Nem tudom, ki az a titokzatos Elena Ferrante, s tudatlanságommal nem vagyok egyedül. Ha az interneten rákeresek a nevére, mindössze eddig megjelent regényeiről tájékozódhatok. Annyi bizonyos csupán, hogy az Elena Ferrante álnév: a kortárs olasz író valódi kilétét a mai napig jótékony homály fedi. A névtelenségbe burkolózás gesztusa azt sugallja, maga az író áll útjába annak az eljárásnak, hogy a szerző biografikus személyén keresztül közelítsünk a könyveihez. Mintha azt üzenné, tulajdonképpen mellékes, ki írta a regényt, hiszen egyetlen dolog számít, és az a dolog nem más, mint az elbeszélt történet. Elena Ferrante tehát akárki lehetne, mégis biztos vagyok benne, hogy nő. Mint ahogyan abban is egészen biztos vagyok, hogy legújabb lélektani regénye, a női szerepeket, az anyaságot, a felelősség és bűntudat kérdését középpontba állító Nő a sötétben olyan mélyen személyes ihletettségű mű, amennyire egy regény az lehet. És noha - a fentiek tudatában, illetve a már említett nem tudás állapotában - bajosan használható e helyütt a személyes jelző, a regény mégis személyes a szó lélektanilag hitelesnek tetsző, mélyen átélt-átélhető, elgondolkodtató, nyugtalanító és felkavaró értelmében.
A Nápolyi regények szerzőjétől! Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író ezúttal is a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.
Összefoglaló A Nápolyi regények szerzőjétől Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író ezúttal is a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte. Elena Ferrante a kortárs világirodalom rejtélyes szerzője. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, de kiléte ismeretlen.
A könyv olvasása után hetekkel sem tudom pontosan megfogalmazni, mit is gondolok Ferrante írásáról. Merész és szókimondó, de sokszor irritálóan keszekusza; ugyanakkor zavarba ejtő nyíltságát még úgy is megnyugtató mankónak találom nők millió felé, hogy én magam nem vagyok anya. Az biztos, hogy nagyon várom a filmváltozatot, amelyben Olivia Colmant, Jessie Buckley-t és Dakota Johnsont rendezi majd Maggie Gyllenhaal. Elena Ferrante: Nő a sötétben Park Könyvkiadó, 2018 Fordította: Balkó Ágnes
ELENA FERRANTE NŐ A SÖTÉTBEN MAGVETŐ KIADÓ Azok közé tartozom, akik gyors egymásutánban olvasták el a Nápolyi regényeket. Imádom Ferrante írói stílusát, a könyvek hangulatát és a témáit. A Nő a sötétben sem okozott csalódást, visszacsöppentem Az elvesztett gyerek történetébe. Leda, mint Lenu is egy középkorú nő, aki válása és gyermekei kirepülése után nyaralni indul. Az egyedül töltött idő azonban közel sem a felszabadult anya boldog, szabad napjait hozzák el. Évekkel ezelőtt nagyon elveszettnek tartottam magamat, ez igaz. Az ifjúság reményei mind hamvukba holtak, és úgy tetszett, egyre gyorsabban haladok hátrafelé, vissza az anyámhoz, a nagyanyámhoz, a néma vagy ádáz asszonyok hosszú sorához, akiktől származtam. Az elmulasztott lehetőségek. A fiatal test táplálta ambíciók még lángoltak bennem, a képzelet még terveket szőtt, egyiket a másik után, de éreztem, hogy alkotói vágyamat egyre jobban nyesegetik az egyetemi előremenetelekről szóló híradások meg a reménybeli karrierhez szükséges megalkuvások.
Nem azért, mert az élete annyira nehéz lett volna vagy mert a sors igazságtalanul büntette volna: egyszerűen elege lett a szűnni nem akaró szerepből, amelyben nincs szünet vagy vakáció, csak a kimondott és kimondatlan elvárások sora, amelynek legnagyobb része éppen saját magától ered. Míg sokan felháborítónak találhatják Leda önzőségét, ezzel pedig elítélendőnek Ferrante kisarkított betűit, a könyv valójában ki- és összekacsintás anyák tömegei felé azt hirdetve, hogy ezek a gondolatok léteznek és másokban is megfogalmazódnak. És ez rendben van így. Félreértés ne essék, az író egy pillanatig sem oldozza fel Ledát vagy huny szemet a tette felett, még csak nem is igazolja semmivel. A hangsúly nem azon van, hogy "anyák, ha elfáradtatok, hagyjátok el gyermekeiteket", hanem azon, hogy "anyák, nektek is meg van engedve, hogy elfáradjatok". Ez az üzenet pedig igenis fontos, a megfogalmazása pedig becsülendő, még úgy is, hogy a tálalás olykor bosszantóan zavaros, a könyv egyes elemei pedig nemcsak megemelik az ember szemöldökét, de oda is ragasztják azt.
