A török kiűzése Magyarországról by Beata Knapp-Nagy
Házinyomda 1936 Felhő Ibolya, Trócsányi Zsolt (szerk. ): Buda expugnata 1686: Európa et Hungaria 1683-1818: a török kiűzésének hazai levéltári forrásai Budapest Fővárosi Levéltár 1987 Hattyuffy Dezső: Buda visszavétele 1686-ban Székesfehérvár 1885 Budy Ézsaiás: Magyarország históriája.... Pest 1833 Balla Antal: Buda felszabadítása 1686-ban Budapest 1936 Asztalos Miklós: Buda felszabadítása 1686-ban Budapest 1937 Banfi Ciprio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban Budapest 1937 Borsodi Csaba: Alternatívák Magyarországon a törökök kiűzése után Budapest Korona Kiadó 1997 Németh Gyula: Törökök és magyarok Budapest Magyar Tud. Akadémia 1990 Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után Budapest Akadémiai Kiadó 1962 A török kiűzése a Körös-Maros közéről 1686-1695 Gyula: Békés Megyei Levéltár 1995 Vaya J. János: A fogyó félhold árnyékában: A török kiűzése Magyarországról Budapest Gondolat Kiadó 1986 Rozgonyiné Pöschl Aranka (összeállította): Buda visszafoglalása, 1686 szeptember 2 Budapest Szabó Ervin Könyvtár 1961 Csopodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek Budapest MTA 1984
kérdésre felel ill. felelhet, néha mindkettőt jelentheti, néha csak az egyiket. én itt okhatározói értelemben használom, vagyis: "azon okból kifolyólag (annak okán), hogy megbontotta a Kárpát-medence demográfiai egyensúlyát, elvezetett trianonhoz. " Vagy "mivel megbontotta a Kárpát-medence demográfiai egyensúlyát" stb. Íme, átírék egy-két mondatot ezen értelemben, úgy az ok- mint az időhatározó értelmet bemutatandó. "1696 végén Frigyes Ágost, lengyel királlyá választatván (II. Ágost néven), letette (annyira jó lenne itt: letevé) a fővezérséget, és hazatért. " Midőn lengyel királlyá választották, illetve: mivel lengyel királlyá választották. "leszámolt Thököly híveivel, majd 1697 -ben a zentai csatában megsemmisítvén a szultáni fősereget, döntő győzelmet aratott a török felett. " "Mivel megsemmisítette a szultáni fősereget, döntő győzelmet aratott a török felett. " – Hamilcar Smith vita 2016. november 1., 02:11 (CET) [ válasz] "érthető ha valaki ezt nem ismeri, életében egy szót sem hallván erről" – nekünk viszont az a célunk, hogy mindenki értse a cikkeinket; közérthető enciklopédiát szeretnénk összehozni, nem azt akarjuk szemléltetni, hogyan írtak enciklopédiát a 19. században.
Egy dolog a közérthetőség, meg még egy a hülyének (tudatlannak-, ostobának- stb)nézés. "nem azt akarjuk szemléltetni, hogyan írtak enciklopédiát a 19. " A XIX. (és nem "19. ") századi enciklopédiákat cirkalmasságuk és nem az itt tárgyalt szavaik tették XIX. századivá. "a wikipédia többi részének a nyelvezete sem igazodik ehhez" Ez igaz, de az eltérés jelentéktelen. – Hamilcar Smith vita 2016. november 1., 12:22 (CET) [ válasz] A vitát lásd itt. – Pagony üzenet 2022. március 20., 01:00 (CET) [ válasz]
Az 1687-es hadjárat fő hadműveletei már az ország déli területein zajlottak. Lotaringiai Károly herceg fővezér először a fősereggel Eszékhez vonult, míg egy másik sereg a bajor választófejedelem parancsnoksága alatt a Tisza mentén vonult dél felé. A nagyvezír serege Mohács környékén támadta meg a császári haderőt. Itt került sor augusztus 12-én az ún. harsány-hegyi vagy nagyharsányi csatára, amelyet második mohácsi csatának is neveznek. A győztes ütközet az Oszmán Birodalomban belső válságot idézett elő, amelyet kihasználva a császári seregek óriási területeket hódítottak vissza és számos erődítményt – köztük Eszéket, Valpót, Péterváradot, Várpalotát, valamint Egert – foglaltak el. A sikeres hadjárat következtében meghódolt Szlavónia és Erdély is. Az ezt követő hadműveletek fő célja Belgrád elfoglalása volt. II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem 1688 augusztusában kezdte el az ostromot és – érzékeny veszteségek árán – szeptember 9-én sikerült elfoglalni e stratégiai fontosságú erődítményt, majd nem sokkal később elfoglalta a környéken található Galambóc és Szendrő várát is.
hozzáadva: 2016. 05. 11. Amikor Györgyöt történelmi személyként fogadjuk el és méltatjuk, régtől meglévő kultuszának bizonyságaira hivatkozva tesszük ezt. Annyi történelmileg biztosnak tekinthető, hogy György a konstantini fordulat beköszöntése előtt halt vértanúhalált Krisztusért Lyddában. Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit oly sok legendás elemmel tarkították. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. Szent György a középkorban nem kizárólag a lovagi és nemesi rend szentje, hanem egyúttal az egész népé is mint segítőszent. Amennyivel csökkent a lovagi párviadalok megszűntével a népszerűsége, ugyanannyival növekedett is a sárkányölő motívumra épülő misztériumjátékok születésével. Egyszerre volt védőszentje a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. A naptárban elfoglalt helye adta neki azt a feladatkört, hogy a tavaszkezdet számos ősi népszokását "megkeresztelje".
