Irtózatos erejű jéglavina sodorta el Horváth Tibor hegymászót a 2012-es Magyar Annapurna Expedíción - adta hírül hétfőn az expedíció hivatalos közelménye. "Szomorúan tudatjuk, hogy a 2012-es Magyar Annapurna Expedíció egyik hegymászója, Horváth Tibor halálos balesetet szenvedett ereszkedés közben. A 6800 méteres táborból lejövet, egy szombat délutáni rádiós helyzetjelentés után Tibor többet nem jelentkezett. A II-es és a III-es tábor között, az útvonal legveszélyesebb szakaszán egy irtózatos erejű jéglavina sodorta el" - olvasható Erőss Zsolt és Horváth Tibor blogján. Az Annapurna 2012 Expedíció Hivatalos közleménye szerint Horváth Tibor május 5-én délelőtt visszaindult az alaptábor felé a 6800 m-es felső III-as táborból. Erőss zsolt annapurna interactive. A II-es tábor felett lévő (az egész útvonal legveszélyesebb részének számító) kuloárból jelentkezett rádión du 4 órakor. Elmondta, hogy halad a kettes tábor felé, rossz látási viszonyok mellett és olykor mellig érő friss hóban. Arról is beszámolt, hogy a korábban ott lévő fix kötél egy szakasza hiányzik (valószínűleg a gyakori lavinák szakították le).
Mindamellett bizakodó volt a továbbhaladást illetőleg. Horváth Tibor azonban nem érte el a II-es tábort, és nem jelentkezett többé rádión sem. Erőss zsolt annapurna. A jelzett területek átvizsgálása hétfő reggelre megtörtént, és a közlemény szerint egyértelműen megállapítható, hogy egy jéglavina az alsó kötélszakaszt is leszakítva Tibort elsodorhatta és maga alá temette. Erőss csúcstámadása meghiúsult A 2012-es magyar Annapurna-expedíció március 28-án indult el a 8091 méter magas Annapurna meghódítására. Erőss Zsolton kívül Kollár Lajos, Mécs László és Horváth Tibor, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciós sorozat tagjai vállalkoztak a veszélyesnek tartott hegy megmászására. Erőss Zsolt egy többtagú nemzetközi csoporttal szombat éjjel indult el a négyes számú, csúcstámadó táborból, de hamarosan a visszafordulás mellett döntött, és megkezdte a leereszkedést a hegyről. Az expedíció előtti sajtótájékoztatón készült képen balról jobbra: Horváth Tibor, Erőss Zsolt, Kollár Lajos és Mécs László Horváth Tibor már szombaton délután a 6800 méter magasan lévő hármas táborból elindult lefelé.
A Himalája népei szentként tisztelték a nyolcezer méternél magasabb hegyeket és meg sem próbáltak felmászni csúcsaikra. A hagyományos "hegymászó" nemzetek alpinistáit azonban nem riasztották vissza sem a mitikus történetek, sem az első próbálkozások tragédiái. A két világháború utáni időkben kezdték el alaposabban előkészíteni és megszervezni a világ "nyolcezresei" meghódításának legnagyobb expedícióit. A franciák 1950-ben történelmet írtak, amikor hetven éve, június 3-án elsőként jutottak fel az Annapurna 8092 méter magas csúcsátra a Himalájában. Ám túl nagy árat kellett fizetniük ezért. "A Himalája arca. Még egyszer a feledhetetlen kép: a falu alatt a mélységben a folyó, fölötte havas csúcs, tündöklő napsütés, csodás ég, mérhetetlen messzeség. Csend, nyugalom mindenfelé. Az ember itt nem is az Isten lábát fogja, hanem ül az Isten tenyerén. Erőss Zsolt a világ harmadik legmagasabb hegyére készül - Erőss Zsolt hegymászása az Annapurnára. " (Sári László: A Himalája arca című könyvéből) A helyiek szentként tekintettek rá A nyolcezer méternél magasabb hegyek megmászása iránti szándék már a 19. század végén megjelent, miután a nagy felfedezések korában tudomást szereztek a létezésükről.
Egy 2007-es kimutatás szerint a Föld legmagasabb hegyei között az Annapurna a legveszélyesebb, itt az alpinisták 40, 8 százaléka veszti életét, a legkevésbé veszélyes pedig a Cso-Oju, ahol a kockázat 1, 8 százalék. Az Annapurna csúcsára 148 hegymászó jutott fel, s közülük 58, vagyis 40, 8 nem tért vissza, közülük 37 életét lavina oltotta ki.
Berzsenyi nem szerelmi házasságot kötött, valójában szabadulni akart atyjától, s erre a legjobb megoldás akkor a családalapítás volt. A hölgyek nagy barátja, a későbbi niklai remete, számos szerelmes költeményt írt különböző múzsákhoz, akikhez – egyes vélemények szerint – azonban nem tartozott Zsuzsanna asszony. Berzsenyi levelezéséből kiderült, hogy panaszkodott felesége műveltségbeli hiányosságaira, az asszony pedig nem nézte jó szemmel ura kicsapongó természetét. Dukai Takách Zsuzsanna minden bizonnyal tehát nem volt a Lolli néven nevezett hölgy, aki nem csak A közelítő tél című híres Berzsenyi-versben, de néhány más költeményben is felbukkan (pl. Berzsenyi dániel a közelítő tel.com. Lollihoz; a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a Lollihoz címzett verse idejéből fennmaradt egy Lilihez című költeménye is…). Berzsenyi Dániel már gyerekkorától ismerte Dukai Takách Juditot (azaz Malvinát), aki természetesen nemcsak névrokona volt feleségének, hanem unokatestvére (s ezáltal Berzsenyi rokona is). A niklai "titkok kertjébe" majdan visszavonuló költőremete és a szinte gyermeklány között mély barátság alakult ki: a Malvina néven verselő első magyar költőnő Berzsenyi hatására kezdett el komolyabban foglalkozni irodalommal.
Kevesek által ismert mitológiai és művészeti szakszóként továbbá thyrsusnak hívják, a Dionüszoszt (vagy Bacchust), a bor és a mámor istenét kísérő bacchánsnők jelvényét, a tobozban végződő, szőlőlevelekkel és repkénnyel körülfont botot is. A thyrsus romantikus költőknél a 19. században a mámor, az életkedv jelképévé is vált. Ahogy átalakít az észrevétlen közelítő idő, úgy halkul el lassan az örömök víg dala, minden elrepül, szerterebben, elenyész. Ahogy a mélybíbor mámor észrevétlen megfakul, úgy elenyész minden, mi csak jelenés. A sok-sok bíbor színű, thyrsusos, mámoros éjszaka egyszer csak véget ér, talán megmarad egy apró gerezd, egy torzó. A közelítő tél, a kert, és Lolli - Névpont 2022. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! 2. Lolli A Lolli név Berzsenyi költői leleménye, valójában ilyen női név – mai ismereteink szerint – a 18. századig nem létezett.