Kép: Szűcs Attila, Érintés (100x80cm 2016 Deák Erika, a Szűcs Attila műveit képviselő galéria tulajdonosa elmondta, hogy az aukcióval akkor került kapcsolatba, amikor megkereste a Sotheby's egyik igazgatója, hogy ajánljon magyar és régiós művészeket a következő eseményükre. szüts miklós 1945, 07. 29. nemzetisége: magyar mail: beszélt nyelvek: magyar, angol, német, francia Iskola: 1967-73 diploma. képzőművészeti főiskola, budapest (Nemzetközi Ki Kicsoda) F. : festőművész HC. : 1113 Budapest, Ulászló u. 72. SzH. : Budapest, 1945. júl. 29. CS. : Vojnich Erzsébet GY. : Eszter (1973), Júlia (1975), Anna (1986), Nóra (1987) Sz. : Szüts Jenő és Degré Erzsébet HF. : anyai ágon dédapja Degré Alajos, író, az 1848-as forradalom egyik vezetője, Lechner Alajos, építész IV. : 1959-63 Ferences Gimn. Szentendre, 1967-73 Képzőművészeti Főiskola, festő ill. sokszorosító grafika szak SzE. Hornyik Sándor kurátor szerint a kiállítás címe (Kísértetek és kísérletek) erősen utal a festőre: Szűcs Attila egy kísérletező festő, folyamatosan keresi az újat, miközben képeit összeköti erős stílusa.
Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1990-ben. Mestere Kokas Ignác volt. 1990-93 között a murális tanszéken folytatott posztgraduális tanulmányokat. 1993-97 között a Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1998-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanársegédje lett. Tanulmányúton Olaszországban, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban járt. Képeinek forrása a fotó, egy-egy képelemre koncentrál. Egyéni kiállításon mutatkozott be az István Király Múzeumban Székesfehérváron 1993-ban, Bécsben 1998-ban. Csoportos tárlatokon szerepelt Grazban 1989-ben, Hannoverben 1990-ben, a Műcsarnokban 1991-ben, 1996-ban és 2000-ben, a Római Magyar Akadémián 1998-ban, a Magyar Nemzeti Galériában 1999-ben. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, a székesfehérvári és a dunaújvárosi múzeumban, valamint Grazban. Önnek is van Szűcs Attila képe? Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy online értékesítjük.
Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, a székesfehérvári és a dunaújvárosi múzeumban, valamint Grazban. Önnek is van Szűcs Attila képe? Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy online értékesítjük. Alig fél éve példátlan magyar siker született Londonban a Sotheby's Contemporary East aukcióján: Szűcs Attila Érintés című művét a kikiáltási ár négyszereséért, 16 250 angol fontért (azaz mintegy 6, 5 millió forint) ütötték le. Nem kizárólag, de ezért is az egyik legjelentősebb kortárs magyar festő ma Szűcs Attila, akinek képeit már nemzetközi viszonylatban is keresik. Teljesen időszerű volt tehát egy nagy átfogó kiállítás a munkásságáról, ami most végre meg is valósult a Ludwig Múzeumban Kísértetek és kísérletek címmel. A kiállításhoz kapcsolódó monográfiát egyébként az egyik legfontosabb német művészeti kiadó, a Hatje Cantz jelentette meg, és negyven országban kapható. Bár régi kép kevesebb van, összesen 25 év munkáját öleli fel a tárlat, amit mindenkinek érdemes megnézni, akit csak minimálisan is érdekel, mit jelent alkotni ma Magyarországon.
A középtér élénk színű és formakincsű plüss figurái szinte észrevétlenül morfolódnak át egy egészen más léptékű virág orgiába, ami mögött hatalmas koponyahegy sejlik föl. A koponyák felől nézve a kidobált, vagy éppen csak egymásra hányt játékok jelentéstartománya is elcsúszik a horrorisztikus dimenziók felé, a virágokból pedig valamiféle gólem alakja sejlik fel. A gúla/gólem ráadásul egy ambivalens, oldott (a szó szoros értelmében is: hígítóval spriccelt) térben lebeg, amelynek erős és meglepő materialitását éppen az adja, hogy az oldószer felszakítja a koherens festett kép illúzióját és feltárja a festék és a vászon kézzelfogható anyagiságát. Festőművészként a megfestett és a megtervezett illúzió működése a kezdetek kezdete óta (avagy egy picit konkrétabban: jó harminc éve) foglalkoztatja Szűcs Attilát. Az elmúlt harminc-negyven év ráadásul az illúzió technológiai és ismeretelméleti fejlődésében is óriási változásokat hozott, hiszen a festészet referencialitása a fényképek és az újságok valóságából átúszott a képernyő terébe, a reprezentáció filozófiai kérdéseit pedig felváltották a különféle szimulációk, a posztinternet és a posztigazság perspektívái.