A férfias helytállást, az önfeláldozó emberséget, az asszonyok tiszteletét mintha György példázta volna a fiatal Európának. Bálint Sándor szerint a mi mesekincsünk is a György-legenda számos elemét, mozzanatát őrzi, bár név szerint a szent lovaggal már alig találkozunk, de sárkányölő hősökkel annál inkább. A szlovák és katolikus délszláv elbeszélő hagyományban azonban máig él a szent lovag mesebeli legendája is. A népi hagyományban Szent György napján kezdődik az állatok kihajtása, a termékeny tavasz, a termények elvetése, míg Szent Mihály napján, szeptember 29-én ér véget a betakarítás, az állatokat behajtják és innentől fordul hidegebbre az időjárás. Egyes misztikus gondolkodóknál épp ezért összekapcsolódik a két szent szimbolikája miként György a földi, Mihály az égi sárkányt győzte le, előbbi a testi, fizikai világ küzdelme a gonosszal, hogy megóvjuk az életet, élelmet, míg utóbbi a földön túli, a lélek világában lakozó gonosz elleni küzdelem szimbóluma. Kapcsolódó
De ó, arra jár Szent György vitéz, S a leányra és sárkányra néz, Kardját előreszegezve, A sárkánynak nekimegye. Súlyos csapást mér reája, A sárkány fájdalmasan felkiálta, De még él a bestia, S ha tehetné, támadna vissza. De Szent György leteríti, S egy utolsó csapással megöli. Nagy az öröm a faluban: A sárkány már halva van. Kozma Sándor, 5. b osztályos tanuló Vár népe boldogan élt Vár népe boldogan élt, E négy fal közt baj nem ért. Csupán egy volt, mitől az ember félt, Egy sárkány, ördög szemében tűz élt. Áldoztak két bárányt, Mert nem evett az páfrányt! És ez okozott hátrányt, A nyájban egy nagy hiányt. Csakhogy elfogyott a birka! De a sárkány szája nyitva! S sarokba szorítva, a király népit hívja: "Nincsen birka sehány, Elvitte a zsivány! Embert adjunk talán? S aztán mit? Az talány. " Neveket egy lapra! S azt be egy kalapba! Most eldől val'ki sorsa, És ezt a nép mondta. Persze mindenki élne, Nincs, ki végtől ne félne. S a cetli kezében, Küldik őt, isten nevében. Máskor elmegy más, És a helyzet nem más.
Április 24-e történeti hagyománya a múlt ködébe vész: a napot Európa nagy részén a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A vértanú halált halt Georgianus, a római hadsereg magas rangú katonatisztjeként anyja hatására lett keresztény. 303 körül szenvedett mártíromságot Szíriában, és története hamar egybe kapcsolódhatott a helyi mítoszokkal: ilyen volt Sabazios, a frígek ég-atyja története, Perszeusz Medusa-küzdelme vagy Bellerophon harca a kimérával. Szent György fokozatosan kialakuló legendájának végső formáját nagyjából a hatodik századra érte el, de ekkor még nem vált közismertté: Györgynek Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részén viszont körülbelül csak egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án. Tours-i Szent Gergely szerint György ereklyéit Galliában is tisztelték, és már a Merovingok is őt tekintették ősatyjuknak, Angliában és Skóciában pedig már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt.
Székely Máté, 5. b osztályos tanuló Felkészítő tanár: Tollár Patrik
Description de l'éditeur A svéd irodalom teremtő erejét és gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, hogy egyszerre három nagy írót adott a világirodalomnak: Strindberg, Heidenstam és Lagerlőf Selma. Heidenstam előkelő ősök gyermeke a gazdag múlt emlékei és a jelen gondtalan kényelme közt nőtt fel, miért is a köznapiság harcaitól elfordulva a múlt nagy eseményei termékenyítik meg romantikus lelkét; Egész sorát adta ki a svéd előidőkből vett novelláinak. Így St: Gőran och draken, jelen kötet címadó novellájaAndrás képfaragó-mester szerelme szép modellje iránt, mely történet szorosan illeszkedik a XV. századbeli Stockholm életébe. 1913-ban a Svéd Akadémia rendes tagjai sorába választotta, 1916-ban pedig megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Jelen fordításban (1918) először szólal meg Heidenstam magyar nyelven. Tőlünk messze eső nép történetéből mutat be néhány nagy műgonddal, költői lelkesedéssel és történeti hűséggel megrajzolt képet s bár idegen nékünk a nép és rég elmúlt az idő, mégis biztosan hiszem, hogy meleg érdeklődéssel fogadja a magyar közönség.