékezni, mindig úgy történt, hogy december elsején elkezdett havazni. Ő ekkor a manóival szorgos pakolásba kezdett. Négy nap alatt az összes gyerek ajándékát felrakták a szánkóra, és a rénszarvasok is útra készen álltak. Ezen a napon azonban hiába várta a Mikulás a havat, az csak nem érkezett meg. Egész nap az ablakot leste, hogy mikor látja már meg a hópelyheket, de hiába. Szorgalmasan készülődött mindenki tovább, ahogy eddig, és remélték, hogy hamarosan havazni kezd. Eltelt egyik nap a másik után, de a fényes hold éjszaka csak a fekete földet világította meg. Még a csillagok is csodálkozva néztek egymásra, hol marad a hó ilyen sokáig. Másnap reggel egy hatalmas hóbagoly repült az ablakhoz közeli faágra. Éppen oda, ahol a Mikulás a hópelyheket leste. Észre is vette a madarat, és felismerte, hogy nem akármilyen bagoly látogatta meg.
De vajon honnan tudta a Mikulás, hogy nekik évek óta hiányzott az asztalukról a karácsonyi diós, mákos beigli? Amikor pedig balra nézett, hát a szeme még jobban elkerekedett! Közvetlenül az ő cipője mellett, egy felnőtt, férficsizma állott, párosan, ahogyan szép az élet, fényesre kisuvickolva, sima, lyukmentes talppal, odanőtt sarokkal, és a bebújós szélén még egy kis fehér pamacs is ékeskedett, olyan prémféle, mint az elegáns, téli cipőkön, amit másokon nemegyszer látott. Igaz, a prémecske szemmel láthatóan nagyon hasonlított édesanyja fehér pamutból készült nagykendőjének anyagára, de hát ez csak véletlen egybeesés lehetett. Ferkó meg volt győződve róla, hogy a jóságos Mikulás apó, látva szegénységüket, a saját csizmáját adta ajándékba az apjának. Azon nem gondolkodott sokáig, vajon a Mikulás zokniban utazott-e hazáig? Na, de nem is kellett ezen gondolkodnia, hiszen a rénszarvasok bizonyára egy szempillantás alatt hazaröpítették az öregurat, hogy újra megpakolhassa ajándékokkal az ezüstcsengős szánt.