Az 1948 és 1952 között íródott, de nyomtatásban csupán 1985-ben hozzáférhetővé váló Karnevál ra mint Hamvas Béla főművére szokás tekinteni. Bár erősen kérdéses, hogy egy ilyen terjedelmes és gazdag tematikájú életműben kijelölhető-e egyáltalán "fő" mű, vitathatatlan, hogy a Karnevál kitüntetett helyet foglal el Hamvas pályáján csakúgy, mint a szerző utóéletében. Hamvas Béla: Karnevál I-III. - Könyv - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Szerencsésebb ugyanakkor, ha főmű helyett a Karnevál t inkább kulcs- vagy határműnek nevezzük. Kulcsműnek azért, mert a szerző az összegzés igényével hangszereli át a korábbi pályaszakaszokat uraló, jelentős vezértémáinak szinte mindegyikét – többek közt az egyetemes világválság kérdéskörének különböző szólamaira, a szcientifizmus- és tömegellenesség kultúrkritikus hangjaira, a létezés esztétikai megalapozottsága melletti patetikus kiállásra vagy a hagyomány mítosz hordozta teljességére vonatkozó meglátásaira gondolhatunk. Határműnek viszont azért nevezhetnénk, mert a Karnevál egy olyan egzisztenciális krízis- vagy határhelyzet lenyomataként, egy elhallgattatott közszereplő élettapasztalatának olyan megfogalmazásaként is felfogható, amely egy tágan értelmezett emigrációs lét- és tudatállapottal rokonítható.
), de még az embe-RI-ség históriájában sem igen, és mindezért szívem csattogányként repes tízezerbőrű lelketek iránt, bár tudom, nincs is nevetségesebb a pátosznál, de mégis, hadd köszönjem meg, hogy ennyire jeszenő, hudrabancs, hóbortos bolondok vagytok, hogy ezt így és most és majd és tovább és csakazértis, és, szóval kösz, illetve még annyit hogy GONG" (Fábián Péter, az egyik rendező levele a Karnevál színészeihez – részlet) Hamvas Béla a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja. Érdeklődése szerteágazó, írásai pedig nehezen kategorizálhatóak, de annyi bizonyos, hogy egy valami összeköti őket: a gondolatiság – tradíció, az őskori emberiség szellemi hagyománya. Az emberi lét végső kérdéseivel foglalkozik, az emberi kiteljesedéssel és az anyagban rejlő szellemi lehetőségekkel, gondolati korlát nélkül. Karnevál I-III. (3 kötet) - Hamvas Béla – MEDIO Kiadó, Hamva. Hamvas írásainak jelentőségét a személyesség adja. A "Karnevál" gigantikus kísérlet arra, hogy az epikus színház eszközeivel megszólaltassuk Hamvas Béla Karnevál című regényfolyamának dramatikus keretbe helyezhető rétegeit.