Passzívházak, autonóm települések Ertsey Attila Élőlánc, 2009 TOSICS IVÁN - VÁROSKUTATÁS KFT.
2021. április 14-én újra szemlÉLETFORMÁLÓ BESZÉLGETÉS zajlott, melyet élőben közvetítettünk az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Városfejlesztője facebook oldalán. Vendégünk volt Ertsey Attila építész, akinek neve 25 éve összefonódik az autonóm házak fogalmával. A beszélgetés kezdetén tisztáztuk, hogy a passzív-, autonóm-, ökoházak alapvetően abban különböznek a tömeges építkezési formáktól, hogy a házak kialakítása és az abban használt technológiák révén az energiafogyasztás sokkal kevesebb mint egy átlagos lakóház esetében. A passzívházak esetében akár nulla hőveszteség érhető el, tehát nincs szükség fűtésre. Az autonóm házaknál nem feltétlen ez áll a fókuszban, hanem a közműrendszerektől történő függetlenedés lehetősége, mely részben technológiai, részben szemléletbeli kérdés. A képre kattintva elérhető a beszélgetés videófelvétele! Autonóm házak – amikor a múlt a jövő Ertsey Attila már 1996 óta foglalkozik autonóm házak tervezésével, kialakításával, technológiák kutatásával és elterjesztésével.
Ezenkívül egy olyan hőszigetelt épület, amelynek alig van hővesztesége és csak a legkeményebb téli napokon igényel fűtést. A kiállítás kezdetén Ertsey Attila mutatta be a házat, és a december közepén tartott szakmai napot is ő vezényelte le. Utóbbin szinte valamennyi kiállító, összesen 34 cég képviseltette magát, s előadásaik során az derült ki, hogy nemcsak éles rivalizálás folyik köztük és kevésbé környezetbarát versenytársaik között, de a legtöbb esetben komoly múlttal is rendelkeznek ezek az újnak számító megoldások. Parafaburkolat található például a Központi Szabó Ervin Könyvtárban vagy a budapesti Ír Nagykövetség épületében, sok bolt és háztartás választotta már a papírbútort a lakberendezés során, de a zöldtető rendszerek, a LED-világítótestek és a szalmabálás hőszigetelés is mind egyre ismertebbek és keresettebbek. Némi üröm az örömben, hogy a termékeket sok esetben külföldi óriáscégek magyarországi leányvállalatai forgalmazzák, bár ha volt hazai alternatíva a berendezések között, a szervezők törekedtek ezek előnyben részesítésére.
[1] Napjaink technikai színvonalán a fűtéshez megfelelő mennyiségű hő környezetbarát módon viszonylag gazdaságosan biztosítható napkollektorok, hőszivattyúk segítségével, geotermikus energiából, valamint biomasszából. Közülük az előző kettő viszonylag kis energiasűrűséget képvisel, ezért kizárólagos fűtésre csak kis hőmérsékletű rendszerekben (mint például padló-, fal-, illetve mennyezetfűtés) célszerű használni – az épület megfelelő hőszigetelése mellett. A geotermikus energia felhasználhatósága erősen függ egy adott terület földtani viszonyaitól, de ahol bőségesen rendelkezésre áll, ott gazdaságosan kisebb-nagyobb közösségek számára távfűtés révén biztosíthatja a szükséges hőmennyiséget. A biomassza (elsősorban fa) hatékonyabban eltüzelhető faelgázosító fűtőkazánban [2] vagy pelletkandallóban. A használati meleg víz legkényelmesebben napkollektorokkal állítható elő. A sütés-főzés kapcsán azonban már le kell mondani bizonyos mértékű kényelemről, ha ragaszkodni akarunk a teljes autonómiához.