Meglepő hírekkel szolgáltak a karácsony előtti napokban megjelent Magyar Közlönyök, melyek közül a leendő villanyautósoknak valószínűleg a HUMDA Zrt. jövő évi működését érintő passzusok a legérdekesebbek. A villanyautó vásárlást támogató állami programok kezelésével megbízott vállalat karácsonyra komoly elvonást kapott, így veszélybe került a jövő évi – még ki sem hirdetett – támogatási program is. December elején beszámoltunk róla, hogy a villanyautós állami támogatást eddig lebonyolító Iparfejlesztési Közalapítványtól (IFKA) a pályázatok kezelése átkerült a HUMDA (Magyar Motorsport és Zöld Mobilitás Fejlesztési Ügynökség) hatáskörébe. Az IFKA elektromobilitással foglalkozó weboldala már néhány nappal korábban megszűnt, majd annak tartalma átkerült a HUMDA honlapjára. A változástól sokan azt remélték, hogy hamarosan újabb fordulót jelentenek be az elektromos autók vásárlását ösztönző pályázat-sorozatban, azonban a Magyar Közlöny 2021. december 22-én megjelent 237. számában közzétett 1949/2021.
Számtalanszor szóba kerül – megjegyezzük, hogy nem alaptalanul – a kérdés, miért is kell közvetlen vagy közvetett módon támogatnia az államnak az elektromos autók vásárlását, illetve ezáltal azok terjedését, miért nem bízzuk az egészet a piacgazdaság, azaz a kereslet-kínálat mechanizmusaira? Összegyűjtöttük a válaszokat. A legelső ellenérv az állami szubvencióval kapcsolatban, hogy miért kell adófizetői pénzből támogatni az elektromos autókat, amikor azok vásárlása korábban csak egy szűkebb, vagyonosabb réteg kiváltsága volt. A játék megváltozott. A használt változatok, illetve az egyre elérhetőbb árú elektromos autók kínálatának köszönhetően egyre szélesebb körben válik elérhetővé az e-autózás. Itt zárójelesen megjegyezzük, hogy számos tanulmány, előrejelzés szerint az elektromos autók ára 2025 és 2030 között paritásban lesz a hasonló kategóriában versenyző hagyományos belsőégésű autókéval, de erre később visszatérünk. Induljunk az alapoktól! Az autógyárak már évtizedek óta szinte ugyanazt az alaptechnológiát, a benzin és gázolaj meghajtású belsőégésű motor használják a gépjárműgyártásban.
Eddig a kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatok a belsőégésű motor technológia tökéletesítéséről, a hatékonyságnövelésről és a kibocsátáscsökkenésről szóltak, amit elsősorban a folyamatosan változó és szigorodó jogszabályi feltételrendszernek való megfelelés motivált. Erre jó példa egyebek között az EURO motorjelölések bevezetése vagy a hengerűrtartalom versus teljesítmény adóztatásának kérdése is. Az autógyártók a működésüket erre az alaptechnológiaára optimalizálták, erre hoztak létre számtalan gyártósort, erre kalkulálták a megtérülési számokat, mutatókat, erre alapozva termeltek jelentős profitot. Amíg egy adott technológiára épülő történő gyártás nem éri el a megfelelő szintű méretgazdaságosságot, átmenetileg veszteséges is lehet. Minden technológiának, terméknek van egy életciklusa, az életcikluson belül a szakaszok hosszát, időintervallumát számos tényező, például alapanyagok elérhetősége, a jogszabályi környezet, a versengő technológiák terjedése befolyásolja. Fotó:123RF Új kor, új követelmények Sokan azt hiszik, hogy a piacgazdaság keresleti-kínálati függvénye majd meghatározza, hogy melyik technológia életképes (vagy sem).