Régóta nem titok előttem, hogy Jim Jarmusch művészi hitvallása a minimalizmus vezérelveiben gyökerezik. Ám Quentin Tarantino Ponyvaregény -ének és Christopher Nolan Mementó -jának posztmodern időjátéka, a Mátrix és Peter Jackson "Gyűrűk ura"-trilógiájának CGI-forradalma után a Kávé és cigaretta puritán eszköztelensége enyhén szólva is mellbevágó. Kávé és cigarette electronique http. Még Woody Allen szintén fekete-fehérben filmezett Sztárral szemben -je sem készíthet fel a hollywoodi akcióval dúsított borzongatás efféle kategorikus tagadására, abban a filmben ugyanis legalább a cselekmény és a jellemábrázolás megmaradt. A Kávé és cigaretta ezzel szemben több rövid kisfilmből áll, melyek Raymond Carver minimalista novelláihoz hasonlóan nem történetek, csupán sehonnan sehová nem vezető élethelyzetek, melyeknek történései alapvetően nélkülözik az átfogó ok-okozatiságot. A látszatra különálló epizódokat ugyanakkor mintegy zenei vezérmotívumokként kapcsolják egymáshoz a visszatérő elemek - a sakk-kockás asztal, az asztal lapjával párhuzamos, felső állású kép a csészékről, a kávézáskor igencsak rendkívülinek ható koccintás, és még több más ismétlődő figura.
Az állandó mámor és a turistáknak tartott koncertek csapdájában az alkoholproblémákkal... Időpontok
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.