Túlél-e Európa egy újabb migrációs válságot? – tette fel a kérdést Douglas Murray konzervatív brit publicista az Unherd portálon pénteken megjelent cikkében. A szerző ismert Magyarországon, két könyve, az Európa furcsa halála és A tömegek tébolya is megjelent magyarul. Tavaly a Danube Institute vendégkutatójaként tartózkodott Budapesten, illetve a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégelőadója is volt. Két éve részt vett az MCC nagyszabású nemzetközi migrációs konferenciáján. Tavaly az Index is interjút készített vele. Douglas Murray szerint még korai megjósolni, milyen hosszú távú következményei lesznek az afganisztáni összeomlásnak, de valószínűtlennek tűnik, hogy valaha is sikerként értékelnék. Egy következménnyel szinte biztosan számolhat Európa, mégpedig azzal, hogy a következő hónapokban és években a Nyugat újabb migrációs kihívással kerül szembe, amelyet nem tud megakadályozni. A publicista emlékeztetett rá, hogy 2015-ben nagyon sokan állították azt magukról, hogy szíriaiak, Európába jutva azonban már igen kevés ország hatóságai voltak képesek ezt ellenőrizni.
Bővebb ismertető Az Európa furcsa halálakülönösen személyes hangvételű számvetés az öngyilkosságra készülő öreg kontinensről és kultúrájáról. A születések számának csökkenése, a tömeges bevándorlás, az általánosan jellemző önbizalomhiány és öngyűlölet együtt azt eredményezte, hogy az európai emberek képtelenek kiállni magukért, és meg sem kísérlik megakadályozni társadalmuk gyökeres átalakulását. Ez a könyv nemcsak a demográfiai és politikai tények elemzése, hanem egy szemtanú beszámolója az önmegtagadás felé haladó kontinensről. A szerző tudósításai lefedik a teljes földrészt: megfordul azokon a helyeken, ahol a bevándorlók partot érnek, és ott is, ahová végül eljutnak; beszél olyanokkal, akik örömmel fogadják őket, és olyanokkal is, akik elzárkóznak tőlük. A teljesen első kézből szerzett információkat tartalmazó könyv, amely ugyanakkor figyelemre méltó kutatásra és tényanyagra támaszkodik, beszél a multikulturalizmus kiábrándító bukásáról, Angela Merkel teljes fordulatáról a bevándorlást illetően, a hazatelepítés szándékának és megvalósításának hiányáról és a nyugati országok állandósult bűntudatáról.
A várszigetet sötét vizű, árkokkal szegélyezett tó veszi körül, mely szintén hozzájárul a különleges atmoszféra megteremtéséhez.
Murray utazásai során bejárja Berlint, Párizst, Skandináviát, Lampedusa szigetét és Görögországot, hogy megvizsgálja az európai kultúra szívének nyugtalanító állapotát, és meghallgassa azokat, akik elképesztő távolságokból érkeztek a kontinensre. Minden fejezetben tesz egy lépést hátrébb is, hogy nagyobb távlatokból mutasson rá az okokra, amelyek Európa halálvágya mögött rejlenek. Így próbál választ találni arra a kérdésre, miért hagy bárki is magára egy teljes civilizációt, és mi visz rá valakit arra, hogy ilyet tegyen önmagával. Murray két Európa-látomással zárja könyvét - az egyik a reményteli, a másik a pesszimista változat -, amelyek bemutatják a kialakult helyzet lehetséges megoldásait, mindvégig szem előtt tartva azt a sokat hallott tételt, miszerint a bevándorlás folyamata visszafordíthatatlan.
Murray utazásai során bejárja Berlint, Párizst, Skandináviát, Lampedusa szigetét...