Az olvasmány, nehézségének ellenére, folyamatosan velem volt: reggel a vécén, a pályaudvaron, a hegyoldalban, a nyári konyhában, a melóhelyi 10 perces cigarettaszünetekben, a szobámban lehúzott redőnyök mögött az éjjeli lámpa fényénél. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen megértettem, de úgy voltam vele, mint korábbi filmélményeimmel, ahogy például Tarkovszkij vagy David Lynch archetipikus képeit hagytam egyszerűen csak hatni ahelyett, hogy értelmeztem volna, ugyanígy folyt belém Hamvas beavatási metódusa. Milyen beavatásról beszélünk itt? Hamvas Béla: Karnevál. Erről az író második felesége ekképpen ír: "Hamvas Béla a beavatás szót sem a Regényelméleti fragmentum ban, sem regényeiben nem használja. Ennek ellenére nagyon is tudatában volt annak, hogy egész életműve beavatás. Mert mi is a beavatás? Az alkímiai transzfiguráció, amelyben a természeti ember, az egységből lezuhant lény »örök szellemtestét felépíti«, személlyé válik. Ennek a műveletnek és folyamatnak három fő mozzanata: az evilág valótlanságának felismerése (a maszk leoldása); a káprázat valóságának átélése; végül annak a tudásnak megszilárdítása, hogy az emberi lét attól függ, aki éli – szabadság, s egyben ítélet. "
A 4. könyv: kettészakítva és önmagammal szembeállítva. Ez a separatio és multiplicatio, az elkülönítés és megsokszorozás művelete. Metafizikai tudathasadás. Hamvas hőse, Bormester Mihály, karakterkomponenseiből ekkor két lényt gyúr: Mike-t és Michailt – a "fejlett élettechnika" kitűnő humorú zsonglőrét és a megtisztulásra sóvárgó, szenvedő moralistáét. A negyedik könyv a földi terek birtokbavételének könyve, míg az 5. könyv az időé. Miután a reductio és a fixatio – a visszavezetés és az egyesülés művelete megtörténik, Bormester a harmadik kötet válságkarmájához (a történet fő szólamához) ismét visszatér, és elköveti az elkövethető legsúlyosabb bűnt, embert öl. Kissé enyhébben fogalmazva: egy családi vita során megfojtja feleségét. "Íme, a bűntől megpuhult ember! " – így szólítja meg őt lélekvezetője, Márkus mester, aki a reábízott tanítványt most már elég érettnek látja ahhoz, hogy inkarnációk évezredes láncolatán át őt a múltba visszavezesse. Ezt követően a színtéren újabb száz és száz szereplő váltogatja egymást, a nevek mágiája szinte kimeríthetetlen, de mindig mindenkivel ugyanaz történik, és minden mindenkivel most történik.
Azokra a műfaji korlátokon túllépő, a teljesség érzetét keltő drámai nagyformákra tehát, melyekben legalább két meghatározó artikulációs sík van jelen. A metafizikáé, amely keretéül és egyben létokául szolgál az elbeszélésnek; illetve az ezt a síkot értelmező, illusztráló, színező kistörténeteké, rendkívül erős drámaiságú jeleneteké, melyeket az olvasó egyszerre tekinthet ismerősnek, a sajátjainak, ugyanakkor zavarba ejtőeknek, idegeneknek is.
Na persze nem az apró részletekre gondolok, hanem a könyv ízére, üzenetére. Éppen egy olyan élethelyzetben talált rám a Karnevál, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Fiatal felnőtt életem első komoly válsága és kudarca után, friss sebbel feküdtem arccal a padlón. Azt sem tudtam már, ki vagyok valójában, mint a regény egyik főszereplője, a vöröshajú segédfogalmazó, és ekkor akadt meg a szemem e pár soron a korábban vásárolt könyv borítóján: "Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja? " Egyfajta hívást, kalandot éreztem a szavak mögött. Életem spirituális vezérfonala először ragyogott fel, ami kivezethet a labirintusból. Miért érdemes elolvasni a Karnevál t a nehezen olvashatóság mítosza ellenére is? Regény. De milyen? Család? Abszurd? Filozófiai? – Ez a lényeg! A kavalkád! Egymásba mosódnak a műfaji határok és létrejön a valóság misztikus realizmusa, ahogy a béna Facebook-idézetek mesélnék el, közhelyes bölcsességnek álcázva keretek közé zárt létünk kulturális és univerzális antropológiáját.
"A pácban mindenki benne van" – írja Hamvas rögtön az első bekezdésben, és ennél tömörebben meg sem lehetne fogalmazni az egész regény alapfelvetését. Egyben ez az a gondolat, ami igazán aktuálissá teszi az '50-es években íródott regényt ma a színpadon. Általános társadalmi jelenséggé vált a felszínes véleményalkotás a közéletben. Erkölcsi, társadalmi, történelmi kérdésekben meglepően gyorsan – a gyorsuló világgal összhangban – véleményt alkotunk. Elég egy újságcikk, egy pletyka, egy tv-műsor, és máris megítélünk történelmi szituációkat, politikai kérdéseket, vagy épp egy embertársunk viselkedését. Divattá vált a külső szem szerepében való tetszelgés, a dolgokra való rálátás illúziójában való tespedés. Ez frusztrálttá teszi az embereket, és megakadályozza az érdemi párbeszédek kialakulását. Pedig a pácban mindenki benne van, és az van benne leginkább, aki azt hiszi magáról, hogy kívülálló – vezeti le Hamvas a későbbi fejezetekben. És valóban: a regény úgyis olvasható, mint ennek a tételmondatnak a mindent kimerítő bizonyítása.