Archívum Archívum
(a továbbiakban: Alapkezelő) által — a Szekeres László Alapítvány közreműködésével — pályázat alapján nyújtható támogatás az oktatás és a kultúra támogatása által a Szerbiában élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, a Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítását, valamint a magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítését célozza. A kiírás […] Bejegyzés navigáció
Az ELTE Karrierközpont az ELTE Szolgáltatási Igazgatóság részeként működő önálló szervezeti egység. Elérhetőségeink: +36-(1)-411-6500 / 4419 mellék 1053 Budapest, Egyetem tér 5.
Cégkivonat A Cégközlönyben hivatalosan közzétett hatályos adatokat tartalmazza kiegészítve az elmúlt 5 évre vonatkozó legfontosabb pénzügyi adatokkal és mutatókkal, valamint hirdetményekkel. Cégtörténet (cégmásolat) A Cégközlönyben hivatalosan közétett összes hatályos és nem hatályos adatot tartalmazza kiegészítve az elmúlt 5 évre vonatkozó legfontosabb pénzügyi adatokkal és mutatókkal, valamint hirdetményekkel. Bethlen gábor alapkezelő határtalanul. Cégelemzés Átlátható, könnyen értelmezhető, komplett elemzés a kiválasztott cégről, mely egyszerű és gyors megoldást nyújt az üzleti kockázat minimalizálására. Pénzügyi beszámoló A cég az Igazságügyi Minisztériumhoz leadott teljes pénzügyi beszámolóját tartalmazza minden egyéb kiegészítő dokumentummal együtt. Kapcsolati Háló Az adott cég tulajdonosi körének és cégjegyzésre jogosultjainak, valamint a hozzájuk és a vizsgált céghez kapcsolódó egyéb érdekeltségeknek a grafikus ábrázolása. Címkapcsolati Háló A Kapcsolati háló kiegészítése a vizsgált cég hivatalos székhelyére bejegyzett egyéb cégekkel, egyéni vállalkozókkal, valamint a cégeken keresztül kapcsolható magánszemélyekkel.
Az oldalon naponta 2-4 kritika jelenik meg a hazai és a (ritkábban) nemzetközi színházi, zenei és irodalmi élet produkcióiról és kiadványairól. A kezdeti háromfős szerkesztőség (Csáki Judit, László Ferenc, Jászay Tamás) azóta újabb három emberrel bővült (Puskás Panni és Merényi Ágnes, Rick Zsófi). Az utóbbi időben videókritikáikat a Facebookon teszik közzé. – Online akkor még jóval kevesebb kritika jelent meg, mint most. CsJ: A Revizor létrejöttének igazi oka az volt, hogy a kétezres években eltűntek a printlapokból az elemező szakmai kritikák, és egyre több lett a bulváros tartalom és az ajánló. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a minőségi kritikának még mindig van létjogosultsága és közönsége. Akartunk egy olyan portált, ahol nyomtatott színvonalú kritikákat tudunk online közölni – akkor még jelentett valamit, hogy "nyomtatott színvonal". – Tíz év eltelt, és ma már egyáltalán nem ez a dal van. Eltűnt a kritika, nem csak itthon, erre a jelenségre a New Yorker és a New York Times is panaszkodott már.
LF: Úgy pontosítanám, hogy az első háromezer karakternek meg kell küzdenie a hátralévő kétezerért. Ha ott lazul a szöveg, elveszítjük az olvasót. CsJ: Voltak igen hosszú cikkeink – például Forgách András Hamlet-esszéje –, és rengetegen olvasták őket. Ha jó a cikk, az olvasó marad. Csáki Judit – És van jó kritika? Vannak jó kritikusok? LF: Melyik korszakban volt a színikritika írásnak nemhogy tíz, de öt neves képviselője? Most van. A zenekritikával is ez a helyzet. Fel tudunk sorolni öt-tíz érdemi zenekritikust. Ennél soha nem volt több. Viszont annyi helyen lehet kritikákat vagy kritikaszerűségeket olvasni, hogy ezen a nagy táblán a tízet nehezebben találjuk meg, mint régen a hármat. CsJ: Ezzel azt mondod, hogy sok orgánum van, ahol közölnek kritikát. LF: A színikritikánál mennyiségi probléma nincs, csak minőségi: nagyon hullámzó a színvonal. A komolyzene-kritika esetében sokkal nagyobb probléma az, hogy a műfaj a magyar hagyományok szerint óvatos, olykor már-már baráti jellegű. Mivel a zenekritikusok többsége ugyanabból az iskolából kerül ki, mint a zenészek, megfigyelhető egyfajta jóindulatú óvatosság.
Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja. * Az "Alföldi Szímháza" című ezen kiadványt a Nemzeti Színház 2008-2013-ig tartó öt esztendeje iránt érdeklődő olvasóinknak Csáki Judit szerző színházkritikus, egyetemi oktató alábbi szavaival ajánljuk: "Ez a könyv a Nemzeti Színház elmúlt öt évéről szól. Úgy, ahogy én láttam, persze: kritikusként, színházi szakmabeliként, nézőként, magánemberként. Az ötlet nagyjából egy évvel ezelőtt született, amikor világos lett: ennek az öt évnek nem lesz folytatása. - Kiknek szól? Azoknak mindenképpen, akik közelebbről vagy távolabbról ugyancsak tanúi - nézői voltak az elmúlt időszaknak. Azoknak is, akiket általában érdekel, hogyan alakul ki vagy át egy színházi arculat, hogyan épül föl egy társulat, hogyan fejlődik ki egy markáns repertoár. Azoknak is, akiket érdekel, hogyan éli egy színház a hétköznapjait, bemutatótól bemutatóig: milyen az, amikor valami nagyon összejön, és milyen az, amikor nem. Szól azoknak is, akik szép emlékeket őriznek egy-egy előadásról, és szeretnék ezeket - legalább a szó erejével - fölidézve látni.
Ezt váltotta fel nagy részben az öt évvel ezelőtt meghonosított Vidéki Színházak Találkozója. Röviden összefoglalnám a találkozó koncepcióját, hiszen néhány elemét Csáki Judit vitatja. Kifogásai között vannak olyanok, amellyekkel egyet lehet érteni, többel viszont nem. A Thália Színház befogadószínházzá megalakulásakor feltérképeztük azokat a problémákat, lyukakat, ahol egy társulat nélküli épületet hasznosítani lehet, hogy a fővárosi színházi kínálat még színesebb legyen, és az egész színházi szakma érdekeit szolgálja. Sok más mellett a vidéki vendégjátékok ügye volt az egyik ilyen neuralgikus pont. Azt már akkor tudni lehetett, hogy nem érdemes havonta, hetente meghívni egy-egy színházat, előadást (ha a budapesti, több száz előadást kínáló repertoáron feltűnik egy mégoly értékes produkció, senki nem veszi észre), ezért ezt a feladatot projektrendszerbe kellett illeszteni, amely egyébként jellemző is a Thália Színház működésére. Időrendben előrehaladva mutatja be a 2008–2013 közötti évadok legfontosabb pillanatait.
Sokszor alakul ki vitahelyzet a könyvben, és nagyon jó, ha a zsöllyéből figyelő kritikus véleménye mellett megjelenik a bennfentesé is, akár érzelmektől fűtve. – Nem mondhatni, hogy bármikor elfogult lett volna Alföldivel szemben. A könyvben, ahogy korábban a kritikáiban, őszintén elmondja a negatív véleményét is a darabokkal kapcsolatban. Nem volt nehéz megtartani a kritikusi távolságot? Változott a közös munka során a kapcsolata Alföldivel? – A mi kapcsolatunk nem változott, bár azt mondanám, ez már barátság, ami arra épül, hogy nagyon tiszteljük egymás véleményét, a különbségekkel együtt. Mindig gyanús nekem, ha valamiről egészen máshogy vélekedik, mint én, ilyenkor felmerül bennem, hogy alaposabban át kell rágnom a kérdést. Nem gondolok sem róla, sem a darabjairól mást, mint korábban, legfeljebb bizonyos dolgokat máshonnan nézek. Értem, hogy mi miért, hogy történt, hiszen az utolsó évadban rengeteg időt töltöttem a Nemzetiben, éppen egy nagyon érzékeny és fájdalmas időszakban láttam Robit együtt a színészekkel.
A kiinduló helyszín egy céges buli, aztán betévedünk a mosdóba, kimegyünk az utcára, beülünk egy kocsiba, megyünk Elza nagymamájának a temetésére, aztán a végállomás egy gyerekkori babaház. A vezetőszál pedig a két nő erős, mindenen átsegítő és minden nézeteltérést legyűrő barátsága; olyan összetartozás, ami kötőanyaggá képes válni. Meg lehet szakítani a játékot is – ahogy egy filmes jelenetváltásnál látjuk, hogy a rendező megszólítja a színészeket és utasítást ad az átállásra –, kinézhet a színész civilként is az előadásból – ahogy itt mindketten meg is teszik, amikor várakozón figyelik a rendezőt –, de ez, vagyis egy tartalmi elem, a barátság az a dobbantó, ahonnan mindegyre tovább lendül a játék. Amelyben vannak mellékszereplők, pont, mint az életben: férfiak és nők. Felbukkannak, áttűnnek homályosan egy-egy pillanatra, esetleg egy-egy mondat is jut nekik, mint például Em férjének vagy Elza exének, de lényegében mégiscsak egy kétszereplős és kétszemélyes történet ez. Amelyet egy izgalmas műfaji-eszköztári-nyelvi és formanyelvi kísérletben tesz elénk a rendező, Székely Kriszta, és ugyan nem látom pontosan, hová vezet ez a bizonyos ösvény, de készségesen elindulok a nyomában, mert kíváncsi vagyok.