Daidalosz biztonságosan repült a levegőben, amiért leszállásakor el is nyerte jutalmát. Ikarosz fel, a Nap felé szárnyalt, míg a szárnyait összetartó viasz meg nem olvadt, kudarccal végezve repülését. Teljesítményüket mérlegelve mégsem mehetünk el Ikarosz mellett. " "Az ókoriak szerint csupán vakmerő volt, én azonban inkább úgy gondolok rá, mint az az ember, aki fényt derített egy komoly konstrukciós hibára. Ugyanez igaz a tudományra is. Daidalosz és ikarosz szereplők. Az óvatos Daidalosz elméleteit ott alkalmazná, ahol biztonságban érzi magát, ahol azok rendben működnek, túlzott óvatossága miatt azonban nem derülnének ki a rejtett hibák. Ikarosz az elméleteit a végletekig feszegetné, egészen addig, míg elő nem kerülnek a gyenge pontok. Hogy mindezt puszta kalandvágyból? Részben talán igen, ilyen az emberi természet. De ha az is rendeltetett el számára, hogy ne érje el a Napot, akkor is megtanulhatjuk az utazásából, hogyan építsünk egy jobb szerkezetet. " ugyan már, nem nagy só. kínába pikk-pakk legyárcsák, az indiaiak vezérlik, az se drága, mert egyből elvesztik.
Az utolsó fokozat hajtóműve a végső gyorsítási szakasz után már csak holt teher lenne, a célnál a szonda nem fékezne, a műszeres felderítés közben átrepülve a térségen folytatná az útját tovább. Esetleg némi pályamódosítással a következő megvizsgálható térség felé. Viszont, mivel ezzel a módszerrel lehetetlen a szondát visszahozni, hisz képtelen lenne lefékezni, és visszatérni, vagy legalább lefékezni a célkörzetben, emberi személyzettel nem lehet ellátni. Főleg nem többgenerációs hajóként. Ahhoz ebben a tervezetben leírt űrszondánál nagyságrendekkel nagyobb űrhajót kéne építeni, hogy legyen elég élet és tárolótér. És persze nem ártana a célkörzetről is többet tudni. Hogy ne egy hosszadalmas és körülményes kivégzés legye az "expedíció". Sziporka Sziszi / Daidalosz és Ikarosz. Mondod? Nekem üvöltésnek tűnik. :D Örültem. MONDOM, AUTOMATIKUS SZONDÁN! Hát az elején felszállnak a szülők és az unokák csinálják majd a dolgokat. Itt az ember csak sima eszköz. Nem humánus, de megoldás. Az első generáció viszi a tudást még agyban és papíron.
A nehézségek ellenére a Daedalus terveiben az a különösen csábító, hogy a hiteles tudomány keretein belül van, nincs szüksége új fizikára. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy egyszerű lenne megépíteni, hiszen műszaki és gazdasági költségei is döbbenetesek, megvalósíthatósága azonban mindenképpen reményt keltő, taglalta Obousy. A Daedalus inspirálta Icarus projekt, ami 2009. szeptember 30-án indult, a csillagközi utazás problémájának 21. Daidalosz és Ikarosz története - YouTube. századi újragondolása, ami igyekszik kihasználni az eredeti terv óta eltelt több mint 30 év tudományos fejlődését. Az Icarus projekt célja, hogy egy csillagközi szondát tervezzen, ami az elkövetkező évszázadok potenciális küldetéseinek koncepcióterveként szolgálna. Felméri a fúzióalapú űrmeghajtások fejlettségét, és igyekszik felkelteni az érdeklődést a csillagközi küldetések iránt, ami motiválhatná a tudósok új generációját a Naprendszeren túlra irányuló űrexpedíciók tervezésére. A Daedalus méreteit érzékelteti a mellette lévő 110 méteres Saturn V rakéta Ikarosz volt az, aki a görög mitológia szerint túl közel repült a naphoz, ami megolvasztotta szárnyait, ezért a névválasztás első hallásra különösnek hathat, írja Obousy, aki magyarázatként az alábbi idézetet hozta fel Sir Arthur Eddington Csillagok és atomok című könyvéből: "Az ősi időkben két repülő szárnyakat készített magának.