"A hatalmas betontömb tizennyolc százalékkal dőlt meg a Balaton irányába, s ezzel két centire megközelítette azt a kritikus pontot, amelynél a dőlés megállíthatatlan" - áll az április elsejei keltezésű beszámolóban. A tréfának szánt cikk szerint "Bedő László, a létesítmény építési főmérnöke úgy véli, a helyzet drámai", olyannyira, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Lamperth Mónika önkormányzati miniszter is a személyesen tájékozódik a helyszínen. "Amennyiben nem sikerül a művelet, úgy fel kell robbantani a megdőlt pillért (... ). Régi elvtárs, aki egykor a kommunistákat féltette a Fidesztől, ma a NER-lap főszerkesztője | Magyar Narancs. Ha pedig az ezerháromszáz tonnás monstrum időközben eldőlne, annak Kőröshegyre nézve olyan hatása lenne, mintha kilences erősségű földrengés érné a települést, gyakorlatilag a földdel tenné egyenlővé a községet". A cikk szerzője elérte célját, a Somogyi Hírlap az országos figyelem középpontjába került - mondta Heizler György, az írásban "Nincsba Jánosként" megnevezett Somogy megyei katasztrófavédelmi igazgató. Tudom, hogy ezt április elsejei tréfának szánták, de "kicsit túllőttek a célon" - tette hozzá a szakember, aki az egész délelőttjét azzal töltötte, hogy nyugtatta a neki telefonálókat: nincs semmi baj a völgyhíddal.
Az Opimus hatalomátvételéig a megállapítás nagyjából igaz volt a megyei lapok szerkesztőségeiben dolgozó médiamunkásokra, ma már viszont csak szervilizmusról és egzisztenciális kiszolgáltatottságról beszélhetünk. A korábban a német Axel Springer (AS) különböző cégeihez, illetve a Pannon Lapok Társaságához (PLT) tartozó tizenkét megyei napilap tavaly októberben került Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester érdekeltségébe, s az addig jellemzően független orgánumok az esztendő végére klasszikus kormányzati szócsővé alakultak. A legszembetűnőbb változáson – s ezzel párhuzamosan a legnagyobb példányszám-visszaesésen – a kaposvári székhelyű Somogyi Hírlap esett át. Gazdaság: Folytatódnak a cserék a Mediaworksnél, nyolc megyei lap kap új főszerkesztőt | hvg.hu. A lap azon kevés vidéki újságok egyike volt, melyek a helyi hatalomtól is viszonylag függetlenek tudtak maradni: sem a város, sem a megyei önkormányzat, sem a kormányhivatal nem hirdetett, vagy vásárolt magának felületet – a szerkesztőség valóban függetlennek mondhatta magát, s ez a lap tartalmán is meglátszott. Temetése július 9-én, 11 órakor lesz a patalomi temetőben.
Egyedül a Somogyi (sonline? ) merészkedett kicsit tovább – bár ne tette volna. Continue reading → Vannak vidékek, ahol magas és megbízható a társadalmi szervezettség, jól működnek az intézmények, beleértve a fékeket és ellensúlyokat, és az infrastruktúra sem szomáliai szintű. Ők a jódli és a sörfesztivál mellett arról híresek, hogy nagyjából két évnek kellett, ill. kell eltelnie, míg a tervből, hogy személygépkocsikra is érvényes útdíjat vezetnek be, valóság lett, vagy lesz. Szegények. Arról ne is beszéljünk, hogy a mértéke jövedelem- és hasznosság-arányosan a magyarénak kb. egytizenketted része, hiszen nincs már olyan Facebook-polgár, aki legalább nyolc-tíz ismerősétől ne kapta volna meg az erről szóló képecskét. Tehát nagyjából annyi, mintha Magyarországon 43 és félezer helyett 3600 forintot kéne egy éves, az egész országra érvényes, korlátlan matricáért fizetni. Nyilván ezért nem törtek ki jelentősebb utcai megmozdulások az intézkedés nyomán – Ausztriában és Németországban. "Sag schon…", mi az nekik… Continue reading → Megszokhatták olvasóink: ahogy a helyi hatalmat, úgy a hatalmat elvtelenül kiszolgáló cseléd- vagy lakájmédiát sem kíméljük.
