– Ezért nem lehetett nekik azt mondani, hogy elhibázott volt az elmúlt 130 év, mert erre nem vevők. A nemesek "verekedni" akartak a törökökkel és a törökök is úgyszintén a magyarokkal. Katonai kudarcra van szükség ahhoz, hogy a nemesek az oszmánokkal megegyezzenek, eddig ez a kudarcélmény több mint száz évig nem érte őket – jelezte. Fodor Pál pedig ehhez hozzátette, hogy amikor a fővárost elfoglalták a törökök, többen vállalkoztak a harmadik útra a szultánnal való szövetkezéssel. A következő kérdés az volt: Mohácson volt-e a mohácsi csata? Az egyértelműnek tűnő feltevés nem véletlenül lett szóba hozva, hiszen még a korabeli nagy csaták pontos helyszínei sem ismertek. Szabó János szerint maga a csata valójában Mohácstól délre, egy dunai ártérhez tartozó területen zajlott le jelenlegi ismereteink alapján. Ugyanakkor a vitázó felek egyaránt kiemelték, hogy a mohácsi csata a XVI-XVII. század legjelentősebb csatái közé tartozott szerte a világon, ráadásul a XIX. század napóleoni háborúinak szintjét is elérhette a jelentősége.
A Magyar Falu Programmal így elsősorban Dél-Baranya megyei településeken tartunk előadásokat. A 2020-ban alakult egyesület fő célja a mohácsi csatatér tudományos történeti és régészeti kutatása, valamint a csata 500 éves évfordulójáról (2026) való méltó megemlékezés. A szervezet kiemelten törekszik a csata eseményeinek és körülményeinek minél pontosabb rekonstruálására, a hozzá kapcsolódó régészeti leletek felgyűjtésére és értelmezésére, illetve az eredmények hiteles és közérthető átadására. Ezek mellett bekapcsolódik a JPM és a Szegedi Tudományegyetem közös projektjeként zajló tömegsírfeltárás tágabb értelmezésébe is. A mohácsi csatatér helyszínének és körülményeinek kutatása hosszú időre nyúlik vissza. Haramza Márk a Téma Baranya kérdésére kifejtette: gyakorlatilag intézményesedése óta foglalkoztatja a történelemtudományt. A csatatér felkutatása és régészeti nyomainak feltárása leginkább a 20. század elejéhez és a 400 éves évfordulóhoz köthető. Már ekkor komoly régészeti megfigyeléseket foglaltak össze.
Hasonló sorsra jutott Újlak és Eszék is. A szultáni sereg augusztus 15. és 19. között hidat vert a Dráván és átkelt a folyón. Csapatával, amelyhez végre csatlakoztak Perényi Péter temesi ispán katonái is, Tomori a Dunán átkelve a Drávához vonult, de mivel az eszéki hajóhídon már átkelt az ellenség, a Karasica körüli mocsarakba vonult vissza, hogy hatezer katonájával itt próbálja meg feltartóztatni a török előrenyomulást, de II. Lajos, aki a hónap 16. napján érkezett meg Mohácshoz, visszaparancsolta az érseket. A király csak augusztus 6-án ért le Tolnára, s mivel a terepet alkalmatlannak találták a harcra, továbbindultak Mohács felé. A magyar hadvezetésnek az volt a véleménye, hogy az ellenséget akkor kell meglepni, amikor a mohácsi mezőt övező dombról megkezdi a levonulást. Amikor a 60 ezer reguláris katonát számláló török sereg (a segédcsapatok számát nem tudjuk pontosan) megérkezett a mohácsi dombhátra, a magyar sereg már kilenc-tíz órája csatarendben állt. A 25 ezer főnyi sereg két vezére, Tomori és Szapolyai György a bekerítéstől tartva az első harcrendet úgy alakította ki, hogy a legszélesebben nézzen szembe az ellenséggel.
