Nem; valami egészen másról van szó; arról ugyanis, hogy miután az említett kísérletet elvégeztem, nem dolgoztam többé semmi kifejezetten filozófiai vagy éppenséggel filozófiatörténeti témán. Megeshet, egyáltalában nem "dolgoztam". Írtam erről meg arról hosszabb-rövidebb tanulmányokat, esszéket, s eszembe sem jutott, hogy nekem filozófiai témákat kellene "kidolgoznom". De álljak már meg! Arról volt szó, hogy megvizsgálom, miért végezték ki Szókratészt a demokrácia legnagyobb dicsőségére, ehelyett azonban önmagam életútjáról kezdtem el elmélkedni. Ezt valahogy nem tartom ildomosnak. Belátom, tényleg nem az. Csakhogy valami arra kényszerített, hogy így tegyek. Ezért igazán fontos a futballválogatott júniusi remekelése - Infostart.hu. Kényszerítve éreztem magamat tagadni azt a "vádat", hogy filozófus volnék, tevékenységformáját tekintve olyasvalaki, mint… nem sorolom újra a fent említett neveket. Az elítélt és kivégzett Szókratésszel viszont vállalom a közösséget. Azért beszéltem magamról – de hát megint ezt teszem, belátom újra, ildomtalanul –, hogy világossá tegyem a magam számára: van azért olyan filozófus, legalább egy, az a bizonyos Szókratész nevezetű, akivel igenis lelki rokonságot érzek.
Munkája során arra a következtetésre jutott, hogy a klánunk, vagyis a tágabb értelemben vett családunk tagjaink sorsa meghatározza az életünket Klánunk életeseményei bekerülnek egy közös (tudattalan) energiamezőbe (morfogenetikus mező) és ezek hatással lehetnek a család bármelyik tagjára. A gyakorlatban kiderült, hogy ennek a mezőnek szigorú törvényei vannak, és ha ezek sérülnek, boldogtalanságot, tragédiákat, betegségeket okoznak. A törvények a következők: 1. Odatartozás törvénye Minden közeli és távoli családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek elismerjék odatartozását. Ez a jog akkor sérül, ha valakit elfelejtenek, kitagadnak. A klánhoz nem csak a vér szerinti rokonok tartoznak, hanem mindenki aki élet-halál kérdésében megváltoztatta valamelyik családtag életét (pl. életet mentett, vagy életet oltott ki, elhalt magzatok, a szülők, nagyszülők előző fontos kapcsolatai, stb) 2. A hely törvénye: mindenki csak a saját helyén élheti az életét Létezik egy generációs létra, ahol a szülők a nagy, a gyerek a kicsi.
De még inkább ráerősített a mostani nagy menetelés. Feltűnő volt, hogy – az olaszok elleni első félidőt leszámítva – a júniusi mérkőzéseken sem játékban, sem a fizikai teljesítményt tekintve nem maradt el ellenfeleitől a magyar csapat, ez feltétlenül jelzi az előrelépést. Ebben nyilvánvalóan óriási szerepe van a teljes orvosi stábnak, a rehabilitációért, a regenerációért felelős szakembereknek, akik elképesztő munkát végeztek az edzőtáborban. Marco Rossi a keret kihirdetésekor, még május első felében arról beszélt, hogy nem lehet ilyen ütemben az idény végén végigjátszani a négy mérkőzést, rotálnia kell majd. Akkor a kapusposztot hozta példaként, de nyilvánvaló, hogy kijelentése még inkább értendő volt a mezőnyjátékosokra. Nos, az angolok elleni budapesti 1-0 olyan lendületbe hozta a csapatot és annak kapitányát, hogy Rossi szinte csak szükség esetén (lásd Schäfer András egymeccses eltiltása) változtatott a kezdőn, vélhetően úgy volt vele, ameddig bírják, játszanak az alapemberek. Szerencsére Kleinheisler László egy edzésen összeszedett sérülésén kívül a csapat komoly sérülés nélkül megúszta a négy találkozót.
Ez elment vadászni | Gyerekdalok és mondókák, rajzfilm gyerekeknek - YouTube
(vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket) Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal) A sütőbe beteszem, (előre nyújtjuk két tenyerünket) Felvágom, vendégeim kínálom. (egyik tenyerünket a másikkal "felszeleteljük", a szeletet a baba felé nyújtjuk) Áspis, kerekes, (egymás felé fordított tenyerünkkel köröket írunk le) Útifüves, leveles, (végigsimítjuk a baba karjait) Bíbola, bíbola, (végigsimítjuk a baba arcát egyik, majd másik oldalról is) Paccs, paccs, paccs. (tapsolunk - halkan, nehogy megijesszük) Egyszer volt egy kemence, (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe) Belebújt a kis Bence. (öszetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket) Kormos volt a kemence, (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna) Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat) Ránézett a mamája, (szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk) Nem ismert a fiára. Ujjbábozás és mondókák babáknak. (rázzuk a fejünket, kezünket) Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját) Jól megszidta kis Bencét.
Megmosdott már a cica, Mosdjál te is Marika (a név behelyettesíthető) 3. Gyere (nevét mondjuk) megfürdetlek, Szép tisztára moslak, Langyos vízbe ültetlek, Jól beszappanozlak. Megmosom a fejedet, A lábadat a kezedet, A hátadat, a hasadat, Máris tiszta vagy! 4. Egy, kettő ha', Galagonyafa. Aki úszik, le nem bukik, az lesz a kutya! 5. Kicsi orr, kicsi száj, (mutassunk az orra, szájra) Keretezi kicsi áll, Kupolája homlok. (mutassunk az állra, homlokra) Piros arc, piros nyár, (arcát simogatjuk) Áfonyakék szembogár, (becsukja a szemét) A pillái lombok. (megcsikizzük a szempilláit) 6. Simogatom a hajam, Hogy ne álljon kócosan. Kézmosáshoz, vagy fürdéshez vers 1. Szabó T. Anna: Kézmosó-vers Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos ez a kicsi tappancs, Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd, adom is a szappant. Hékás-békás! Fogd meg már! Csúszós kis hal megtréfál! Mosd meg gyorsan, egy-két-hár! Mondókák és játék az ujjakkal. Jujj, jujj, de csikis! Kicsúszik a szappan! Hopp, már esik, ide-oda pattan! Hékás-békás! Nem megmondtam?
( tapsolunk - halkan, nehogy megijesszük) 7. Egyszer volt egy kemence, ( karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe) Belebújt a kis Bence. ( összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket) Kormos volt a kemence, ( levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna) Fekete lett kis Bence. ( kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat) Ránézett a mamája, ( szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk) Nem ismert a fiára. ( rázzuk a fejünket, kezünket) Becsukta a kemencét, ( egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját) Jól megszidta kis Bencét. Ez elment vadászni játék. ( felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk) 8. Sim-sum fúj a szél, ( felemelt karral hajlongunk) Ez a kis fa jaj de fél. ( összehúzzuk magunkat) Minden ága megremeg, ( karjainkat remegtetjük) A levele lepereg. ( ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat) Ej-haj semmi baj, ( fejünket rázzuk) Újra zöldül majd a gally. ( karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk) [origo]