Hírlapkiadó Vállalat Neonfényes sajtópalota 1964-ben Hivatalos név Hírlapkiadó Vállalat Típus lapkiadó Alapítva 1949 Megszűnt 1994 Székhely Budapest VIII. kerülete Tulajdonos Magyar Szocialista Munkáspárt Forma állami tulajdonú vállalat A Hírlapkiadó Vállalat (rövidítve: HKV) a szocializmus időszakában a két nagy lapkiadó állami vállalat egyike volt (a másik a nevében hasonló Lapkiadó Vállalat volt). 1949-ben alapították, 1994-ben részvénytársasággá alakították, majd lényegében jogutód nélkül szűnt meg 1995-ben (a felszámolási eljárás 1997-ig tartott). [1] Története [ szerkesztés] A vállalat elődje az 1944-ben alakult Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat Nyomdai Rt. volt, amelyet az 1948-as államosítás után három cégre bontottak: nyomda, Kossuth Kiadó néven könyvkiadó, Szabadság Lapkiadó Vállalatként pedig lapkiadó lett belőle. A lapkiadót 1949. január 19-én jegyezték be a VIII. kerületi iparlajtromba, akkor még Szabadság Lapkiadó Vállalat néven, tulajdonosként pedig a Magyar Dolgozók Pártja volt feltüntetve.
A Seuso-kincs összes ismert darabja hazánkba került. Sümegh József gyilkosság áldozata lett. Fotó: A kiállítás Vándorútra indult Seuso kincse. Vajon ki ásta el, maga a tulajdonos? Vajon Sümegh találta meg először? Élet+Stílus: Seuso-kincsek: november végétől áprilisig turnézik a kiállítás | hvg.hu. Ha ezekre a kérdésekre nem is, de egy pár dologra választ kapunk a kiállításon. Végre Magyarországon a teljes műkincsegyüttes Három évvel a Seuso-kincs első hét darabjának hazaszállítását követően Magyarország most visszaszerezte az ókori római eredetű, felbecsülhetetlen értékű, páratlan lelet-együttes másik hét darabját is, így végre teljessé vált a műkincsegyüttes. A Seuso-kincset most szombattól a Parlamentben kiállítva láthatja majd a nagyközönség, naponta 12 és 18 óra között, augusztus végéig. Ezt követően országjárásra indul s végül a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek a műtárgyak. A Seuso-kincs végleges elhelyezéséről a Kormány a későbbiekben fog dönteni. Magyarország sosem mondott le a páratlan kincs tulajdonjogáról, ezért az elmúlt években folyamatosan tárgyalt a most hazatért műtárgyakat őrző Marquess of Northampton családi alapítvánnyal, amely - a Wilson család alapítványával történt 2014-es repatriálási megállapodáshoz hasonlóan - nem tette vitássá, hogy a kincs törvény szerinti tulajdonosa Magyarország, és csak a kincs megszerzése, őrzése és tudományos földolgozása költségeinek kompenzálására tartott igényt.
Ezüst edényeinek tömege összesen kb. 68, 5 kg, ezzel a ma ismert és fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsek között, az eddig feltárt mintegy 1800 lelőhely leletei közül, a legértékesebbnek számít. A tizennégy darabos dísztárgy együttes 1990-ben a New York-i Sotheby's aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, de egy nappal azután, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották, először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be, azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjtemény így őket illeti. Az edényeket egy barbár betörés elől áshatták el, ami a római kori Pannónia végét jelentette. Seuso-kincsek - Kritikus Tömeg. Ez a feltételezés megfelel a provincia korabeli történetének, valamint az edények datálásának is. A Seuso-kincsek megtalálásának helyén, Polgárdi-Kőszárhegyen egy feltehetően Kr. 374-ben kvád, szarmata támadásban elpusztult római kori villagazdaságot (valószínűleg Seusoét) tártak fel 1993-ban, de a térségben vezetett egy fontos római út, és Gorsium (a mai Tác) is a közelben terült el.
Achilleus- és Meleagros tál), egy valószínűleg kéz- és arcmosáshoz használt mély tál és két hozzátartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionysosi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással (ún. Hippolytos-kancsó) díszített kancsó alkotja. Két, díszítésében a Hippolytos-kancsóéval rokon vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amphora is tartozik hozzá. Az eredeti magyar származási helyű, ám hamis eredetpapírokkal rendelkező kincs sorsa holtpontra jutott, ugyanis értékesíteni, eladni nem lehetett, és miután teljesen bizonyossá vált, hogy ezek valóban a Seuso-kincsek, a magyar állam is benyújtotta igényét rájuk. Nem voltak azonban egyedül, Horvátország és Libanon is különböző eredettörténetekkel és papírokkal akarták bizonyítani, a kincsre való létjogosultságukat. Hun ékszerek a Seuso-kincsek között – kultúra.hu. Az ügy pereskedésbe torkollott, Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert. Az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket.
