Értékelés: 25 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Pályafutása eddigi legizgalmasabb zenei kalandján van túl a Brains: az elektronikus zenét játszó együttes szimfonikus zenekarral kiegészülve lépett fel a Müpában, slágerrepertoárját alaposan áthangszerelve a rendkívüli alkalomra. A műsor ismertetése: Az MR2 Szimfonik+ a Müpából az MR2-Petőfi Rádió 2011-es kezdeményezésének önálló érvényű televíziós továbbgondolása a Művészetek Palotája és az m1 koprodukciójában. Annak idején több könnyűzenei együttes lépett színpadra a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, együttesenként két-három dal feldolgozásával. A sikeres ötlet alapján ezúttal egy együttes teljes és különleges koncertet nyújtó zenei anyaga kerül átdolgozásra. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem igazi koncertélményt nyújt a közönségnek, miközben egy új műsor felvételének a kulisszatitkai is feltárulnak. Egyéb epizódok:
Eddig soha nem látott fotó került elő Fekete István Bogáncsáról 2019. 11. 23. A képet talán maga a Vuk és a Tüskevár szerzője készíthette, a hátoldalára írt szöveg viszont biztosan az övé.
A Sárospataki várba a belépő ingyenes. Itt Múzeum és kiállítások találhatóak. Híres még a város könyvtára és fürdõje is. Fekete istván híres kutyája | Life Fórum. Erdőhorváti rövid... Karib Tenger Kalózai- Ismeretlen vizeken 2011-09-18 Film erezni. Ekkor talál rá egy régi barátnőjére, aki mint kiderül Fekete Szakáll a híres kalóz úr lánya. Nem sokkal már Jack egy hajón találja magát, ami a forráshoz indul és... Soul 2011-10-01 Zene Az amerikai fekete zenei hagyomány korszakonként újra meg újra felszínre hoz jelentős zenei áramlatokat, amelyek megtermékenyítő hatással vannak a popzenére. A rhythm and blues alapvető szerepet játszott a pop- és... Érdekel a cikk folytatása? »
Egy küszöb, kopott, ritkán járják, egy tölgyfa-ajtó, erős, barna. Egy kilincs, hajlott, halkannyíló, egy lábtörlővas, régibb fajta. Egy szoba: csupa kedves árnyék, egy ágy – fekvéskor megnyikkanó. Egy lámpa: derűs sárgafényű, s egy öreg asztal, persze: dió. Fekete István JAKAB | madartelevízió. Egy képen ködös őszi-tájék, egy ablak mely nem néz, csak lát. Egy szék, ívelt sima karfájú, egy kályha, s hozzá parázslapát. Egy kutya: komoly házőrző, – bár nincs mit őriznie soha – egy macska is, hogy doromboljon, s ne unatkozzon a nagy kutya. És egy árva szomszéd is lehet! Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok. És megtaláljon álmomban békén, megtaláljon, ha meghalok. Bejegyzés navigáció
… és botját is felemelte, ami minden kétséget eloszlatott. Jakab tehát bánatosan megfordult, s elindulván hazafelé, nagyokat sántított, mint mindig, ha bot került szóba, mert úgy érezte, hogy egy sánta kis kutyát bottal még megfenyegetni sem szabad. Ekkor megszólalt valaki az árokpartról: – Fáj a lábad, Jakab? Jakabnak még a fájós lába is fennmaradt a levegőben a csodálkozástól. Idegen öregember ült a bokor mellett, és nevén szólította… ámbár szólíthatta a nevén, hiszen az előbb a juhásztól hallhatta. Jakab tehát bizonytalanul billentett kettőt suta farkával, ami tartózkodást jelentett, de nem visszautasítást. Az öreg vándor ezután bicskát vett elő és szalonnát… Erre Jakab leült, mint akit érdekel a dolog, de azonnal vakarózni kezdett, jelezve, hogy éppen erre járt, s most csak vakarózik… de a szeme úgy szikrázott, hogy a szalonna majdnem olvadni kezdett. Fekete istván kutyája. – Itt van, Jakab – mondta az öreg, s még kenyeret is tett melléje –, egyél… – és elfordult, mint akit sem Jakab, sem a szalonna sorsa nem érdekel.
És négy nap alatt szerencsésen meg is érkezett, útközben mindössze egy beteg nyúlfiat és egy könnyelmű ürgét fogyasztva. – Vakuljak meg, ha ez nem a Jakab – mondta a juhász. – Hun tekeregtél, te haszontalan?! Iszen, csak ne lennél sánta, majd ellátnám a bajodat… Jakab azonban ezúttal is erősen sántított, de egyébként is tudta, hogy egy sánta kis kutyát egyáltalán nem illik bántani. emtévé
Jakab a neve. A kórházi portás ránézett az öregre, azután a kutyára. – Tudok már magukról – mondta –, a kutyára majd vigyázok, amíg magát vizsgálják. Enni is adok neki. – Hát akkor várjál, Jakab. Fekete istván kutyája Archívum » Contextus magazin. Itt várjál. És Jakab várt. Egy napot, két napot, három napot. Három napig nézte az ajtó minden nyílását, amerre gazdája bement a nagy épületbe, de a negyedik nap hajnalán nyugtalan lett. Kaparta az ajtót, aztán felemelte fejét, és gyászosan vonítani kezdett, mint minden őse, ha az elszálló élet megérintette hűséges kutyaszívüket. Ezután Jakab sóhajtott még egy nagyot, megevett másfél kiló mócsingos húst, s amíg a portás telefonált a patikusnak, hogy jöhet a kutyáért, Jakab kiosont az ajtón, átugrott a kerítésen, és csak a tejeskocsisok láttak egy kis szürke pumit, amint végigrohant a városon. Júliusban járt már az idő, amikor különösen csendesek a reggelek, és a párás messzeség olyan közel jön, mint a simogatás. Jakab leült egy kicsit pihenni a város végén, s amikor kifújta magát, egyenest nekivágott délkeletnek, azaz a falu irányába, ahol született.