Milyen szerepet töltött be a korabeli emlékezetben az 1526-os mohácsi vereség és mennyire aktuális az azt követően kialakult megosztottság jelensége? A Mathias Corvinus Collegium által szervezett, a történelmi vitasorozat második részeként megtartott keddi beszélgetésen Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont címzetes főigazgatója és B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos kutatója vitázott egymással, Gali Máté és Pócza Kálmán történészek moderálásával. Az első kérdés magáról a magyarországi Jagelló-dinasztia uralkodásának (1490-1526) megítéléséről szólt, miszerint mennyire tekinthető az hanyatlástörténetnek mai szemmel nézve. Fodor Pál szerint hajlamosak vagyunk elfeledkezni az előző 130 évről a mohácsi esemény szűklátókörű vizsgálása miatt, pedig valójában 1389-től számítjuk a mohácsi csatához vezető tragikus eseményt, amikor a törökök fosztogatásba kezdtek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar társadalom sose tudja kiheverni a sorsfordító tragédiát.
A XV. századi vezetőkben – kivéve Hunyadi Mátyás királyt – nem merült fel ez a jellegű gondolkodás, sokáig nem is ismerték fel a török harcosok sajátos viselkedését, hiszen az Oszmán Birodalom sokszor nem is törökökkel, hanem balkáni népek katonáival vonult csatába. Ráadásul a magyar vezetők egy keresztény-iszlám sorsdöntő csatát láttak a török elleni harcokban. Ugyan 1529-32-ben megpróbáltuk a harmadik utat, amikor Szapolyai János megkapta Szulejmán szultántól az oszmán kezekbe került Budát, de súlyos kudarcot vallott. A törökök ekkor elhitették, hogy csupán annyit kérnek a magyaroktól, hogy ne Habsburg legyen a Magyar Királyság következő uralkodója, majd kiderült, hogy teljesen vazallus államot képzeltek el a Kárpát-medencei országból – részletezte Fodor Pál. Szabó János is azt emelte ki, hogy nem lehet olyan politikát folytatni, amit a többség nem támogat. Jelentősnek nevezte azt a nemességet, amelyet figyelembe kellett venni a Jagellóknak annak érdekében, hogy ne zavarják el őket a nem magyar eredetük miatt.
Vissza a találatokhoz Alkotó Székely Bertalan Kolozsvár, 1835 – Mátyásföld, 1910 Készítés ideje 1862 Tárgytípus festmény Anyag, technika olaj, vászon Méret 174, 5 × 285 cm Leltári szám 2764 Gyűjtemény 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak. A gyűjtemény további műtárgyai Kiállításaink közül ajánljuk
Török részről ellenben nem tapasztalhatunk időhúzást. 1526-ban a szultán körültekintő előkészületek után, már április 23-án elindult Isztambulból. A természet most sem kedvezett hadjáratának, hiszen a Morava folyó áradása megakadályozta a gyors előrenyomulást. Néha napokig kellett várniuk, hogy a jeges eső elálljon, s a csapattestek megkísérelhessék az átkelést. Sajnos magyar részről nem használták ki a kedvező lehetőséget. A nemesség a rákosi országgyűlésre készül (április 24. ), ahol csak az utolsó napon (május 9. ) tárgyalták a honvédelem kérdését. A hadjárat költségeinek fedezésére tett kísérletek már kevésnek bizonyulnak, hiszen nincs senki, aki a várak megerősítésére vagy az ellátmány összegyűjtésére gondolna. Valamirevaló sereg is csak egy van hadikészültségben, Tomori katonái a Száva folyó vonalán akarják megállítani a török előretörést. A tétovázás egyik oka, hogy rendszeresen olyan hírek érkeznek az országba, hogy a török nem is fog támadni, mert az Oszmán Birodalomban lázadás tört ki.