Nevét a vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki valószínűleg a Római Birodalom latin és görög kultúrán nevelkedett gazdag elitjéhez tartozott. Nevét más történeti forrás nem őrizte meg, de elképzelhető, hogy a hivatali apparátus tagjaként vagy a hadsereg tisztjeként császári szolgálatban állt. Családjának vagyonához nemcsak ezüstedények, hanem egy Balaton környékén fekvő nagybirtok és villa is hozzátartozhatott. A kincs darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa? feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve? a IV. század utolsó évtizedeiben vagy az V. század elején rejthette el. A ma ismert együttes tizennégy nagyméretű ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették. Fotó: A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén, majd illegális körülmények között jutott ki az országból. A magyar kormány a Seuso-kincs első hét darabját 2014-ben, a második felét tavaly nyáron szerezte vissza.
A Seuso-kincsek rejtélye A késő római kori, felbecsülhetetlen értékű ezüstlelet története nem ismeretlen a tévénézők számára. Igazi kultúrtörténeti krimit kínál Dézsy Zoltán 1996-ban készült dokumentumfilmje. Még van esély, hogy visszaszerezzük a páratlan kincset. Nélkülözhetetlen azonban, hogy korabeli tárgyak bukkanjanak fel. Éppen ezért a Kulturális Örökség Minisztériuma 10 millió forintot ajánl föl a nyomravezetőnek, újabb leletek megtalálójának. Nyomozásra hívjuk nézőinket! Nem kell azonban senkinek ásatásba fogni. A Seuso-kincs hiányzó darabjai itt rejtőznek közöttünk, csak éppen senki sem sejti, hogy a lelethez tartoznak. Nagyméretű, feltűnően súlyos, ónnak látszó tálak és kancsók kerestetnek! Olyanok, amelyek lehet, hogy a padláson vagy a nyaralóban porosodnak, vagy egy magángyűjteményben, de tulajdonosuk nem sejti, hogy valójában mit is birtokol. A kincs hetvenes évekbeli megtalálóit megölték. A mai tanúkat már nem fenyegeti senki és semmi. A most kitűzött tízmilliós jutalom talán segíthet... 1997 Dézsy Zoltán dokumentumfilm, rövidfilm 10 3, 4 Seuso II.
kerületi önkormányzat kabinetfőnök-helyettese ráncigálta le egy lépcsőről egy nyilvános fórum idején. 2017. 05. 20:20 A Fidesz szerint provokál és hazudik a 444 Tagadja a Fidesz, hogy megtörtént volna az, amit a tudósítója állít: hogy lerángatták a lépcsőn és elvették a telefonját egy nyilvános pártrendezvényen. 2017. 19:26 Demonstráció készül a megrángatott tudósító mellett Demonstrációt tartanak szombaton Újbudán annak nyomán, hogy egy fideszes rendezvényen az egyik szervező rángatta és fenyegette a tudósítóját. 2017. 16:43 Rángatták és fenyegették a munkatársát egy fideszes fórumon Lecibálta egy lépcsőn, elvette a telefonját, fenyegette Halász Júliát az újbudai önkormányzat kabinetvezető-helyettese egy nyílt fideszes rendezvényen. Az újságíró feljelentést tett. 2017. 28. 13:40 MTI Országjárással fejeli meg a Fidesz a nemzeti konzultációt A nemzeti konzultáción feltett kérdések témájában országjárásba kezd a Fidesz jövő kedden - jelentette be Hidvéghi Balázs, a kormánypárt kommunikációs igazgatója.
Országjárásra indul a Seuso-kincs » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek A Seuso-kincsek története | Barankovics Alapítvány - A rejtélyes Seuso-kincs nyomában - Szemelvények Miskolc város történelméből Hazatért a Seuso-kincs | Magyar Nemzeti Múzeum A tál közepén, egy mozgalmas életképen láthatjuk Seusót, aki asszonyával és egy kisebb társasággal múlatja az időt, lakomáznak. A Balatonhoz közel teszik ezt, erről árulkodik lábuk alatt a Pelso feliratú szövegszalag. A jelenet körül körbefutó szöveg szívből jövő köszöntése:"Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is! " (Kőrizs Imre fordítása). Ki ne szeretne ilyen ajándékot kapni? Biztosan Seuso is nagyon örült neki, még akkor is, ha nagy valószínűséggel gond nélkül megvehette volna magának. Talán császári katona lehetett, de mindenképpen a korabeli latin és görög kultúrán felnevelkedett elit tagja, akinek jelentős birtoka volt a Balaton környékén. A felbecsülhetetlen értékű kincs minden apró részlete méltó a figyelemre.