A tengeri farkas A Le Loup des Mers első amerikai kiadása (1904) Szerző Jack London Ország Egyesült Államok Kedves Pszichológiai kalandregény Eredeti verzió Nyelv amerikai angol Cím A Tengeri farkas Szerkesztő Macmillan Company A kiadás helye New York Kiadási dátum 1904 francia változat Fordító Paul Gruyer és Louis Postif Georges Crès és Cie Párizs 1926 Oldalszám 293 szerkesztés A Le Loup des mers (eredeti címe: A tengeri farkas) Jack London amerikai író regénye, amelyetaz Egyesült Államokban adtakki 1904-ben. Franciaországban a regény jelent meg először 1921-1922 formájában soros megjelent L'Intransigeant, majd a térfogatát Georges Cres & Cie a 1926. Történelmi 1893-ban Jack London fókavadászatba kezdett a Csendes-óceán északi részén, a Sophia Sutherland szkún fedélzetén. Ebből a tapasztalatból London írja meg első történetét: "Egy tájfun története Japán partjainál", egy San Francisco-i újság számára. Ez az utazás a "Le Loup des mers" című regényének háttereként is szolgál. A tengeri farkas 8. A főszereplő, Loup Larsen számára Alexander McLean kalandos élete inspirálja majd, "aki köztudottan brutális múlttal rendelkezik, és fizikai erőszak szempontjából senki sem ment tovább rajta a fókavadászok világában".
Igazságtalan esetünkben, mert általában egy iparág halálát egy rossz film hozza el, nem pedig egy jó, mint ez. A Tengeri farkasok igaz történeten alapszik: 1943-ban egy csapatnyi nyugdíjas, a Kalkuttai Könnyűlovasság tagjai megtámadtak és elsüllyesztettek három német hajót Goa kikötőjében. Hogy miért volt ez fontos? Azért, mert a hajók - megszegve minden nemzetközi előírást - rádión irányították az Indiai óceánon portyázó német tengeralattjárókat, érzékeny veszteségeket okozva ezzel a szövetségeseknek. Miután a britek nem vonulhattak be egy semleges országba - ekkor még Goa Portugáliához tartozott - kitalálták a Patak Hadműveletet: egy csapat, magát részeg turistának álcázó alak szépen elfoglalja és elsüllyeszti a hajókat. A tengeri farkas. Ami igazán brit filmmé teszi az az, hogy - dacára az akkorra már eléggé tőkeszegény brit filmgyártásnak - a költségvetését valóban főleg a határon belülről szedték össze. A Tengeri farkasok egészen pontosan hozza a háborús-akció-kalandfilm zsáner majd' minden kellékét, bár egyes kritikusok akkor sem felejtették el megjegyezni, mennyire elkésett darabról van szó, Kémek a sasfészekben után tizenkét évvel.
Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton. A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete. 1900. A tengeri farkas [antikvár]. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t. Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én. A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki.