Budapest, 2012. december 8., szombat (MTI) - Csók István Züzü tükör előtt című, eddig ismeretlen olajfestménye mellett antik és kortárs festmények, porcelánok, bútorok és szőnyegek szerepelnek a Nagyházi Galéria keddtől csütörtökig tartó árverésén, szombaton pedig ezüstökre és ékszerekre licitálhatnak az érdeklődők. december 8., szombat (MTI) - Csók István Züzü tükör előtt című, eddig ismeretlen olajfestménye mellett antik és kortárs festmények, porcelánok, bútorok és szőnyegek szerepelnek a Nagyházi Galéria keddtől csütörtökig tartó árverésén, szombaton pedig ezüstökre és ékszerekre licitálhatnak az érdeklődők. Mayer Vera, a galéria festménybecsüse elmondta az MTI-nek, hogy a szerdai kínálatból kuriózumnak számít egy eddig lappangó Csók István-kép. A festő ismert Züzü sorozatában a lányát festette meg különböző élethelyzetekben. A nemrég előkerült Züzü tükör előtt című, nagyméretű alkotást sem a kutatók, sem a gyűjtők nem ismerték eddig. A kép a Szinyei Merse Társaság volt jogtanácsosának, Kuncz Ödönnek a hagyatékából származik.
Az eddig ismeretlen olajfestmény mellett antik és kortárs festmények, porcelánok, bútorok és szőnyegek szerepelnek a Nagyházi Galéria keddtől csütörtökig tartó árverésén. Csók István Züzü tükör előtt című, eddig ismeretlen olajfestménye mellett antik és kortárs festmények, porcelánok, bútorok és szőnyegek szerepelnek a Nagyházi Galéria keddtől csütörtökig tartó árverésén, szombaton pedig ezüstökre és ékszerekre licitálhatnak az érdeklődők. Mayer Vera, a galéria festménybecsüse elmondta az MTI-nek, hogy a szerdai kínálatból kuriózumnak számít egy eddig lappangó Csók István-kép. A festő ismert Züzü sorozatában a lányát festette meg különböző élethelyzetekben. A nemrég előkerült Züzü tükör előtt című, nagyméretű alkotást sem a kutatók, sem a gyűjtők nem ismerték eddig. A kép a Szinyei Merse Társaság volt jogtanácsosának, Kuncz Ödönnek a hagyatékából származik. Külön érdekessége, hogy Csók István ismert kompozíciói szerepelnek a festmény hátterében, amelynek kikiáltási ára 5, 5 millió forint.
Külön érdekessége, hogy Csók István ismert kompozíciói szerepelnek a festmény hátterében, amelynek kikiáltási ára 5, 5 millió forint. Aba-Novák Vilmos Tündérhegyi szanatórium című olajfestménye is különleges. A képet 1931-ben festette egy barátjának, családi tulajdonból került elő, nem szerepelt még aukción, a képre 5 millió forinttól lehet licitálni. Mayer Vera kifejtette, hogy az első napon, kedden 310 tételt árvereznek, közülük unikálisnak számít a 7 millió forintos kikiáltási árról induló, Bartoloni római festőnek tulajdonított, 1770 körül készült nagyméretű kép, amelyen Assisi Szent Klára az oltári szentség segítségével elűzi a szaracénokat. A legmagasabb kikiáltási árról, 18 millió forintról indul a jó nevű Ciacomo Guardi velencei művész két védett olajfestménye Capriccio I. -II. címmel. A csütörtöki árverés műtárgyai között szerepelnek patikaedények és szirupos kancsók főleg Itáliából és Flandriából. Ebből a legérdekesebb egy 16. század végéről megmaradt ónmázás patikaedény 850 ezer forintos kikiáltási árral.
A szecessziós Zsolnay-porcelánok közül Mayer Vera kiemelte az 1910 körül készült, sellőkkel díszített vázát, amelynek kikiáltási ára 320 ezer forint. A bútorkínálatból kiemelkedik egy 18. századi osztrák, fenyőfa alapon diófa és diógyökér borítású komód és egy írószekreter 2, 4 millió forintos kikiáltási árral. A szombati ezüst- és ékszerkínálatból 3, 2 millió forintról indul egy 1680 körül készült brassói barokk fedeles ezüst kupa és kuriózumnak számít a berlini olimpiai fáklyatartó 1936-ból. Az ékszerek zöme a 19. század végéről és a 20. század elejéről származik, közülük a becsüs megemlített egy régi csiszolású briliáns szoliter gyűrűt, amelyért 1, 1 millió forinttól lehet licitálni.