– Mario és a varázsló/Kolibri Színház – 7ó, Ugrai István írása
Erre azért kaptam fel a fejemet, mert az író, szerintem nyugodtan használhatta volna a "külföldiek" szót az "idegenek" helyett. Miért így használta? Miért kezelik itt az "idegeneket" másodrendű vendégként a rómaiakkal, az olaszokkal szemben? Erre jó példa volt az, hogy az író családja nem ülhetett le a tengerparti asztalokhoz, mert az a "vendégeké". Az olasz vendégeké. Thomas Mann: Mario es a Varazslo – Érettségi 2022. Ebben a bekezdésben találkozunk először Marióval, a másik címszereplővel, igaz, csak futólag. Annyit viszont megtudhattunk róla, hogy pincérként dolgozik. A következő bekezdésben újabb jelét láthatjuk az olaszok "felsőbbrendűségének". Az író gyerekei éppen a szamárköhögés utóhatásai alatt vannak, és a mellettük lévő szobában, ahol egy olasz hercegnő aludt, meghallotta a köhögéseket, és "a szamárköhögés hallás után terjed"-babona alapján panaszt tett a Grand Hotel igazgatóságánál. Az igazgatóságot az orvos véleménye sem hatotta meg, miszerint a gyerekek már nem fertőzőek, ezért a családnak el kellett hagynia a hotelt. Innen a Penzione Eleonórába költöztek.
A bűvész helyett a Gyapjúinges, a közönség egyik tagja kíván jó estét. Szemtelenségéért meg is kapja büntetését: a fiatalember – akarata ellenére – szembefordul a közönséggel és kiölti a nyelvét, amint Cipolla suhint egyet ostorával. A bűvész csak ezután mutatkozik be: testi hibája miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra, így a front helyett az olasz városokat járja produkciójával. Munkáját a sajtó és a közönség egyaránt elismeri, egyik római fellépését maga a Duce fivére is megtekintette. A bemutatkozás után a mester számtani mutatványba kezd. A nézőknek számokat kell mondaniuk. Ezeket Cipolla felírja egy fehér lappal fedett táblára, majd összeadja. Mario és a varázsló szereplők. Az összeg megegyezik a lefedett táblára korábban felírt számmal. A bűvész ezután arra kéri közönségét, hogy rejtsenek el tárgyakat, amiket majd neki kell visszaszolgáltatnia tulajdonosaiknak. Angelioleri asszony elrejti a melltűjét, de ezt gyorsan megtalálja a mester. Cipolla felidézi az asszony múltját: egykor a világhírű Eleonora Duse társalkodónője volt.
Szereposztás Cippola lovag Mácsai Pál Mario Kelemen István Angiolieriné Bajza Viktória Hűvösvölgyi Ildikó Angiolieri úr Lesznek Tibor Egyenruhás úr Némethy Ferenc Idős hölgy Pádua Ildikó Fiatalember Crespo Rodrigo Silvestra Kuthy Patrícia Haumann Petra I. Suhanc Röthler Balázs, Pozsonyi Takács László II. Suhanc Molnár Ferenc Alkotók Díszlettervező Horesnyi Balázs Jelmeztervező Szakács Györgyi Bűvész szakértő Ungár Anikó Mozgás A rendező munkatársa Nagy Kati Rendező Kolos István SPIRÓ GYÖRGY átdolgozásának felhasználásával színpadra írta KOLOS ISTVÁN és MÁCSAI PÁL A bemutató helyszíne: Madách Stúdió Az előadás hossza: Műfaj: dráma Premier: 1996. december 12. "Ah, bravo! - felelte Cipolla. - Tetszel nekem, giovanotto. Hiszed-e, hogy már régen észrevettelek? A magadfajta fickókat különösképp kedvelem, ezek az én embereim. Nyilván kemény legény vagy. Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted azt, amit akartál? Vagy éppen azt tetted, amit nem akartál? Mario és a varázsló mek. Amit nem te akartál?
A címszerepet vendégként játszó Scherer Péter kedvetlen, eleinte önmagától is viszolygó Cipollája – megkockáztatom – országos jelentőségű telitalálat. (…) Az előadás forgatókönyvét is jegyző Bagossy László munkája osztályon felüli. Biztos gesztussal teszi előadásának egyenrangú főszereplőivé – a kamasz nézőket. És (szerintem) ez a legtöbb, amit egy rendező elérhet. Nem csak a színészeit rendezi, de minket. Pontosan, higgadtan, mondhatni hűvös élvezettel hagy katarzis nélkül minket. – Az elnapolt katarzis – Tiszatáj Online, Édes Gabriella írása (…) A Kolibri jelentős apparátust mozgató előadása tökéletes stílusegységet képvisel, a társulat remek összjátékkal hozza létre Torre di Venere mediterrán fürdőhelyi hangulatát, a jellegzetes "olaszos" (és mégis annyira ismerősen közeli) közeget. Thomas Mann - Márió és a varázsló elemzés | doksi.net. Remek választásnak mutatkozik Cipolla szerepére Scherer Péter, akinek figurája érzékelhetően idegen, mégis a biztos tudás birtokában, a színpadi alázat és szolgálat helyett az önmaga iránti feltétlen csodálat kiváltásának vágyával áll a deszkákon.
