Akkor neked is kitartást, nem könnyű időszak. :) Igen èrtelek. Sok sikert kívánok a beszoktatashoz! Remélem zökkenőmentes lesz. 😊 Jövőre nálunk is esedékes lesz. 😊 Mi is külföldön élünk, a családom messze, èvente-kétévente egyszer tudunk csak találkozni. Igen, nálam is ez ugyan így van mint nálad. Csak este mikor alszik a pici van nekem is időm. Igen, de nem tudom a férfiak miért gondolják azt hogy nekünk olyan jó, meg egyszerű. Tisztelet a kivétel. Szerintem nem nehezebb neki, sőt... Én egyedül vagyok szinte egész nap az 1 évessel, a családunk 2000 -re. Akkor van én időm mikor este leteszem őt, ami meg utána az én alvás időmből megy el. Játékfüggő gyerekek - a fiúkat érinti leginkább - Napidoktor. Az apukák ki tudnak szakadni az otthoni mókuskerékből, nekünk minden nap ugyan az. Szerintem ez elég nehéz. Most szokatom bölcsibe, ez sem lesz könnyű, hogy dolgozni is járok, őt viszem hozom. Jó leirni a gondolataimat nektek. Panaszkodni nem szoktam a szüleimnek se, ès az anyosomèknak se. Tudom van ez a mondás: "Amilyen virágot szakítasz, olyat szagolsz. "
Az én történetem, jobban mondva problémám nem mindennapi, legalábbis bármennyit keresgéltem a neten, nem találtam egy sorstársat sem. 34 éves anyuka vagyok, 6 éve vagyok itthon a 6 és a 2 éves lányommal. Borzasztó hosszú ez az idő, így utólag végig gondolva sokkal jobb lett volna mindenki érdekében megpróbálni a bölcsit. Szerettem a munkámat, de jó volt eleinte a pörgés után az otthon csendje és a nyugalom. Mára azonban csak árnyéka vagyok önmagamnak, teljesen belesüppedtem a mackóalsós játszótéri életbe. A férjem a munkája miatt sokat van távol tőlünk, van, hogy napokra, hétvégékre is. Ez sem könnyítette meg a helyzetet, ahogy az sem, hogy három éve költöztünk ide, a 2. terhességem alatt, pont a munkája miatt, és elmondhatom, hogy a három év alatt egy szál emberrel sem ismerkedtem igazán össze. Na, de kicsit elkalandoztam, bár ez is közrejátszik összességében a helyzethez, amibe kerültem. A férjem mikor itthon van, néha kikapcsolódás gyanánt internetes szerencsejátékot (pókert) játszik.
Bővebb leírás, tartalom Van egy férj. Költő, gyermekét dédelgető apa, a feleségét elhanyagoló nagykövet, nőgyógyász, rendőr, hűtlen házastárs, impotens vagy éppenséggel halott. Egy férj tizenegyszer. Ez a könyv azonban mégsem róluk szól. A férjem Alice Munro világát megidéző ragyogó novelláiban különböző nők - feleségek, szeretők, anyák, özvegyek - mesélik el saját történeteiket a hétköznapjaikról, férjekről, gyerekekről, szülőkről, kollégákról és barátokról, hol tragikusan, hol pedig fanyar humorral. És a mesélés felszabadító ereje révén ezek a nők többet mutatnak önmagukról, a környezetükről, félelmeikről, titkaikról, vágyaikról, valamint azokról a konkrét társadalmi normákról, amelyek meghatározzák az életüket. Buzsarovszka a legintimebb térben mutatja be a balkáni régió változóban lévő posztkommunista, patriarchális valóságát, a szereplők mindennapjai, dilemmái, frusztrációi és fájdalmai ugyanakkor nagyon ismerősek lehetnek a magyar olvasók számára is. Rumena Buzsarovszka 1981-ben született Szkopjéban.
2013. október 25. - 12:20 A Battle of the Year – vagyis az Év Csatája – igazi sikertörténet. A világ legnagyobb hip-hop bajnokságát 1990-ben rendezték meg először 500 néző előtt. A múlt héten, szombaton rendezett BOTY-n már 12. 000 lelkes rajongó szurkolta végig a világ legjobb break- és hip-hop táncosainak csatáját. Az elmúlt három évben Franciaországban, az idén a németországi Braunschweigben került sor a nagy eseményre. A hangulat és a látvány a beszámolók szerint hihetetlen – de senki nem maradt le róla. A hamarosan a mozikba kerülő film, a Battle of the Year – Az év csatája (6) (Battle of the Year, hazai bemutató: november 28. ) ugyanis bár egy izgalmas történetet, az amerikai csapat létrejöttének és felkészülésének eseményeit meséli el, igazi is: a mozinéző az igazi bajnokság vad és feszült hangulatát élheti át – természetesen 3D-ben. Úgy tűnik, a forgatókönyv-írók nemcsak a hip-hophoz, hanem a jövőbelátáshoz is értenek: a filmben az USA válogatottjának a legnagyobb ellenfele a nagy esélyes, a dél-korai b-boy csapat: a valóságban pedig valóban a dél-korai Fusion MC lett a világbajnok – tavaly a második helyet szerezték meg.
(3:53) A gyökerek - bumm! (2:58) PCâ € ™ s Ltd. - Fast Man (Z-Trip Remix) (4:13) A kritikusok szívesen A francia sajtó filmjeinek véleményei a koreográfia és a táncosok színvonala ellenére meglehetősen vegyesek voltak. Külső hivatkozás (in) Az év csatája az internetes filmadatbázison Megjegyzések és hivatkozások
Úgy tűnik, nem múlhat el év valamirevaló táncfilm nélkül, az idei adagunkat Benson Lee a hip-hop világbajnokság körül folyó lazulása biztosítja. Biztosan megvan az a hihetetlenül szűk réteg – streetdancesek és kb. ennyi –, akik miatt a forgalmazók hajlandóak ezt az igencsak kétes műfajt életben tartani a magyar mozikban is, de aki nem érzi magát ezen csoporthoz tartozónak, messziről kerülje el Az év csatájá t. Nyilván jó mulatság szinte már akrobatikus táncjeleneleteket nézni, de erre tíz percben a YouTube kifogástalanul megfelel, ezzel hosszabban, konkrétan 109 percben időt tölteni már nagyon elszántnak kell lenni. Ha már mindenképpen rászánunk közel két órát a témára, egy breakdance doku lenne jó választás, Az év csatája minden játékfilmes sztorira szánt perce azonban kifejezetten időpazarlás. Az egyszerű mint a bot kifejezés új értelmet nyer Brin Hill és Chris Parker történetét elnézve, sablonok, sablonok, sablonok. Az alkotók még egy valamirevaló bevezetésre is sajnálták az időt, rögtön belecsapnak a lecsóba.