| 2017. december 23. "Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni" – mondta Izajás próféta (7, 14). Máté evangélista szintén idézte Izajás prófétát, evangéliuma első fejezetének 23. versében: Emmánuelnek fogják hívni. Velünk az Isten! Az Emmánuel szónak nagy üzenete van: az Isten velünk van, akárhol és akárkik is vagyunk. Velünk van, amikor bajban vagyunk – hogy megmentsen minket. Velünk van, amikor szenvedünk – hogy könnyeinket letörölje. Velünk van, amikor elesünk – hogy segítsen felállni. Velünk van a gyengeségben – hogy erőssé tegyen, hogy megerősítsen. De velünk van örömeinkben is, a kánai menyegzőinkben is, ahol a mi vizünket is édes borrá változtatja. Isten mindig velünk van, akkor is, ha elfordulunk tőle, ha tagadjuk, vagy szidalmazzuk. Ő mindent lát és hall, mindent tud, akkor is, ha a bűnben élő ember ebben a hangulatban nem hallja őt. Valamennyien azt is látjuk magunk körül, hogy létezik egy Istenre süket világ is.
Még ha a világ ki is akarja iktatni Krisztust a karácsonyból, akkor is van valami különleges az év ezen időszakában. De akkor mi az, ami olyan különlegessé teszi a karácsonyt? Vágyakozásunk a békére és a jóakaratra csupán kis része ennek. A karácsony egy fontos dolog miatt különleges: Isten eljött egy gyermek képében, olyanná vált, mint mi vagyunk, és egy lett közülünk, miközben Isten maradt. "Velünk az Isten. " Milyen erőteljes ígéret! Ám az igazi jó hír az, hogy ez az ígéret kiterjed a karácsonyi időszak hetein túlra is. Életünk minden napján táplál ez az ígéret. Isten gyermekeiként tudjuk, hogy Isten örökre velünk van. Ez az óriási hír: Velünk az Isten. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta" (Jn 3, 16), hogy megmentsen. Tehát, miközben ennek a zsúfolt időszaknak minden feladatával igyekszünk elkészülni, csendesedjünk el minden nap, hogy emlékezzünk a gyönyörű Immánuel-ígéretre: Velünk az Isten örökre. Imádság: Drága Istenünk, köszönjük hatalmas ígéretedet, hogy soha nem hagysz el minket.
• Fotó: Chris Sowder/ Minden évben figyelemmel hallgatjuk Lukács evangéliumából a Jézus Krisztus születéséről szóló beszámolót. Az esemény hangulata és mélysége olyannyira magával ragad bennünket, hogy a megígért új idők kezdeténél érezzük magunkat. A karácsonyi hangulatban az embert nemcsak a maga törékenységében vagy nyomorúságában látjuk és szemléljük, hanem talán jobban, mint máskor, észrevesszük saját életünkben is a bennünket megérintő isteni fényt, amikor az angyalok társaságában felfedezzük Isten teremtményének igazi vonásait: a gyengédséget, a közelséget és a szerethetőséget. Az evangélista beszámolója nem kerüli el ezt a kettősséget: a kitaszítottság, a barlangistálló egyszerűsége annak a világnak a kifejezője, amelyben minden nyomorúság otthonra talál. Lehet ezt szegénységnek nevezni, a gazdaságban, a politikában, a szociológiában krízishelyzetnek, ahol az Isten által teremtett javak elértéktelenedése rendezetlenné és céltalanná teszi az egyén és a közössége életét. Világunk is egy ilyen Betlehemmé válik, amely már nem befogadó, agyonzsúfolt a sokféle gondoktól, és kimerült az értelmetlen elfoglaltságokban, amelyek csak átmeneti boldogsággal kecsegtetnek.
Építő gondolatok | Max Lucado 2018. december 24. Isten tudja, hogy milyen embernek lenni. Amikor határidőkről, sorbanállásról, nehéz időszakokról beszélünk, Ő megérti. Ő is átélte, hiszen itt élt a földön. Betlehem miatt van egy Barátom a mennyben. Betlehem miatt van egy Megváltóm a mennyben. Az első karácsonykor kezdődött az, amit a húsvét ünnepel. A gyermek a jászolban a keresztrefeszített Király lett. És mivel Ő ezt tette, az én bűnlajstromom teljesen üres. A kegyelem miatt tiszta lapom van. Az Ő ajánlatában nincsenek apróbetűs részek. Ő nem mondja: "Tisztítsd meg magad, mielőtt Hozzám jössz. " Ehelyett így szól: "Csak gyere Hozzám, és én tisztává teszlek. " Nem az számít, én mennyire fogom Őt, hanem az, hogy Ő mennyire fog engem. És Ő biztos kézzel tart engem. A jelenléte is ilyen bizonyos az életemben. Isten mindig közel van hozzánk. Mindig értünk van. Mindig bennünk van. Mi elfeledkezhetünk Róla, de Ő soha nem feledkezik meg rólunk. Mindig mi járunk az eszében és mi szerepelünk a tervében.
Áldott Karácsonyt! A legszebb jókívánság, amit sokszor hangoztatunk karácsonykor. De mi teszi áldottá a karácsonyt? Ha egy gyermeket kérdezünk meg, számára az ünnep varázsát a karácsonyfa, az ajándék várása és az ajándékozás öröme hozza. Az ínyenceket egy-egy finom ünnepi étel ejti rabul. Másokat az advent és a karácsony díszei és fényei kápráztatnak el. A családi együttlét karácsonykor a legmeghittebb. A legtöbb hagyomány is az ünnepkörhöz köthető. Ilyenkor a templomba is illik legalább egyszer elmenni. Máskor nincs rá idő, de karácsony nem múlhat el anélkül, hogy ne lépjük át Isten házának küszöbét. Aki a karácsony legmélyebb üzenetét is meg akarja érteni, az nem feledkezhet meg arról, hogy Isten közel jött hozzánk. Fia által eljött a világba. Ebbe a világba érkezett. Nagyon sok szomorú és elégedetlen emberrel lehet találkozni a hétköznapokban. Olyanok is vannak, akiknek a sorsával senki sem foglalkozik. Vagy éppen az egyén nem akar tartozni sehova sem. A karácsony éppen abban erősít meg bennünket, hogy senki sincs egyedül, meg abban, hogy van értelme a legnehezebb életnek is, mert Krisztusban Isten közel jött hozzánk.
Jelenlétével, megelőző szeretetével szeretné megváltoztatni a szíveket. Nem azt üzeni: ha megváltoztok, akkor szeretni foglak titeket, és közétek megyek, hanem azt, hogy közétek megyek, és ha megismertek, talán megváltoztok. Később a szent sátor mintájára épült a templom, melynek szentelésekor Salamon így imádkozott: "De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet neked építettem! " (1Királyok 8, 27) Válaszként az Úr dicsősége leszállt az épületre (1Királyok 8, 10). Később a nép folytonos bálványimádása, engedetlensége és hitetlensége miatt az Úr megharagudott és elhagyta a templomot (Jeremiás 12, 7). A kijelentés után rövidesen el is pusztították a babiloniak az épületet. A második templom dicsősége Az első szentély lerombolása után hetven évig kellett várni egy új templom megépítésére. Az az épület nem volt olyan monumentális, sokkal szerényebb volt az elődjénél, Haggeus azonban ezt a próféciát kapta az Úrtól: "Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! "