Rosszkor érkeztek, mert augusztus volt, amikor még tele volt a helység olasz vendégekkel, s hozzájuk képest mindenki más másodosztályúnak számított. Ennek első jele, hogy az üvegverandán nem étkezhettek, a következő, hogy a római hercegi család kifogásai miatt, annak ellenére, hogy a gyerek már kigyógyult a szamárköhögésből, el kellett hagyniuk a szálloda főépületét. Ezért költöznek át másik szállodába. De a rossz tapasztalatok folytatódnak. A strandon is láthatják, hogy a " hazai középosztály " sajátja " az emberi középszerűség és a polgári hígvelejűség ". Még itt is " csupa hazafias gyermek nyüzsgött ", a játékba is beszivárgott mindez, a felnőttek beavatkoztak, " szólamok hangzottak Itália nagyságáról és méltóságáról, mogorva, játékrontó szólamok ". Ez az általános társadalmi közhangulat teszi érthetővé, hogy konfliktusba keverednek a hatósággal is, s büntetést kell fizetniük, mert megsértették a "közerkölcsöt". Mario és a varázsló. Beköszöntött azonban az utószezon, az üdülőhely " intimebb és egyben európaibb lett ", de a hőség nem csökkent, ellenkezőleg, fojtóan fülledtté vált.
Költő, műfordító, regény- és esszéíró. A Nyugat szerkesztőjeként az irodalmi közélet központi alakja a 20. század '30-as éveiben. Az európai irodalom története · Babits Mihály · Könyv · Moly. Babits Mihály (1883-1941) Élete nem volt külső eseményekben gazdag, annál telítettebb volt azonban szellemi izgalommal: töprengő, kétkedő lelkialkata, filozofikus hajlama, széleskörű, mély műveltsége, a költészet erejébe vetett vallásos hite a huszadik század első fele irodalmi életének meghatározó alakjává tették.
[Babits... ] Babits "az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy, élő szellemet". Elve – igazság, de nem felel meg a valóságnak. Lényegében a spiritualizmus álláspontjára helyezkedik, ám ugyanakkor az Ideát tekinti spiritusnak. Az "irodalom" – maga történet, az irodalom a történés, az emberek cselekvése, neki története nincsen – A történelmet egy okból nem szeretem. Mi történt? – kérdi a történetiró s ha alaposabb, megtoldja ezzel a kérdéssel: miért történt? Ám végül is történetként adja elő a történőt, a történet forrását is, alanyát állitmánnyá teszi s igy végül éppen azt nem tudhatom, hogy mi történt és miért. Általában azt értjük történeten, amit nem mi csináltunk. Babits az európai irodalom története duration. Cselekvésnek az igazságot tudjuk, történetnek a valóságot. De hát akkor hogy irhatnánk történetet? A történelem egyik végpontja adva van: a saját énünk. Ám történetté minden cselekvést azzal teszek, hogy saját magamtól, cselekvő énemtől elválasztom, – akkor viszont hogyan érthetném meg? Történelmet nem is lehetne másként irni, mint igy: Én ezt és ezt csináltam.
Éppen ez az össze nem egyeztethetőség az, amely a mű újrakiadását indokolja, s éppen ezért ajánlja a kiadó jó szívvel minden olvasónak, s különösen az irodalom iránt érdeklődő tanulóifjúságnak. A kiadó Mutasd tovább Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve. Kivált amint az ébredő nemzeti eszme is erősítette önállósodásuk tudatát és büszkeségét. Vissza
Még megrajzolja a tizenkilencedik század irodalmának demokratizálódását, már látja az átlagirodalom, a középszerűség, az újságirodalom csábítását, az irodalom megalázkodását az élet és a cselekvés előtt, s végtelen kalandozásában az irodalom holtpontjáig ér. [833] De szabad-e Babits Mihálynak ennyire pesszimisztikusnak látni Európa irodalmát akkor, amikor a világ minden zűrzavara ellenére a világirodalom éppen tőle kapja egyik legjelentősebb művét, magyar szelleme teremtő géniuszának nagy bizonyságát? Babits Mihály: Az európai irodalom története. Mert ez Homérosztól Adyig ívelő, hatalmas opus, amely az újkor századainak világirodalmi eseményeit már csak szaggatottan, töredezetten adja, s így mindenképpen elkötelezett arra, hogy folytassa, abból a klasszikus humanizmusból fakadt, amelynek életfeladata közelebb hozni a nagy szellemeket és szellemük erejével világítani. Úgy érezzük, a nagy Babits életművének legjellegzetesebb alkotásával állunk szemben, amellyel a világ kritikája értéke szerint fog foglalkozni, és túl emberöltőkön, sokszor és egyre megértőbben fog rá visszatérni.