S ahogy az egykori puhány Van Weyden úr Larsen iszonyú iskoláján férfivá érik, ahogy pont itt találja meg élete párját, ahogy vérben és szenvedésben újjászüli önmagát és rájön, milyen érzés az, hogy nem ajándék többé az élete, hiszen naponta kell megküzdenie érte – úgy ragadja majd magával Önt is, Kedves Olvasó, Wolf Larsen… azaz Jack London lebírhatatlan életerejének kisugárzása: a végső megmérettetés, a küzdelem vállalásának felemelő érzése. Kapcsolódó könyvek
Értékelés: 35 szavazatból Van Weyden (Chistopher Reeve), a könyörtelenül szókimondó író apja vagyonából éli úri életét minden különösebb erőfeszítés nélkül. Egy nap azonban hajótörést szenved a csinos tolvajnővel, Flaxennel (Catherine Mary Stewart) együtt, és a zseniális, de őrült Wolf Larsen (Charles Bronson) kapitány Kísértet nevű hajóján köt ki. BUDAPEST FIRKA I a környezeti felelősség jegyében – HYPEANDHYPER. Hamarosan rá kell jönnie, hogy a hajón farkastörvények uralkodnak, és ha nem változik meg, ez az utazás az életébe kerülhet. Stáblista: Szereplők Thomas C. 'Cookie' Mugridge
Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
A TRAGÉDIÁRÓL "Az előadás szövegkönyvének kialakításában a Madách színházi, a pécsi és a debreceni előadás sok tekintetben különbözött egymástól. Abban megegyeztek, hogy mindhárom alkalommal gyakran tértünk vissza az eredeti Madách sorokhoz, Arany János javításai helyett, az eredeti megfogalmazásokat erőteljesebbnek érezve. A Madách Színházban és Pécsett elsősorban Ádám és Lucifer alakjának gondolati egységét, összetartozását, Madách egymással küzdő, perelő két énjét hangsúlyoztuk. Debrecenben szertartásjellegű előadás mondanivalójának egyik meghatározó része az volt, hogy a dráma alapvetően Úr és Lucifer vitája a teremtésről és a történelemről, amelyben Madách saját belső kétségeit fejezi ki. Mindhárom előadásban Lucifert a Fényhozónak láttam, az értelem képviselőjének, Madách vívódásai tolmácsolójának. Az ember tragédiája szinek . A tagadást, az értelem természetes kételkedésének és nem destruktivitásnak tartottam. Bár az Úr és Lucifer kapcsolata a három előadásban különbözött, egyik felfogásban sem kettejük hatalmi küzdelemét, hanem az emberért folyó küzdelmes vitáját tekintettem a dráma konfliktusának.
Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert ez is hozzátartozik Ádám és Éva magatartásának különbözőségéhez. Ádám nemcsak az egyes korokban csalódik, hanem a történelem egész folyamatában, a Madách által kiválasztott történelmi helyzetek alapján. Éva örökké változó lénye teljesen feloldódik az egyes képek világában. Csak boldogsága, vagy fájdalma egy-egy pillanatában emlékezik a paradicsomi közös élményre. Madách nő élményének ellentmondásossága az egyes képek különböző női karaktereiben valósul meg. A tömeg értelmezése minden Tragédia előadás egyik legfontosabb része. Madách véleménye a népről elkeseredetten pesszimista. 1949-ben és 1955-ben ez volt az egyik fő indok arra, hogy leparancsolják a Tragédiát a színpadródách csak az áldozatok iránt érez rokonszenvet, a tömeg a mindenkori előrevivő eszmét, annak hőseit rendre megtagadja és eltiporja. Az 54-es diákelőadás Falanszter színét követően megállíthatatlan tapsvihar tört ki. Ennek spontaneitása és ereje akkor különleges izgalmat és örömet okozott nekünk.
Ádám számomra egyetlen előadásunkban sem a Zichy Mihály rajzairól ránk tekintő, a Paulay rendezés óta sokáig hagyományosan nagy erejű férfias romantikus hős volt, hanem az életet kezdő, a teremtés pillanatától világra kíváncsi, nyiladozó értelmű, tudásra és halhatatlanságra egyaránt vágyó fiatalember, nem naiv, és nem Lucifer bábuja. A megismerés egyre növekvő vágyával járja be a történelmi korokat, és keresi a magyarázatokat a történelem ellentmondásaira. Elbukásait meg-meg újuló hit követi egészen a londoni szín végéig. A képek elején egy-egy új élethelyzetben az újrakezdés friss erőt ad számára, de az új korba vetett hitét színről színre kénytelen az átélt történések konklúziójaként elveszíteni, azaz újra és újra csalódni, csatát vesztve fontosnak éreztem annak visszatérő hangsúlyozását, hogy Ádámban összekapcsolódnak az egymást követő színek, korszakok élményei és tanulságai, összeveti őket, hivatkozik rájuk s tudása, tapasztalatai birtokában fogalmazza meg felismeréseit, kételyeit mind önmaga, mind Lucifer számára.